2015. január 24., szombat

Cecy táncversenye

Vége a féléves hajtásnak,(kezdődik az új... :D ) úgyhogy itt vagyok. Bocsi, hogy múlt héten nem hoztam részt, de annyi kulturális elfoglaltságom volt, hogy csak na!! :) 2 színház (ha korrekt akarok lenni, az egyik Opera... :) ) , mozi, barátnős találkozás így 2 hónap után. :) Szóval volt dolgom rendesen. De most itt vagyok.


 Végre eljött Cecy táncversenyének a napja. Izgatottan készülődtem, még sose voltam táncversenyen, így érthető, hogy felpörögtem.
A lányokkal a suli előtt találkoztunk, mert oda mindenki odatalált. Ott felszálltunk a buszra, ami kivitt minket Riry és Cecy sulijához.
A suli előtt nem volt nagy tömeg, ami eléggé meglepett.
- Nem arról volt szó, hogy hirdették a versenyt? - kérdezte Hayley.
- De. - mondta Alex. - Lehet, hogy nem jött be.
Később kiderült, hogy Alex-nek ez a megállapítása nem jött be, mert mikor beléptünk a suliba, lépni alig lehetett a tömegtől.
- Jesszus... - nyögött Sophie, mikor ráléptek a lábára.
Nagy nehezen átverekedtük magunkat a színpadig. Nem láttunk sehol ismerős arcokat.
- Hol vannak az öltözők? - kérdeztem.
- Milyen öltözők? - nézett rám döbbenten Alex.  - Ugye nem gondolod, hogy csili-vili kis táncruhákban fognak táncolni? Ez egy sulis táncverseny, nem show-műsor.
- Attól még lehetne ruhájuk. - duzzogtam.
- El se kezdd! - csapott a fejemre Hayley. - Amúgy ott van Riry.
És tényleg. Göndör hajú barátnőnk ott ácsorgott a színpad mellett, és a tömeget szemlélte. Kb. 20 másodperc múlva már a nyakába ugrottunk.
- Sziasztok, éppen titeket kerestelek. - mosolygott.
- Mi is téged. Cecy hol van? - kérdeztem.
- Bent van az öltözőben, és tiszta ideg. Fél, hogy veszít. Laura nem hagyná békén utána. Kikészítené.
- Nem mehetünk be hozzá? - kérdezte Sophie.
- Gyertek. - mondta Riry, és bevitt a színpad mögé, ahol egy ajtón bementünk egy folyosóra.
- Ezt amúgy nem tilos? Mármint bemenni a színpad mögé? - kérdezte Alex.
- De. - mondta Riry. Hát, jó, akkor ezt megbeszéltük.
Riry benyitott az egyik ajtón, amire ez volt írva: "Kilencedikesek". Az öltözőben 4 lány volt. Cecy az egyik padon ült, tréninggatyában, pólóban és kibontott hajjal. Egy másik lány éppen fésülködött. Egy szőke csaj sminkelt, a negyedik pedig kárörvendően vigyorgott Cecy-re. Gondolom, ő lehet Laura.
Cecy felnézett, és mikor meglátott minket boldogan elmosolyodott.
- De jó, hogy itt vagytok.
- Ezek meg kik? - nézett ránk a kárörvendő csaj. - Audrey, ugye tudod, hogy tilos ide hozni külsősöket?
- Képzeld Laura, tudom. - mosolygott rá Riry. - Majd elszámolok vele.
- Ja, szerintem is örülni fognak, hogy idegenvezetést tartottál. - nevetett a csaj. Mi csendben néztük. Cecy átlátta a helyzetet, és felpattant.
- Lányok, ő itt Laura. Laura, ők a barátnőim.
Laura

