Szalagavató I.

Sziasztok!
Itt vagyok újra, végre otthon. A gépem holnaptól szervizben lesz, úgyhogy egy darabig nem lesz poszt sajnos. :(
Fogalmam sincs, mennyi ideig fog tartani.





Másnap izgatottan ébredtem. Már minden cuccom össze volt készítve. A délelőtt elég eseménytelenül telt, a szüleim telefonáltak meg ügyeket intéztek, a tesóim pedig TV-ztek. Vagyis csak egy átlagos szombat délelőtt volt.
14:00 körül én elkezdtem összeszedni magam. Megfogtam a cuccaimat, megkerestem a bérletemet és indultam is.
- Sziasztok! Akkor 17:30kor találkozunk ott! - köszöntem el.
Kimentem a sulihoz és onnan elgyalogoltam a legközelebbi buszmegállóig. Ott megvártam a 435E jelzésű buszt, ami elvitt Riry környékére, csekély 50 perc alatt. Riry sulijához kellett mennem, vagyis valahova mellé, ami viszont még innen is jóval odébb volt. Újabb 35 perc buszozás, majd 10 perc villamosozás következett. Mindezek után már csak el kellett gyalogolnom a suliig. Ott felhívtam Alex-et, hogy pontosan hova is kellene mennem, majd felvilágosított, hogy magában a suliban lesz a szalagavató. Ja, oké. Imádom, amikor így figyelek dolgokra.
Bementem a suliba, a portás mutatta, hogy hol vannak az öltözők. Én bementem és lepakoltam egy padra. A lányok is ott voltak már. Azaz Hayley még nem. Bőven volt időnk átöltözni, mivel 1,5 óra múlva kezdünk, ezért úgy döntöttünk, hogy körbenézünk kicsit. A fiúk a mellettünk levő öltözőt kapák, a másik osztály pedig a folyosó másik végén volt. Benéztünk a lányokhoz, Bia mosolyogva integetett, hogy menjünk be. Mi tétováztunk egy kicsit, majd beléptünk.
- Helló! - köszöntött minket mosolyogva. - Hogyhogy még nem öltöztetek át?
Bia sem volt még keringőcuccban, de legalább nem utcai ruhában volt, ahogy mi, hanem a szalagtűzéshez szükséges ruha volt rajta.
- Még ráérünk. - mondta Sophie.
Ebben a pillanatban Clau robogott be, agyonsminkelve.
- Ezek meg mit keresnek itt? - kérdezte megvetően, majd gyorsan lepakolt, és kiment.
- Olyan kedves, mint mindig. - fintorgott Alex.
- Tudom. - sóhajtotta Bia.
- De ha szerinted is undok, miért vagy vele folyton?
- Mégis a barátnőm volt 3 évig. Együtt csináltunk mindent. Nem hagyhatom egyik pillanatról a másikra magára.
- De megváltoztál! - mondtam neki. - És ő is látja.
- Igen, szóvá is tette, hogy hol a csini Bia, mert ez a mostani sportos és laza, ahogy ő fogalmazott, nem jön be annyira. Se neki, se a srácoknak.
- De ott van Will. A pasid. Ő szeret így. Ezt nem tudja?
- Szerinte Will nem annyira csúcs szuper, mint ahogy én gondolom. Plusz neki belefér, hogy egyszerre több sráccal is kavarjon.
Alex döbbenten nézett Bia-ra. Ő nagyon rosszindulatú tudott lenni, ha a Bia-Clau párosról volt szó, de ilyesmire ő sem gondolt volna.
