2015. április 26., vasárnap

És most?

Ne haragudjatok, hogy tegnap nem írtam, nem voltam itthon. Még a következő hét lesz igazán nehéz a suliból, és aztán kb. csak bent kell lenni. :)
Köszönöm a türelmeteket!




Éppen elájulni készültem, amikor valaki karon fogott, felrántott (nem túl kedvesen) és beráncigált a mosdóba. Ott szó nélkül a falhoz állított, megnyitotta a csapot, alátartotta a kezét, majd az összegyűjtött vizet a képembe repítette. Természetesen csurom víz lettem, és persze, hogy fehér póló volt rajtam...
- Kösz szépen. - morogtam.
- Inkább köszönd meg, hogy nem hagylak elájulni. - hallottam a választ, bár nem éppen attól, akire számítottam.
- Bia?
- Nem, szerinted? Annyira bírom, hogy ilyen értelmesek egyesek. Látod, hogy én vagyok, nem? Ha meg látod, minek megkérdezni? Hátha mégsem én vagyok? - forgatta a szemét.
- Miért hoztál ide?
- Hogy ne a padlóról kelljen felmosni.
- De te miért tennél ilyet? Miért nem hagysz ott?
- Neked a jó se jó? - csattant fel. - Menj vissza, és nézd tovább, ha akarod.
- Jó, bocsi, csak nem értem, hogy miért tetted. Mióta ismerjük egymást, kölcsönös az utálat.
- Ez tény. De most per pillanat túl kellett lépnem ezen. - vont vállat.
- Miért?
- Az, hogy veled van Adam, lassan nem lesz annyira dühítő, hogy meg akarjalak fojtani. De ez... hogy jön egy új csaj, és lesmárolja... az nem fér bele.
- Nekem se, de mit tudok vele csinálni? - tártam szét a karomat.
- Felpofozod. Megtéped. Passz.
- Nem merem. Nem is tudok rendesen. Csak ahogy jön.
- Pedig megvan a technikája. :D Csak rá kell érezni.
- Jó, és hogyan? Gyakoroljak valakin?
Ebben a pillanatban lépett be a mosdóba Tiana. Ránk ügyet se vetve a tükörhöz lépett, és kenegetni kezdte a száját. Bia ördögi mosolyra húzta a száját. Ezt a mosolyát ismertem. Ez volt a 'neked annyi' mosolya.
- Figyelj és tanulj! - súgta oda. Odalépett Tia-hoz és megkocogtatta a vállát.  - Bocsi.
- Igen? - nézett rá Tiana. Bia ebben a pillanatban akkorát behúzott neki, hogy Tia elesett. Utána belemarkolt a hajába, és keményen meghúzta.
- Bia, elég lesz! - rángattam odébb.
- Na, amatőrkém, ilyen egy igazi hajtépés. - porolta le magát büszkén. - Ne mondd, hogy nem érdemli meg!
Tia közben felkelt, és most ő tépett bele Bia hajába.
- Bocs, miért is érdemlem meg?
- Lesmároltad Adam-et.  - mondtam.
- És?
- És neki a pasija, nekem meg a szerelmem. - mondta Bia, és nem érdekelte, hogy ez mennyire hülyén hangzik.
- Mi van? Ketten versengtek egy pasiért, és rajtam töltitek ki a dühötöket? - nevetett ki minket Tia.  - Szánalmas.
- Bocs, szerintem sokkal szánalmasabb, hogy pár napja vagy itt, de máris rámászol egy srácra, akit nem is ismersz.
- Egyikőtökhöz sem illik. Te túl semmilyen vagy.-  mutatott rám. - Te meg szőke.
- Anyád a szőke. - ugrott felé Bia. Még időben elkaptam.
- Nyugi, ez nem old meg semmit.
- Ja. Úgyis az enyém lesz a pasi. - értett egyet Tia.
- Bocs, nem tudom hallottad-e, de velem jár. Kb. 9 hónapja.
- Na és? Majd elveszem tőled. Nagy ügy...  - legyintett.
- Oké Bia... - engedtem el. - Hogy is volt a szakszerű hajtépés?

