2016. december 22., csütörtök

Utolsó osztálykirándulás I.

Sziasztok!
Kitört a téli szünet, úgyhogy következik a karácsony előtti őrület. Most új lendületet kaptam az íráshoz, és ha a rengeteg házim engedi, írok új részt. :)




Mivel júniusban vizsgázunk, itt volt az ideje az utolsó osztálykirándulásnak. Nem mehettünk májusban, mert akkor már mindenki a tanulással lesz elfoglalva, így most kell mennünk, április elején.
Az ofő kitalálta, hogy mekkora poén lenne elutazni New York-ba, hiszen úgyis voltak ott cserekapcsolatok és amúgy is, utolsó kirándulás, legyen már valami nagyobb, mint az 1 órányira lévő Long Beach. Hát tényleg, poén.
Emma viszont ujjong és azonnal felvette a kapcsolatot az ofőmmel, hogy szervezzenek közös programokat a cserediákokkal. Viszontláthatom Lia-t! Éljen. :P

(New York)

Nem tudom, miért, de a sors valamiért pikkel rám. Diákoknál szállunk meg. Természetesen minket Emma fogadott be, ami tök király, de ha csak eszembe jut, hogy Pete is ebben a házban lakik és akármikor hazaállíthat, kiver a víz.
A többiek persze hatalmas bulinak élik meg az egészet. Újra együtt Emma-val.
- Még egyszer se jött haza, mióta LA-ben fotós. - nyugtatgatott Emma. - Most sem fog, nincs oka rá.
- Értem, persze. - legyintettem. - Pete mindig meglepetést okoz, úgyhogy ne haragudj, de kicsit parázok.
Ez legalább harmincszor lejátszódott az első napon. Utána mérséklődött kb. tízre.
Az ofővel és a cserediákokkal végig kellett járnunk New York nevezetességeit. Nagyon szép volt, csak hatalmas volt a tömeg.
Lia-val a 3. napig sikerült elkerülnünk egymást, de nyilvánvaló volt, hogy nem úszhatom meg.
- Ohó! - vigyorgott a csajszi, mikor meglátott.  - Hát itt van a kis Amanda!
- Szia! - üdvözöltem fanyalogva.
- Na mi van? Hol hagytad a csúcspasidat? - rágózott nevetve. - Vagy már azóta régen elhagyott és mást boldogít?
- Mindjárt jön. - pillantottam az órámra. - 9:30kor van találkozó, még van 5 perce.
- Ezt én is tudom babám, de nem válaszoltál a kérdésemre. Elhagyott már Adam?
Én már nyitottam a számat a válaszadásra, amikor Adam hirtelen előbukkant a semmiből, mellettem termett, majd egy nyilvános helyen botrányosan hosszú és szenvedélyes csókkal köszöntött.
- Azt hiszem, ez válasz a kérdésedre. - mosolyogtam Lia-ra a csók után. A lány arca lángolt a haragtól.
- Igaz is. Szia Lia! - rázta meg a lány kezét Adam.
- Helló! - villantott egy mosolyt Lia, de feleannyira se volt őszinte, mint az előbb. - Látom, még mindig a kis répával nyomulsz. Tudod, őszintén érdekelne, hogy mi tart mellette ennyi ideig? Kapcsolatai vannak? Pénze? Jó vele a szex? Szereted kihasználni a nyomikat? Vagy mi? Mert más indokot nem igazán tudok mondani.
- Képzeld el Lia... - karolta át Adam. - Szeretem Amanda-t. A lehető legaranyosabb lány a világon, kedves, okos, vicces és ártatlan. A tökéletes nő, úgyhogy bármennyire is meglepő, nem fogom elhagyni miattad, mert belőled van több ezer a világon. Amanda sem egy világcsodája, ez tény, de ő lényegesen egyedibb, mint te. Éppen ezért, vele maradok, feleségül veszem és együtt neveljük majd Cornelia-t és Tommy-t.
Lia lefagyva ácsorgott, de én is. Ez most mi volt?
Adam elengedte a döbbent lány, majd mellém lépett, rákulcsolta ujjait az enyémekre és magával húzott, ugyanis az osztály időközben elindult.
*
(Este Emma-éknál)