- Mikor Nate-re akart ráakaszkodni, akkor is volt neki valaki más. - mondta Bia. Alex erre elsápadt.
- De akkor miért?
- Nate tényleg nagyon helyes, ez tény. Clau pedig nem bírja ki, hogy ne feszegesse a határait. Foglalt pasi, idősebb pasi, fiatalabb srác, osztálytárs, osztálytárs kiszemeltje, stb.
- Claudia nem normális. - összegezte Sophie.
- Te sem. - hallottuk a hátunk mögül a hangját. Megfordultunk és egy dühös cicababa nézett vissza ránk. - És nem tűröm, hogy így beszéljetek rólam. Úgyis csak irigykedtek.
- Mire irigykednénk? - kérdezte Alex. - A sok sminktől idő előtt öregedő bőrödre?
Claudia erre nagyon közel lépett Alex-hez.
- Na ide figyelj stréberkém! Az, hogy nagy nehezen összekapartál magadnak egy pasit, még nem tesz téged fontos emberré. Úgyhogy ne szólj bele abba, amiről nem tudsz!
- Tudod, attól sem leszel fontos, hogy mindenkinek hanyatt vágod magad. - közölte Alex nyugodtan. - Ettől csak tinikurva leszel. És az is vagy.
Claudia erre pofon vágta Alex-et, majd beletúrt a hajába és tépni kezdte.
- Hogy mered te hülye kis picsa? - visította közben. Alex próbált szabadulni, de abból a lehetetlen pozícióból esélytelen volt. Sophie és én próbáltuk lefogni Clau-t, de a másik keze könyökével alaposan gyomron vágta Sophie-t. Sophie majdnem hanyatt esett, én azonban megfogtam. Bia átvette tőlem, így egyedül próbáltam megfogni Clau-t, aki még mindig Alex-et tépte. Clau azonban a bal kezével az én hajamat is megragadta, tépett bele párat, majd elengedett.
- Ezzel már régóta lógtam! - tette hozzá.
- De miért? - kérdeztem a hajamat masszírozva, mivel rohadtul fájt. Időközben Sophie magához tért és egy egyszerű mozdulattal átölelte Clau-t hátulról, így le fejthettünk a kezét Alex hajáról. Sophie utána elengedte Clau-t, aki közben néhányat belerúgott Sophie lábába.
- Mondd csak, te normális vagy? - kérdeztem tőle, miközben Alex-et Sophie kitámogatta az öltözőből. - Hogy eshetsz így neki valakinek azért, mert mond neked valamit?
- Megérdemelte. Kis nyomorékok vagytok, de azt hiszitek, tiétek a világ, mert Adam valami személyiségtorzulást kapott és veled jár.
- Vagy csak normális lett.
- Ugyan kérlek. - röhögött ki. - Ott volt neki Bia. Egy csúcs csaj, olyan kinézettel, amiről a legtöbben csak álmodnak. Még le is feküdtek! Utána meg átpártolt hozzád.
- Szerintem mindenki el tudja dönteni, hogy mit akar. Adam választott engem, nem zsaroltam meg semmivel, ti pedig anno még Bia húgát, Kitty-t is rám küldtétek.
Claudia lesajnálóan nevetett, Bia pedig közöttünk állt. Én könyörögve néztem rá, amolyan 'csinálj valamit, a te barátnőd' stílusban, de látszott rajta, hogy nem mer.
