2017. október 1., vasárnap

Körkép

Sziasztok!
Tudom, hogy azt ígértem, hogy még 'a héten' jön az új rész, de beindult az egyetem és elborít az ógörög töri és Nagy Sándor.
Igyekszem összeszedni magam, mert ez így nem jó, hogy eltűnök hetekre. :/
Kompenzálásként kigondoltam egy olyat, hogy esetleg megírok ilyen 'kimaradt jeleneteket' pl. Pete és Adam, mikor Pete visszahozta Adam-et, Alex és Nate amikor kicselezték Clau-t, stb. Igazából bármit, amit szeretnétek! Írjatok kommentet, hogy melyiket szeretnétek elolvasni! :)
A plusz részek a történet végén lesznek, vagyis előbb lezárom. Még kb. 3 rész van hátra. *ijedt sikolyok* Nyugalom. Én nagyon szép zárást találtam ki neki, remélem tetszeni fog nektek!




A gigantikus csók után még órákig beszélgettünk és én félig sírva, félig nevetve hallgattam Adam magyarázatát, hogy kivel mi történt, mióta nem beszéltem velük. Boldog voltam, hogy végre ismét egymásra találtunk és biztos voltam benne, hogy a történtek után csak még jobban fogjuk szeretni egymást. Ha ezt kibírtuk úgy, hogy a végén ismét együtt vagyunk, akkor mostantól semmi nem választhat el minket egymástól.
*
(3 hónap múlva, szeptember eleje)