 A srácok is átjöttek, úgyhogy a ház kicsit zsúfolttá vált. Emma valami idióta társast szedett elő és azzal játszottunk meg beszélgettünk a továbbtanulásról.
- Jaj srácok.  - nyögött Nick a sokadik kérdés után. - Mi lenne, ha inkább arról beszélnénk, hogy egyetem után ki mit fog csinálni? Nem a suli a lényeg. Utána lesz még 70 éved, amit le kell élni.
-Nick-nek igaza van. - mondta Hayley. - Én biztosan nem fogok a szabályok szerint élni. Kit érdekel, hogy divat férjhez menni meg gyereket nevelni? Én nem akarok.
- De... azok gyerekek. - néztem rá döbbenten.
- És?
- Azok aranyosak. Azok édesek. Cukik. Taníthatod őket. Nevelheted őket. Szeretheted őket. - magyaráztam. Hayley csak legyintett.
- Én festeni akarok. - mondta Sophie. - Tudjátok, kiülsz az erdőbe és egész nap festesz.
- Maradok az informatikánál. - rázta a fejét Rob.
- Én Sophie-val vagyok. - szólalt meg Adam. - Természet, fotózás... mi kell még?
- Család. - jelentette ki Alex. - Valaki, akikhez haza tudsz menni.
- Persze, az is kell. Mindenképpen.  - helyeselt Adam. Nekem eszembe jutott a délelőtti monológja és megborzongtam.
- Pillanat és jövök, keresek egy pulcsit! - álltam fel és felmentem az emeletre. A vendégszobában (igen, abban, ahol 2 éve a karácsonyt töltöttük) lerogytam az ágyra és hanyatt dőltem. Túl sok mindent kavart fel bennem Adam délelőtti kiselőadása. Nemsokára vége a giminek. El kell döntenem, hogy hova tovább. És mi lesz Adam-mel? A kapcsolatunk eddig sem volt a legharmonikusabb, átlag 3 havonta úgy összeveszünk, hogy napokig nem kommunikálunk. Mi lesz jövőre?
Még nem gondolkodtam, hogy Adam-mel mi lesz. Meddig folytatjuk? Vagy ha meg is marad a kapcsolat, akarom-e, hogy egész életen át vele legyek? Az utolsó kérdésre tudtam a választ. Természetesen. Akarom ezt a srácot. Szeretem.
Mintegy végszóra, Adam nyitott be.
- Hé! Minden oké? Zaklatottnak tűntél.
- Csak egy kicsit gondolkoztam. - mondtam és próbáltam eltussolni a dolgot.
- Min gondolkodtál kicsim? - ült le mellém.
- A délelőtti mondatodon. - sóhajtottam nagyot.
- Jézusom, mit mondtam?
- Hogy feleségül veszel és együtt neveljük majd Cornelia-t és Tommy-t. Tudom, hogy Lia miatt mondtad. De akkor is felkavart. Egy csomó mindenen nem gondolkodtam eddig, de emiatt elkezdtem.
- Ami! - kezdte, majd rám feküdt és megcsókolt. - Nem vicceltem. Feleségül foglak venni, ha te is akarod. És lesz 2 gyönyörű gyerekünk.
- Cornelia és Tommy? - kérdeztem halkan.
- Igen. - mosolygott Adam. - Bocs, hogyha ezzel megijesztettelek. De én olyan régóta tervezgetem a közös jövőt veled.
Olyan boldog voltam, mint még soha. Magamhoz húztam.
- Szeretlek Adam Sacks. - súgtam a fülébe. - És szeretnék veled maradni életem végéig.
- Akkor ezt megbeszéltük. - csókolt meg. A csókunk elég hosszúra sikerült, és teljesen belefeledkeztünk. Adam lassan levette a pólóját, majd az enyémet is. A nadrágját is levette, és némi tiltakozás után az enyémet is lehúzta. Csak ketten voltunk, és tudtam, hogy mindkettőnk fejében ugyanaz jár.
- Ami, én... - kezdte Adam.
- Tudom. - sóhajtottam. - Hidd el, hogy tudom.
- És nem lehetne... - kezdte, de ebben a pillanatban kivágódott az ajtó. Riadtan kaptuk fel a fejünket.
- Ez ugye csak egy rossz vicc? - nyögtem fel.
- Nagyon remélem. - hangzott Adam halk hangja. Pillanatokkal később bebizonyosodott, hogy tévedtünk.
- Igazán érdekelne, hogy amikor végre hazajövök a családomhoz, miért látok egy félmeztelen párt a házban? - kezdte Pete. Én pedig tudtam, hogy ez nem egy rövid beszélgetés lesz.

 






















6 megjegyzés:

  1. O.M.G. imaaaaaaadoooooooom,Amugy Cornelia es Tommy?<3 Mikor lesz resz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm <3
      Rész szerintem hétfőn lesz, mert holnap vendégség lesz nálunk, úgyhogy nem tudok írni.
      És a Cornelia név régóta tetszett, szóval gondoltam, miért ne lehetne Ami és Adam (egyelőre) nem létező gyereke. :D A Tommy név meg... ez jutott eszembe elsőre.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Ne haragudjatok, beteg vagyok egy kicsit, azért nem írtam.
      Elkezdem most, meglátjuk kész lesz-e estére.

      Törlés