- Figyelj Amanda. - mondta Clau, külön kihangsúlyozva a nevemet. - Elmondom utoljára, hátha megérted. Nem érdekel, hogy Adam miért van veled, sőt a nyomorék barátnőid sem érdekelnek.
- Akkor minek bántod őket?
- Befejezhetném? - ordított. Én ösztönösen hátráltam egy lépést. - Tehát marhára nem érdekel, hogy mit csináltok, kivel vagytok vagy bármi, ami hozzátok kötődik. De csak hogy tudd. Ki foglak csinálni.
- Engem? Miért? - néztem rá döbbenten. Hiszen Claudia ellen semmit nem tettem.
- Mert minden a te hibád. Mi történt Bia-val? Teljesen megváltozott. Egy jellegtelen tömeglány lett, aki ugyan szebb az átlagnál, de nem az a vagány lány, aki 3 évig a legjobb barátnőm volt. És ezt is neked köszönhetem. Ha nincs a balhé Adam-mel és veled, akkor Bia járhatna Adam-mel és minden a régi lenne. De az olyanok, mint te, sosem képesek nyugton maradni. - hadonászott idegesen Clau.
- Nem gondoltál még arra, hogy Bia eleve ilyen volt és a vagánysága csak ideiglenes volt? - kérdeztem halkan. Közben lopva a karórámra sandítottam. Még 1 órám volt a kezdésig, de ideje lett volna felöltözni rendesen. Plusz nem hiányzott egy pofon egy őrjöngő kirakatbábutól.
- Na ne röhögtess! - legyintett Clau, mintha az előbbi lehetőség fel sem merülhetne. - A suli legnépszerűbb csaja volt.
- Hogy érted, hogy voltam? - szólalt meg Bia.
- Ne is haragudj, de van, aki meg se ismer így. Olyan lettél, mint ezek. - mutatott felém Claudia. - Sőt. Alex néha még fel is tud öltözni. Újabban neked az sem sikerül.
- De Clau, a barátnőd vagyok. Miért nem bírsz egy kicsit kedvesebben beszélni velem? - kérdezte Bia érezhető idegességgel a hangjában.
- Mert nincs kedvem jópofizni. Amúgy is, elegem van belőled.
- Tessék?
- Tök ciki végigmenni veled a folyosón úgy, hogy eddig mindenki bírt minket, most meg a stílusváltásodnak köszönhetően csomóan fintorognak. - vágta oda Claudia az egyik leghülyébb és legbunkóbb sértést, amit valaha hallottam.
- Azt hiszem, beszélnünk kell. - mondta Bia olyan hangsúllyal, amitől libabőrös lett a hátam. Még nekem sem mondott így soha semmit, pedig utált eleget. Bia intett, hogy menjek ki, én pedig boldogan tettem eleget a kérésnek.
A mi öltözőnkben a lányok már vártak és kíméletlenül kifaggattak. Miután mindent elmondtam, mindenki egyszerre kezdett beszélni, hogy ez milyen szörnyű meg ilyesmik. Végül nagy nehezen lenyugodtak és átöltöztünk.
A szalagtűzés nagyjából rendben lezajlott, de az ácsorgás közben Sophie megbökte a vállamat.
- Bia-n miért van másik ruha?
Igaza volt. Bia egy másik ruhában ácsorgott, mint amiben mi láttuk és a haja nedvesnek tűnt. Alig vártuk, hogy a szalagtűzés után legyen egy kis szünet pihenni. Mikor mehettünk, azonnal az öltözőbe siettünk és magunkra kaptunk a keringő-ruhát, hogy azzal már ne kelljen később foglalkozni. Rohantunk Bia-hoz.