A nyár csodás volt. Mivel a következő tanév mindenkit az egyetemen fog érni, ezért nem volt más feladatunk, mint jól érezni magunkat. Fel-alá utazgattunk a lányokkal, még abba is belementek a szüleink, hogy egyedül elmenjünk Emma-hoz. :)
Augusztusban Riry is hazatért, akit hatalmas ovációval fogadtunk a reptéren. Barátnőnk magabiztosan, mosolyogva és az elindulásához szükséges pénzzel tért haza LA-be és 2 héttel utána el is költözött a folyton sápítozó anyjától. Mióta külön él, sokkal boldogabb és már pszichológusra sincs szüksége. Pár hete pedig összejött egy sráccal, akit a közértben ismert meg. A srác pénztárosként dolgozik ott, Riry pedig naponta legalább egyszer leugrik Cola-t venni, olyan mennyiségben issza. Megtetszettek egymásnak és Scott randira hívta a mi Riry-nket. Azóta boldogok együtt.
A felvételi eredmények is kiderültek közben, mindannyiunk élete sínen van, bár van, akinek kicsit más módon.
Alex végül kémikus lett, de aktívan részt vesz az egyetem énekkarában. Természetesen első nap közölte, hogy "itt mindenki béna", de nem is ő lenne, ha normálisan viselkedne a többi kémikus-jelölttel.
Sophie nagy nehezen bejutott a Képzőművészetire, így őt mostanában legtöbbször festékes kézzel, esetleg hajjal lehet látni. Adam-mel együtt majd kiugranak a bőrükből, hogy elsőre bekerültek egy művészeti egyetemre, ami köztudottan nem egyszerű.
Beckie bejutott a Zeneakadémiára, így minden adott, hogy énekes lehessen, míg Jessy sajnos nem került be. De a szőke lányt se kell félteni, mivel Rob sem jutott be a bölcsészkarra, így közösen jelentkeztek egy bárba, ahol Rob pincérkedik esténként, Jessy pedig énekel. Pénzt keresnek vele és ki tudja? Lehet, hogy nem is kell egyetemi végzettség, hogy boldogulni tudjanak és elérjék, amire vágytak.
Emma még mindig gimibe jár, ugyanis ő 5 évfolyamos suliban tengette eddig is napjait, így neki még van egy éve a vizsgákig és a gyomorgörcsig, hogy mi akar lenni. Egyébként pszichológusnak készül.
Hayley pedig.... nos, én röhögőgörcsöt kaptam, amikor megtudtam, hogy Hay hol folytatja. Drága barátnőm olyannyira beleélte magát, hogy filmszerűen viselkedem és még rosszul is alakítom, hogy elhatározta, megmutatja, hogy hogyan is kell ezt jobban, így most kezdi az első évét rendező szakon. :D
Én pedig sajnos nem lettem színésznő, így Hayley nem tud instruálni. Helyette kisgyerekekkel fogom tölteni napjaimat, mivel úgy határoztam, hogy óvónéni leszek és szerencsére az univerzum is így gondolta, így felvettek. A gondolat is örömmel tölt el, hogy a sok picit én taníthatom meg dolgokra és szeretgethetem őket.
Mondhatjuk, hogy a mindenki élete sikeresen alakult és még fiatalok vagyunk, tehát előttünk van minden lehetőség. Minden adott, hogy boldogok legyünk.
Ez a kijelentés különösen igaz két bizonyos valakire. Mindannyiunk döbbenetére Pete elhívta randizni Lottie-t és pár alkalom után Lottie izgatottan hívott fel.
- Azt hiszem, bele tudnék szeretni! - mondta kétségbeesetten. - Mit tegyek?
- Ezt miért tőlem kérdezed? - kérdeztem vissza.  - Amúgy is mi a baj ezzel?
- Nem akarok megint csalódni és összetörni. Itt van Tommie és nem hagyhatom cserben azzal, hogy sírok valaki után és depressziós leszek. Megint.
Én ekkor értettem meg, hogy Lottie mennyi minden szenvedésen ment keresztül igazán. Annyira megviselték a történtek, ami teljesen érthető, hiszen 20 éves és van egy kisfia, hogy nem mer újból nyitni.
- Akkor sem élhetsz így. - mondtam halkan. - Bármi történt is... nem zárhatod ki magad mindenből.
- Nem zárom ki magam, csak véde...
- De igen, kizárod! - vitáztam vele. - Neked is jár egy társ. És higgy nekem. Hiába voltak balhéim vele, Pete Swan egy nagyon rendes srác. A szörnyeteg unokatesómat is tudta szeretni, akkor téged még jobban tudna. És Tommie sem ijesztette el, hiszen úgy hívott el, hogy tudott róla. Én adnék neki egy esélyt a helyedben. Mellesleg, ha megbánt, Adam úgyis kinyírja. Csodálom, hogy eddig nem tette meg.
- Ugyan Ami! - mondta vidámabb hangon. - Pete beszélt Adam-mel, mielőtt engem elhívott.
- Micsoda? - képedtem el. - Nekem egyik se mondta.
- Nem a te dolgod. - mondta vidáman. - Szóval Adam nem fogja bántani. Bár abban igazad van, hogy megvédene, ha Pete bántana.
- Nem fog. Hülye lenne bántani. Higgy nekem! Ha most elszalasztod, egész életedben úgy fogsz rá visszagondolni, hogy kihagytad a lehetőséget, ami talán az esélyed volt a boldogságra. Hiszen mennyire jól érezted magad vele eddig is!
- Tudom, de ez más. - motyogta Lottie.
- Miért lenne más?
- Mert hozzám akar költözni, hogy többet tudjunk együtt lenni és így része lenne Tommie életének is. - mondta, én pedig sikítva hajítottam el a kagylót.
- ÚRISTEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
 - Ami, jól vagy? - próbálkozott Lottie a telefonból, de nem hallottam. Miután kivisítoztam magam, felkaptam.
- Azonnal mondj neki igent! Istenem. Lina-val félév alatt se akart összeköltözni, veled pedig randizott négyszer. Nagyon bejössz neki.
- De basszus, alig ismerem! 3 hónapja láttam először.
- Jól van, jól van. - próbáltam megnyugtatni őt is meg magamat. - Akkor hívd meg egy hétre. Azalatt tudtok együtt lenni, meglátjátok, hogy milyen és hogy akarjátok-e.
- Ez nem rossz ötlet. - gondolkodott el. - De ha igazából egy sorozatgyilkost szabadítasz rám...
- Nem, nem az. Vagy csak jól titkolja. - mondtam nevetve.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd letettük. Én teljes felvillanyozódtam a hírre, hiszen mikor először láttuk kettesben őket sétálgatni, nyilvánvaló volt, hogy ezek ketten csak egymásra figyelnek és minden megszűnt számukra létezni.
- Ezek baromira egymásba fognak szeretni és Adam tajtékozni fog, hogy Pete minden nőjét lenyúlja. - summázta Alex a véleményét, amivel tulajdonképpen egyetértettem. Az meglepetésként ért, hogy Adam ennyire jól kezeli, hogy Pete megkörnyékezte a majdnem exét, de büszke voltam rá. Lottie és Pete pedig... mind a kettő megérdemli, hogy boldog legyen.
Ami Adam-et és engem illet, mi megvagyunk, boldogan és összetartóan. Rengeteg időt töltünk együtt, szerencsére nincs messze az egyetemünk se a másikétól, így gyakran tudunk összefutni. Ugyanott folytattunk mindent, ahol abbahagytuk, így lassan oda is eljutunk, hogy egy teljes éjszakát töltsek nála, nem feltétlenül édesen és ártatlanul összebújva alvás céljából. ;)
Ez előtt azonban történt egy olyan esemény, amit tulajdonképpen vártunk, de mindannyian azt hittük, hogy esetleg csak évek múlva következik be. De nem. Szeptember végén kaptam egy telefont és a hírre kiesett a kezemből a mobil és megszólalni sem tudtam, de nagyon boldogan vigyorogtam bele a világba. A fantasztikus hír, pedig így hangzott.
- Ami, drágám, Pete megkérte a kezemet és igent mondtam.































2 megjegyzés:

  1. whaaaaa :))) meg mindig imadom :) bar az lehangolo, hogy kozeledunk a vegehez :( tervezel majd uj sztorit? vagy most mar felnott vagy, ugyhogy nem akarsz ezzel foglalkozni? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommentet, hihetetlen, hogy ennyi idő után is olvas még valaki. :) <3
      Tervezek új sztorit, még nem egészen világos, hogy hogyan vagy mit, de vannak ötleteim. :)
      És ez nem a felnőttségen múlik szerintem, én sose fogok megkomolyodni teljesen, ez tuti. :D

      Törlés