*
(20 perc múlva)
 
A kis akciónk után kb. 5 perccel az igazgatóiban találtuk magunkat. Mind a hárman. Rémesen néztünk ki.
Mindhármunk haja totál kócos volt. Tia arcán egy hatalmas vörös folt virított, Bia első támadásának eredményeként. Bia szája fel volt repedve, (hát igen, nem mindennap vágnak szájon egy hatalmas műkörmös kézzel), nekem pedig a jobb fülemtől a vállamig egy szép, vérző karmolás húzódott.
Nem is tudom pontosan, ki talált ránk. Csak az rémlik, hogy éppen egymáson fetrengtünk és vertük a másikat, ahol értük, mikor belépett Ms. Smith (of course...) és az igazgatóhelyettes. Szétszedtek minket, közölték, hogy azonnal menjünk az igazgatóiba, majd kaptunk egy sor: Nektek elment az eszetek, ezt nem ússzátok meg!-típusú mondatot.
Az igazgatóiban leültettek minket, azzal, hogy csöndben várjuk az igazgatót. Szóval, ülünk.
- Gratulálok! - nyávogta Tia.
- Mondd magadnak. Ha nem akarnál folyton ribancoskodni, nem lennénk itt. - vágott közbe Bia.
-Tudod ki a ribanc... - hüledezett Tia.
- Pontosan tudjuk. - hajoltam át Bia-n.  - Te.
- Elmész te a picsába! - emelte ütésre a kezét Tiana. Bia azonban közbeszólt.
- Hé, ha akarsz egy monoklit a másik szemedhez is, csak nyugodtan. Amúgy hagyd békén!
Tia keze lehanyatlott.
- Oké. Titeket úgyis kicsapnak. Velem ezt nem tehetik meg. Daniel St. Clair lányával nem tehetik meg.
- Nyugodjon meg Miss St. Clair, nagyon is megtehetjük! - hallottuk az igazgatónő hangját. Rémülten felálltunk és ránéztük.  - Jóságos istenem, mit műveltek maguk? Hogy néznek ki? Elment az eszük?
- Igazgatónő mi csak... - kezdte volna Bia, de az igazgató intett, hogy üljünk le, és csönd.
- Először is. - ült le velünk szemben. - Meghallgatom mindhármójukat. Aztán majd eldöntjük mi lesz. Ne reménykedjenek túlzottan...
Elmondtuk a történetet, az igazgatónő pedig csendben hallgatott.
- Tehát Miss St. Clair megcsókolt egy fiút, aki nem más, mint Parker kisasszony fiúja. Ezért Miss Taylor, aki szintén szerelmes a srácba, megverte Miss St. Clair-t... miért is?
- Mert hogy jön ő ahhoz, hogy elvegye a mi Adam-ünket? - magyarázta Bia.
- Az ÖNÖK Adam-jét?
- Amanda-ét, de az részletkérdés.
- Hát rendben, önök tudják. Ha jól értem, ez a bizonyos Adam, nem más, mint Mr. Sacks a 11/C-ből.
- Igen, ő.
- Jobb lesz, ha elbeszélgetek vele. Addig is menjenek le az orvosiba. Vérzik mindenük. Borzasztó.
Csendben elindultunk. Bementünk az orvosiba. A védőnő kicsit megrémült, mikor meglátott. Mondjuk, teljesen jogosan, hiszen kb. egy horrorfilm főszereplőjének éreztem magam... Valahogy összerakott minket. (Rengeteg vatta, géz és fertőtlenítő segítségével.) Utána visszamentünk az igazgatóiba.
- Hölgyeim. - kezdte az igazgatónő. - Elbeszélgettem Mr. Sacks-szal. És döntöttem az önök sorsáról.
Adam a sarokban állt. Nem tudtam leolvasni az arcáról semmit.
- Könyörgök... - suttogtam.
- Mindhármuknak ez az első esete nálam.  - folytatta a diri. - Ezért kivételesen úgy döntöttem, hogy nem csapom ki magukat. De még egy stikli, egy apró csíny és repülnek!
- Köszönjük igazgatónő! - hálálkodtunk Bia-val.
- Taylor és Parker kisasszony, önöknek meg kell tanulniuk kordában tartani az indulataikat. Komolyan fontolóra vettem, hogy beutalom önöket az iskolapszichológushoz. De nem tettem. Viszont. A büntetés sem maradhat el. Mindhárman igazgatóit kapnak.
- Én miért? - nyávogott Tiana.
- Miss St. Clair, nem telt el egy hét, de botrányt okozott. Szerintem fogja be! ÉS a leghatározottabban megtiltom, hogy molesztálja Mr. Sacks-ot!
- Inkább ne mehessen a közelébe. - szólt hozzá Bia.
- Taylor kisasszony, szerintem ne szóljon bele. Önnél hezitáltam a legtöbbet. Végül is, Ön kezdte a verekedést.
- Elnézést.
- Most pedig menjenek. El kell intéznem a papírmunkát.
Boldogan távoztunk. A folyosón összenéztünk Bia-val.
- Köszönöm.
- Semmiség.
- Beszélnünk kéne. Délután ráérsz?
- Bocs, karatém lesz. - mondta, mire elnevettük magunkat. - Amúgy nem... találkozom egy régi baráttal. Holnap nem jó?
- Dehogynem. Tökéletes.
- Akkor holnap délután. Majd megbeszéljük, hogy hol és mikor. Na sziasztok.
- Szia.
- Visszakapjátok ezt még. - vonult el mellettem Tia.
- Kuss ribanc! - szólt vissza Bia.
Miután távoztak, Adam megölelt.
- Ami, annyira féltem, hogy kicsapnak.
- Én is. De mégsem csaptak ki.
- Még jó. - mondta, azzal megcsókolt.
- Bia-n csodálkoztam. - mondta mikor elengedett.
- Én is. De majd meglátjuk, mit akar.
- Ja. Ha engem, akkor verd meg!
- Kösz. - nevettem felszabadultan, a mai napon először...