A péntek nem az én napom

Sziasztok!
3 napja nem volt poszt és ez tűrhetetlen, úgyhogy érkezik a következő rész. :D
(Kommentek is érkezhetnének... nem szóltam.)



Ígéretemhez híven igyekeztem meggyógyulni, hogy részt vehessek a pénteki próbán. Literszám ittam a teát, sálban aludtam (amitől annyira melegem lett, hogy majdnem megfulladtam) és szorgalmasan szedtem a gyógyszert és a C-vitamint.
Sokkal jobban lettem tőle, elmúlt a torokfájásom, csütörtök reggel már meg is tudtam szólalni normál hangerőn. Levegőt is kaptam végre, így nem kellett a számon át lélegeznem és tudtam normálisan enni.
Ennek ellenére Anya nem engedett be a pénteki próbára.
- Kiütöd magad, mielőtt teljesen meggyógyulnál, aztán a saját szalagavatódon nem tudsz majd részt venni. - indokolta a döntését. Én igazat adtam neki, de ki kellett volna próbálni a ruhát, hogy ne élesben táncoljak benne először.
Péntek délután éppen a másnapi dolgokat listáztam egy papírra, amikor Sophie és Alex léptek be a szobámba.
- Sziasztok! - köszöntem döbbenten, hiszen azért mégis fura, hogy csak úgy betoppannak.
- Remélem nem fertőzöl.  - kezdte Alex.
- Nem hiszem. Megfázás, nem nátha.
- Akkor jó. - mosolyodott el és leült mellém a földre. - Listázol?
- Aha. Holnapig még egy csomó dolgot kell csinálnom.
- Na mutasd! - kapta ki a kezemből a papírt. - 'Hajmosás, cuccok összepakolása (ruha, cipő, stb.), kaja' . Ez volna a rengeteg dolog?
- Jó, oké, nem sok. - adtam neki igazat. - Milyen volt a próba?
- Szokásos. - legyintett Sophie. - A tanár ordított, elszörnyedt, hogy Adam-nek nincs párja, stb.
- Mentem volna, de Anya nem engedett. - magyaráztam.
- Tudjuk, nyugi.
- Te Sophie, kérdezhetek valamit?
- Persze. - mosolygott. - Bármit.
- Miután elhoztad a ruhámat. - kezdtem. - Olyan fura voltál. Mi történt?
Sophie elpirult.
- Ja. Semmi. Nem tom.
- Aha. Biztos. - mondta Alex. - Szóval?
- Nem fontos. Majd elmondom, ha fontos lesz.
- Mi az, hogy ha majd fontos lesz? - faggattam.
 - Semmi. Amúgy felpróbáltad már a ruhát?
- Nem. - vallottam be.
- Úgy érted, egyszer sem volt rajtad rendesen? - kérdezték elképedve. - Hogy akarsz így holnap táncolni?
- Ügyesen. Nem akartam felvenni, ameddig beteg vagyok. Ma meg elmaradt.
- Vedd fel! Most! - rántott fel a földről Alex és felém nyújtotta a zsákba csomagolt ruhát. - Mi addig kimegyünk.
Én magamra maradtam a ruhával, amit gyorsan felvettem. A srácnak igaza volt. A felhajtással sokkal jobb lett a ruha. Már elő volt készítve a cipőm, így abba is belebújtam.
- Jöhettek. - szóltam ki. A lányok be is jöttek, az egész családom kíséretében.
- Nem rossz. - mondta Alex vigyorogva, ami nála hatalmas bók. Sophie bőszen helyeselt.
- Nagyon szép vagy kicsim. - mondta Anya meghatottan.
- Most nézd meg! - fordult hozzá Apa. - Szinte tegnap volt, amikor úgy jött haza az oviból, hogy fél az óvónénitől, mert oldalról olyan az arca, mint egy boszorkánynak.
- De Apa... - pirultam el. - Muszáj ezt a 'jaj felnőtt a kislányunk' dolgot csinálni? Minden szülinapomon ezt csináljátok 8 éve.
- De ha egyszer felnőttél. - szipogott Anya. Sophie és Alex gyorsan elköszöntek, mert nem akartak részt venni a családi jelenetben, Anya és Apa pedig 1 órán át mondogatták meghatottan, hogy jaj, de aranyos kislány voltam és olyan kár, hogy ilyen hamar felnőttem.
Miután nagy nehezen megnyugtattam őket, levettem a ruhát és visszaakasztottam a helyére. Elmentem hajat mosni, utána pedig előkészítettem a cuccokat. Még a térképet is megnéztem, hogy hova kell mennem, mert nem a suliban lesz, hanem valahol Riry sulija környékén. Nálunk nem fértünk volna el. Nem tudom, hogy fogok a ruhával és minden egyébbel átbuszozni a városon, de majd megoldom. Valahogy biztos.

Pech

Sziasztok!
Tegnap megígértem, hogy ma írok nektek, úgyhogy itt is vagyok.