- Vannak barátaid? Mik vannak... - legyintett Laura.
- Kislány, nem tetszik a modorod. - szólt oda Alex. Laura felhúzta a szemöldökét.
- És? Nekem se tetszik a ruhád, mert nem trendi, még se tettem szóvá.
 - Ha tovább sértegetsz minket vagy Cecy-t, akkor bármennyire is sok időbe telt megcsinálni magadat ilyenre, megtéplek. Aztán táncolhatsz...
Laura döbbenten pislogott, aztán kiviharzott, a sminkelős szőkével együtt. A fésülködős lány is távozott. Mi leültünk Cecy mellé.
- Mindig ilyen?  - kérdeztem.
- Rosszabb. - sóhajtott Cecy.
- Ne is törődj vele. Olyan, mint Bia, kicsiben. - mondta Sophie.
- Kívülről lehet, hogy vonzó, de belül nagyon üres.
- Igazatok van. - mondta Cecy. - Nem szoktam vele foglalkozni, de néha nagyon kiborít.
- Elhisszük. - karolta át Sophie.
- Ú, csajok, nem lesz helyünk! - kiáltott Hayley, mikor az órájára nézett. - 10 perc múlva kezdés!
- Menjetek csak. - mondta Cecy. - Addig összeszedem magam.
- Megyek, keresek veletek helyet! - pattant fel Riry.
- Én még maradok egy picit. De megyek rögtön. - mondta Alex. - Tudjátok, szakmai tanácsok, meg lélekerősítés...
- Oké, de ne késs el.
Kimentünk Riry-vel, aki rögtön lefoglalt nekünk pár helyet a 2. sorban. Leültünk, és ekkor vettük észre Adam-éket. Hevesen integetni kezdtem.
Adam észrevett, mosolygott, és leültek mellénk. Ezt egy fiatal pár erősen nehezményezte, de mikor a csajszi Adam-re nézett, majd rám, bólintott, és máshová ültek.
Köszöntünk Adam szüleinek, a lányok bemutatkoztak, én pedig odabújtam Adam-hez.
- Cecy tiszta ideg. - súgtam a fülébe. - Laura megint szemétkedett.
- Kinyírom. - közölte Adam.
- Nem ér annyit. - legyintettem. Ebben a pillanatban lekapcsolták a lámpákat, és kezdődött a műsor.
Egy fiatal, 30 körüli nő lépett a színpadra, és mikrofont vett a kezébe. Ahhoz képest, hogy ez egy gimi, rendesen fel vannak szerelve elektronikus cuccal.
- Köszönjük, hogy eljöttek. - kezdett bele a nő. - Nagyon sok szervezés van ebben a mai eseményben. A diákok keményen próbáltak, hogy tudásuk legjavát nyújthassák.
- Ő Cecy tánctanára. Nagyon kedves. - súgta Adam.
- Nem is szeretném húzni az időt. Kezdjük el. - folytatta a nő. - Önök fogják eldönteni a mai versenyt. Önök fognak szavazni. A lapokat a szünetben osztjuk ki. Először a táncosok közös produkcióját láthatják.
Megszólalt a zene, és hirtelen mindenhonnan táncosok özönlöttek ki. Maga a nő is táncolni kezdett. Nyomtak egy gyors és egyszerűnek tűnő táncot a Dirty Dancing-ből a Time of my life-ra. Mikor végeztek mindenki kint maradt a színpadon, a nő pedig elmondta, hogy hogyan fog zajlani a verseny.
- Először a tizedikesek versenyzőit láthatjuk. Aztán a végzősök, utána a kilencedikesek, végül a tizenegyedik évfolyam.
Ekkor a táncosok levonultak, a nő pedig még reklámozta egy kicsit a sulit. Végül elkezdték. Minden versenyző előtt a nő mondott pár szót az adott emberről.
Valami rögtön feltűnt.
- Van rendes ruhájuk. - mosolyogtam a többiekre.
- Oké, kivételesen igazad volt, és? - nevetett vissza Alex.
A tizedikesen között nem volt értékelhető versenyző. Jó, talán a hip-hop-os lány jópofa volt. A végzősök között már nagyon sok profi volt. Riry nem indult külön, de egy másik lányhoz beállt háttér-táncolni.
Ezután volt egy kis szünet, amikor megkaptuk a szavazólapokat. Meg tollat.
- Eddig milyen? - kérdezte Riry, aki kijött a backstage-ből.
- Nagyon izgi. - lelkendezett Sophie.
- Most jönnek Cecy-ék. Tőlük csak 4-en vannak. Cecy lesz a 2.
- Értem. - bólintott Alex. - Bemehetek hozzá?
- Gyere csak. - mondta Riry, és hátra mentek.
Eltelt a szünet, de Alex nem jött vissza. Mi leültünk a helyünkre, és vártunk.
- Alex megint készül valamire. - mondtam Adam-nek. - Eltűnt.
- Ti mindent túlbonyolítotok? - nevetett Adam, aztán megborzolta a hajamat. - Majd előkerül.
Kezdődött a második 'felvonás'. A nő bejelentette az első versenyzőt a kilencedikesek közül. A sminkelős csaj lépett színpadra, és táncolt valamit. Na de azután...
- Következik Cecilia Sacks...
Cecy lépett a színpadra, és intett, hogy várjanak egy kicsit. Kivette a döbbent nő kezéből a mikrofont, és beleszólt.
- Helló mindenki! Cecy Sacks vagyok. Szeretnék bejelenteni valakit, aki nagyon nagy segítségemre lesz ma. Hölgyeim és uraim... Alex Green.
Alex futott be a színpadra, de milyen ruhában, istenem! Csili-vili táncos ruhában, ugyanolyanban, mint Cecy. Kezébe vette a mikrofont, intett, hogy mehet a zene... és mi szólalt meg? Persze, hogy a What a feeling...
Alex énekelt, Cecy táncolt, még hozzá nem is akárhogy. Néha Alex is beszállt pár figurába.
- Vajon még hányszor játssza el ezt? - kérdezte Adam. - Múltkor is ezzel nyert.
- Ja, de megy neki, úgyhogy csinálja csak. - mondta Hayley.
A lányok vastapsot kaptak, és az utánuk jövő Laura ettől csak még szánalmasabb volt, ahogy Good Girl-re riszálta magát. Miért hiszi mindenki azt, hogy valaki attól nyerő, hogy szexis számokat ad elő?
Innentől kezdve tulajdonképpen mindegy volt, hogy ki mit csinál, mindenki tudta, hogy Cecy a befutó.
Az eredményhirdetés senkit nem ért váratlanul.
- A győztes pedig... Cecilia Sacks! - mondta a nő, és hatalmas tapsvihar tört ki. Cecy boldogságában sírva fakadt, és felrángatta a színpadra Alex-et. Előadták még egyszer, mindenki éljenzett.
Az öltözőben persze Laura újra nekiesett Cecy-nek.
- Könnyű úgy nyerni, hogy feltuningolod a műsorodat. - grimaszolt. Mi is bent ültünk, úgyhogy azonnal megvédtük Cecy-t.
- Mert az nem volt tuningolás, hogy gyakorlatilag bugyiban táncoltál egy rúdon. - forgatta a szemét Hayley. - Tudod hol buktad el? Ez nagyon jól néz ki egy sztriptízbárban idősebb nőkkel... de egy 14 éves kislány egy sulis versenyen... szánalmas.
Laura éppen nekiugrott volna Hayley-nek, mikor megcsúszott a padlón, és taknyolt egyet. Cecy odalépett, talpra rántotta, azzal elindult kifelé.
- Csakhogy tudd... nem vagyok olyan, mint te. - vetette oda Laura-nak.
Iszonyatosan büszkék voltunk rá. Nagyon felnőttesen gondolkodik, tud táncolni, szép... minden adott hozzá, hogy sikeres legyen.
Elköszöntünk Adam-éktől, és hazamentünk. Egész úton Laura viselkedését elemeztük.
- Szerintem csak nincs önbizalma, és így vezeti le a feszültséget. - mondta Alex. - Tipikus.
- Én elhiszem neked, de attól még gonosz. - mondta Sophie.
- Minden gonosznak van gyenge pontja... - mondta félelmetes hangon Hayley. Ezen nevettünk, és ejtettük a témát.
Otthon mindenkinek elújságoltam, hogy milyen jó volt. Anyáék örültek, Sam nem értette, Matt-et nem érdekelte... :D
A szobámban megpróbáltam utánozni Cecy mozdulatait, de persze nem ment. De legalább nevettem egy jót.
Boldogan mentem aludni, és örültem, hogy Cecy élete ennyire sínen van. Ha mázlija lesz, még profi táncos is lehet belőle... abból pedig simán megél. A szülei biztosan büszkék rá...