2015. április 19., vasárnap

Elvágva a külvilágtól

Tudom, hogy illett volna részt hoznom a hétvégén, akartam is, de kivételesen egy rajtam kívül álló ok akadályozott meg benne. Történetesen a drága internet úgy döntött, hogy nem hajlandó működni, úgyhogy a péntek-szombat-vasárnap(a mai napon már volt net, de csak kb. este 6tól) családiasan internet és telefon nélkül telt, mivel a telefon is úgy gondolta, hogy sztrájkol.






Jövőhéten akkor igyekszem pótolni az elmaradást, amennyiben lakásunk csodás technikai vívmányai is engedélyezik ezt...

2015. április 5., vasárnap

Tiana

Ma végre eljutottam odáig, hogy felhívjam Riry-t. Kicsit fáradt volt a hangja, de egyébként nem volt vészes.
- Milyen volt a dilidoki? - csaptam rögtön a közepébe.
- Nem fogod elhinni... de nagyon bírom.
- Hogyhogy?
- Kedves, jófej , van humora és nagyon megértő. Nem nevetett ki, amiért egy '18 éves nagylány bőg az apja után'.
- Az nagyon jó.
- Ja, és egy fiatal és nagyon helyes pasi... - Riry itt elhallgatott, elég jelentőségteljesen.
- Juj! Hány éves?
- Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy 27. De az még fiatal...
- Riry! Bele ne zúgj nekem egy 9 évvel idősebb pasasba! - csaptam a fejemre.
- Nem fogok. Pedig aranyos... - sóhajtott.
- Riry, ő felnőtt, te pedig még 3 évig kiskorú vagy. Nem is lenne törvényes szerintem.
- Az lehet. De nyugi már, egyszer láttam, nem fogok beleszeretni ennyitől.
- Haha, azért ezzel a kijelentéssel óvatosan...
- Miért?
- Adam rögtön megtetszett, mikor találkoztunk.
- De nem szerethettél rögtön bele... attól, hogy tetszik, még nem vagy belé szerelmes.
- Ööö... mi van?
- Figyelj, van, hogy megtetszik valaki, mert helyes, jóképű, stb. De nem ismered. Akkor tudsz valakit szeretni, ha ismered. Mert akkor elmondhatod, hogy őt szereted, nem pedig azt a képet, akit magadban őrzöl róla... lehet, hogy hülyén hangzik, de így van.
- Azta! Ilyeneket te honnan szedsz?
- Unatkozom és barangolok a neten, illetve olvasok.
- Majd utánanézek ennek...
- Oké.
- Örülök, hogy jobban vagy.
- Én is.
- Most leteszem, oké? Még van matek lecke.
- Ó, a kedves kis tizenegyedikes matekpéldák... :D menj csak.
- Még majd kereslek. Szia.
- Szia.
Letettük, én pedig megírtam a (túl sok) leckét. Közben nagyon örültem, mert Riry sokkal vidámabbnak tűnt, mint az elmúlt hetekben bármikor. Talán ki tud jönni ebből az egészből, nagyobb sérelem nélkül.


*
(Ma délelőtt)