 2 hét múlva, amikor már csak 5 nap volt hátra a szalagavatóig, hullafáradtan ácsorogtunk a tornateremben, hogy aznap utoljára próbáljuk el a keringőt.
- Nyissunk ablakot, megfulladok! - mondta Jessy. Nem csodálom, hogy melege volt, csizmában, kibontott hajjal és kötött miniruhában táncolt. Rob készségesen odarohant az ablakhoz és szélesre tárta. A hideg levegő azonnal beáramlott a terembe. Jessy hálásan elmosolyodott. A tánctanár azonban egyre türelmetlenebbül várt. Neki is nyilván elege volt már belőlünk.
- Indíthatom végre a zenét? - kérdezte. - Vagy még további órákat szándékoztok itt tölteni?
Annyiban igaza van, hogy az osztályunkat táncolni tanítani minden, csak nem egyszerű. Sokan vagyunk és nagyon hamar át tud csapni az egész dolog hülyülésbe. Ezt nyilván nehéz tolerálni.
Végre befejeztük az utolsó keringőt is, így már csak az osztálytánc maradt hátra. Mi rock and roll táncot választottunk osztálytáncnak, úgyhogy most még hullafáradtan ugrálhattunk újabb 4 percet.
Mikor befejeztük, mindenkiről csorgott az izzadság, de a tanár nem engedett el minket még.
- Jó lesz. - mondta biztatóan. - Még próbálunk egyet pénteken és másnap előadjátok. Ügyesek vagytok, de van néhány dolog, ami még nem megy tökéletesen. Egy kis odafigyeléssel ezeket is ki lehet javítani.
Még beszélt arról, hogy pénteken kellenének a keringő-ruhák is, hogy ne élesben táncoljunk bennük először. Ez azonban azt jelenti, hogy sürgősen el kell mennem érte.

 * 

(Másnap)

Ezt nem hiszem el! A tegnapi ablaknyitástól sikerült megfáznom. De eléggé alaposan ráadásul. Ráadásul a hangom is elment. Így hogy menjek el a ruháért? Sőt. Így hogy leszek ott a pénteki próbán? Vagy magán a szalagavatón????

Természetesen suliba se mentem. Ez viszont azzal járt, hogy délután háromkor Sophie esett be a szobámba.

- Mi van szomszéd, haldokolsz? - kérdezte, én azonban nem tartottam viccesnek. Válaszolni se tudtam nagyon, mivel maximum rekedt suttogásra voltam képes.

Sophie egy darabig várt, aztán kérdőn összeráncolta a szemöldökét.

- Most megbántottalak és azért nem válaszolsz?

Én csak a szememet forgattam erre, megfogtam a telefonomat és bepötyögtem, hogy 'nincs hangom', majd megmutattam Sophie-nak. Ő elkerekedett szemmel nézett rám.

- Hogy fogsz így táncolni? Mi lesz a szalagavatóval? Betegen nem tudod végigcsinálni!

Én csak tehetetlenül bólogattam.

- Igyál mézes teát! Tegyél sálat a nyakadra! Egyél C-vitamint! - sorolta kétségbeesetten. Én csak legyintettem. Kizárt, hogy 4 nap alatt rendbe jöjjek.

- Nálad van már a ruha? - kapott észbe Sophie. Én csak a fejemet ráztam. - Elmenjek érte? Kifizetem a maradékot, amit még kell és elhozom neked.

Az ötlet tetszett, úgyhogy odaadtam neki a maradék pénzt és suttogva megköszöntem. Sophie még maradt egy kicsit, aztán el is ment, hogy elintézze a dolgot.

Este még gyorsan beugrott a ruhával együtt és szépen felakasztotta a szekrényajtóm gombjára.

- Tessék! Jó lesz motivációnak. Gyógyulj meg! - mondta és titokzatosan mosolygott hozzá. Én -hang híján- nem tudtam megkérdezni, miért, de elhatároztam, hogy amint visszatér a hangom, kifaggatom.

Előbb azonban meg kell gyógyulnom.

Augusztus

Sziasztok!
Az előző hónapban (siralmasan) összesen 2 bejegyzést sikerült írnom. :(
Viszont új hónap----> remény arra, hogy sikerül rendszeresebben írnom. Holnap mindenképpen lesz új rész.
Nagyon jó augusztust mindenkinek, élvezzétek ki az utolsó hónapot a nyárból! :)
(Azt hiszem ezt a motivációs szövegírást még gyakorolnom kell.)