2015. december 25., péntek

Problem solved

Sziasztok!
Régen írtam már ide, pedig úgy volt, hogy leszek kicsit sűrűbben. Nem számoltam a karácsony előtti sütögetéssel, úgyhogy nem tudtam írni...
Gondolkodtam, hogy ezt a bejegyzést Alex szemszögéből írom meg, de mivel a való életben sem lehet váltogatni a szemszögeket, és ez Amanda naplója, így maradtam annál, hogy Amanda meséli el. Bocsi. :)




Alex másnap elment Nate-tel, hogy találkozzanak Clau-val. Nagyon készült rá. Felvette a legfelnőttesebb ruháit, a haját úgy fésülte, ahogy akkor volt, mikor először láttam... (én mondom, olyan hajjal, nagyon félelmetes ) és ha izgult is egy kicsit, remekül leplezte. Magabiztos mosollyal az arcán lépett Nate mellé, aki már várta.
- Ügyesen! - kiáltott utánuk Sophie. Az egész csapat ott ácsorgott az ajtóban, ugyanis mindannyian eljöttünk Alex-hez, hogy lelki támaszt nyújtsunk, ahogy Riry mondta. Arra persze nem számítottunk, hogy Alex-nek nincs rá szüksége.
- Majd beszélünk. - intett Alex és elmentek. Mi is hazaindultunk, Dorothy becsukta mögöttünk az ajtót.
- Szerintetek menni fog nekik? - kérdeztem. Clau elég erőszakos, úgyhogy Alex bármennyire bátor, lebeszélni nem fogják tudni.
- Megoldják. Az ő dolguk. - intézte el Hayley egy vállrándítással. Hát végül is...
- Menni fog. Így kell lennie. - bólogatott Riry.
- Értékelem az optimizmusodat, de ajj.... - nyögött Sophie. - Mi lesz, ha nem megy?
- Clau végül is zaklatni nem fogja Nate-et.  - fejtegettem. - Csak Alex-nek fog mindig beszólni meg ilyesmi. Tulajdonképpen ez csak idegesítő, nem annyira 'veszélyes' vagy hogy mondjam...
- Te se örülnél ennek. Lásd Bia. - vetette oda Hayley, amitől rögtön elszégyelltem magam.
- Persze, nem azt mondtam, hogy ez jó. Hanem, hogy nehezen, de együtt lehet vele élni.
- Te meg az elméleteid... - legyintett Sophie, mire mindannyiunkból kitört a röhögés.

(Adam-nél)


Miután elköszöntem a lányokhoz, átmentem Adam-hez. Mivel ugye szombat volt és túl voltunk a mai előkészítőn, igazán megérdemeltünk egy kis együtt töltött időt. Adam boldogan mosolyogva fogadott.
- Szia! Alex hogy van? - Ő is hallott a dologról természetesen. Alex is nyit a srácok felé újabban, meg Adam ismeri Nate-et, úgyhogy lehet, hogy beszéltek ketten is erről.
- Egész jól bírja. Most indultak el egy 20 perce. Magabiztosnak tűnt, mikor elindult. - meséltem, miközben felmentünk a szobájába. Közben találkoztunk Cecy-vel, aki kedvesen intett, majd tovább lépkedett a konyha felé.
- Neki meg mi baja? - húzta fel a szemöldökét Adam. - Máskor mindig kedvesen dumál veled.
- Nem tűnt úgy, hogy baja van. - értetlenkedtem.
- De tuti van valami. - mondta Adam. - Egy pillanat.
Gyorsan a szülei szobája felé ment, aztán benyitott.
- Anya, Cecy jól van?
- Ó hogyne. - hallottam Adam mamájának a hangját. - Csak volt egy kis vitájuk apáddal.
- Kis? Cecilia igen szemtelen az utóbbi időben. - csattant fel Adam papája. - Ez tűrhetetlen.
- Szemtelen? - kérdezte csodálkozva Adam. - Cecy sose szemtelenkedne.
- Pedig az utóbbi időben, ha nem vetted volna észre, drága fiam, a húgod egyre szemtelenebb. Későn ér haza a suliból, órákig chatel... miközben egész nap a haverjaival van! Mikor ezt szóvá teszem neki, még fel van háborodva, hogy ő csak beszélget.
Ó istenem, egy családi vitába sikerült csöppennem. Oda settenkedtem Adam háta mögé, megkocogtattam a vállát.
- Én lelépek, oké? Beszéljétek meg nyugodtan. Semmi baj. Majd beszélünk.
Adam bólintott, én pedig halk léptekkel lementem a lépcsőn, felvettem a cipőmet és a pulcsit és elindultam. Azaz indultam volna, ugyanis Cecy kint állt az ajtó előtt és csorogtak a könnyei.
- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem. - Megfázol.
- Október eleje van. Nem fogok. - suttogta.
- Mi a baj? - öleltem át a vállát.
- Apa. - mondta halkan.
- Miért vesztetek össze?
- Van egy srác... - kezdte Cecy.  - Suli után meg szokott várni és dumálunk egy kicsit. Meg neten is. És ennyi.
- Ki ez a srác? - kérdeztem.
- Az egyik szomszéd suliba jár. Egy évvel idősebb, mint én.
- Értem. Apukád erről meg nem tud, ugye?
- Dehogy. Rögtön bepánikolna, hogy ki ez, mit akar tőlem, biztos elront, megerőszakol, kihasznál...
- Aha. - gondolkodtam el. - Tetszik neked ez a srác?
- Igen egy kicsit... - pirult el Cecy.
- Tudod mit?  - mosolyogtam rá. - Apukád csak félt téged, mert nem tudja, hogy mitől változott meg a viselkedésed. Beszélj vele és mondd el neki! Meg fogja érteni. Az én szüleim is megértették.
- Gondolod, hogy megérti?
- Persze. Csak meséld el, hogy van egy srác, akivel beszélgetsz.
- Rögtön találkozni akar majd vele.
- Mondd el, hogy nem a barátod, csak beszélgettek, de még bármi lehet. És ígérd meg, hogy elviszed bemutatni, ha majd olyan lesz a helyzet!
- Oké. Megpróbálom. - nyújtózkodott. - Köszi Ami.
- Nincs mit. - mosolyogtam. - Na menj, mert tényleg megfázol!
- Jól van már. - nevetett. - Szia!
- Szia! Ügyesen. - intettem és hazamentem. Mire hazaértem, jött is az SMS Alex-től.
"Minden oké, még dühöng, de egyértelműen mi nyertünk. :D "
Visszaírtam neki.
"Örülök. És ne mondj neki bántót. Az az ő stílusa. Csak kifinomultan, olyan Alex-esen."
"Oké. :D :D :D Alex-esen, ez kész! Azért kösz."
Na végre. Alex igazán megérdemelt egy kis nyugalmat. Örülök, hogy végre megoldódott az ügy.




















2 megjegyzés:

  1. uuu,ez nagyon jo,nem lehetne hogy Adam es Ami kapcsolatarol legyen szo,esetleg valami konfliktus?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lesz lesz... :)
      Tökéletesen a fejembe látsz, pont ezt akartam. :D

      Törlés