Úgy döntöttem tegnap, hogy beszélek Tiana-val, nem könyvelem el rögtön egy hisztis libának, bármennyire is annak tűnik. Úgyhogy odamentem hozzá.
- Szia! - mosolyogtam rá. Ő leghátul ült, egyedül. Éppen a telefonját nyomkodta.
- Csá. - vetette oda. - Mit akarsz?
- Gondoltam, bemutatkozom, vagy megismerlek kicsit jobban, elvégre, mostantól egy osztályba fogunk járni.
- Király. - mondta unottan.
- Ha nem akarsz velem beszélgetni, szólj és elmegyek.
- Jó, mindegy. Ezen túl kell esni.  - sóhajtott.  - Mit szeretnél tudni rólam?
- Nem faggatni akarlak. - nevettem el magam. - Mesélj magadról! Bármit.
- Oké. Szóval, Tiana St. Clair vagyok, egyébként csak Tia.
- Tia? - kérdeztem döbbenten. Minden menő csajnak ilyen rövid és hasonló beceneve van?
- Aha. Miért, mi van vele?
- Ja, semmi. Én Amanda vagyok.
- Szép neved van. Tehát... apám egy ügyvéd. Az egyik legkeresettebb.  - mondta büszkén. - Hollywood szívében élünk.
- Ismersz sztárokat is?
- Hogyne. Leo DiCaprio-val együtt szoktam bulizni. Nagyon kedves srác.
- Hú. Jó neked. Vannak tesóid?
- Nincsenek. Anyám lelépett, mikor 5 éves voltam. De nem hiányzik. 'Kedves kis naiv' titkárnő volt, aki nem bírta elviselni apámat. Engem se. Nem érdekel. Úgy rontja el az életét, ahogy akarja.
- De nem hiányzik egy váll, amin sírhatsz? Vagy valaki, akinek mindent elmondhatsz?
- Nem. Az én életem csak rám tartozik.
- Persze, de néha jól jön egy kis segítség.
- A gyengéknek... miért, neked együtt vannak a szüleid?
- Aha. Egyetemi matek-fizika tanárok, és nagyon szeretik egymást.
- Aha...
- És van 2 öcsém.
- Ha neked az jó... - grimaszolt Tiana. Nick, Rob és Adam ebben a pillanatban értek vissza a büféből. Elég furán néztek ránk.
- Te figyelj... - hajolt hozzám Tiana. - Ki az a srác?
- Hol?
- Aki most jött be.
- Melyikre gondolsz, a szőkére, a barnára vagy a feketére?
- A feketére. Már tegnap kiszúrtam magamnak. Nagyon szexi...
- Ööö... Tiana...
- Mi van? Tudom, ilyet nem mondanak a jól nevelt kislányok, pedig ez az igazság. Hogy hívják a srácot?
- Figyelj, nem is tudom, hogy mondjam meg, nem akarok konfliktust a második napodon...
- Jó, ha nem mondod el, majd odamegyek. - pattant fel. Magabiztosan odalépkedett a 3 fiúhoz és csábosan Adam-re mosolygott.
- Helló. - kezdte. Közben én odaálltam Beckie és Jessy mellé, és figyeltem, hogy mi lesz. - Tia vagyok. És te?
- Adam. Örülök, hogy megismerhetlek. - mosolygott Adam.
- Én is. - húzódott közelebb Tiana. - Nem igazán ismerem itt a dolgokat, úgyhogy körbevezetnél?
- Ha szeretnéd... - mondta Adam és elindultak. Én tátott szájjal néztem utánuk. Nem hiszem el, hogy Adam még mindig nem veszi észre, hogy egy csaj flörtöl vele. Bia-val már eljátszotta egyszer.
Kimentem a folyosóra és láttam a párost, amint szépen végigsétálnak a folyosón és minden terem előtt megállnak. Tia hirtelen elbotlott (azaz, úgy tett, mintha elbotlana... hihetetlen, hogy a fiúk nem veszik észre a különbséget). Adam felsegítette. Tia ekkor olyat tett, amit én sose mertem volna.
- Fognád a kezem? Hogy ne essek el.
Adam kissé furán nézett.
- Miért van ilyen cipőd, ha nem tudsz benne menni?
- Mert szép.
- Aha... - bólogatott Adam. Még mindig nem fogta meg Tia kezét. Ettől a csajszi szemmel láthatóan ideges lett. Adam ekkor vett engem észre. Alig láthatóan intettem neki, hogy fogja meg Tiana kezét nyugodtan, én jól szórakozom.
Adam erre megfogta a kezét és így sétáltak tovább. Hirtelen Bia ment el mellettem. Mikor meglátta a kézen fogva sétáló párt, lefékezett és visszakanyarodott mellém.
- Ez meg mi és ki a franc? - sziszegte. - Lemaradtam a szakításotokról?
- Dehogyis, ne izgulj. - nyújtottam ki rá a nyelvem. - Azt majd szigorúan a jelenlétedben intézzük.
- Ki az a pipi?
- Tiana St. Clair, tegnap óta az osztálytársunk.
- Fantasztikus... miért fogja a TE Adam-ed kezét?
- Mert tetszik neki Adam és éppen körbevezetés folyik. Most próbálja meghódítani, én meg röhögök rajta.
- Nagyon jó. - forgatta a szemét. Hirtelen elakadt a lélegzete. - Ez is az előre tervezett műsor része?
- Micsoda? - néztem Adam-ékre. Az én lélegzetem is elállt. Tiana éppen átölelte Adam-et, megfogta az arcát és megcsókolta.
Bia elkerekedett szemmel bámult, én pedig hangtalanul nekidőltem a falnak, és a tenyerembe temettem az arcom.