Na, remélem kielégítő volt ez a rész. :)
Holnap igyekszem Must-ot hozni... már majdnem London, már majdnem kész....
Szép estét, jóéjt...
én






2015. január 18., vasárnap

Rajta leszek Bloglovin-on!! :D

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/13490753/?claim=s6dn9vckb75">Follow my blog with Bloglovin</a>

Szóval. Úgy gondolám, hogy népszerűsítem kicsit eme írásművet. Úgyhogy... :)

2015. január 1., csütörtök

Mit szólnak ehhez a lányok?

Hú... a tavalyi 64 bejegyzés után itt az idei első. :) Eddig összesen 87 poszt (ezzel együtt 88),  jelent meg ezen a blogon, ezért több, mint valószínű, hogy idén elérjük a százat. :) Legalábbis, ez a terv.
Remélem senki sem másnapos (annyira), hogy ne tudja ezt most elolvasni!! :D





Amint hazaértem, rögtön gondolkodni kezdtem, hogy mit tegyek. El kell mondanom a csajoknak, mert ha akkor szembesülnek a helyzettel, mikor már itt van Pete, és Pete közli velük, hogy én tudtam, akkor sose bocsátják meg, hogy nem mondtam el. Emma nem fog nekik szólni, mint ahogy arról se szólt, hogy Pete idejön. Így hát rám marad a kényes feladat: közölni velük. Ez ráér a suliban is, de Emma-t most kell felhívnom.
Emma nagyon sokára vette fel.
- Mi vaaaaan? - nyögött egyet, mikor felvette. - Ki az, és mit akar?
- Szia Emma, én is örülök neked. - mondtam csípősen.
- Amanda? Bocs, meg se néztem, hogy ki az.
- Miért vagy ilyen nyűgös?
- Este kilenc óra van, hétfőn töri TZ-t írok, nem tudok semmit, holnap megyünk a nagyszüleimhez, és az egész napos program, szóval holnap nem tudok tanulni, ezért most kell, és már unooooom..... Utálom a törit!!! Unalmas, semmi értelme, és nem lehet megjegyezni!!!!
- Ha ez a helyzet, akkor inkább hagylak.
- Várj, nem, nem nem. Ha hívtál, akkor vagy valami nagy esemény történt vagy baj van. Esetleg meghívsz magatokhoz. Vagy csak barátnős beszélgetést igényelsz. Bármi van, szívesen meghallgatom. A francia forradalom ráér.
- Ha te mondod... de csak ha biztos nem baj. - mondtam, miközben hanyatt dőltem az ágyamon, és a plafont kezdtem bámulni.
- Ami, ha már kiszakítottál a tanulásból, tök mindegy. Mondd!
- Oké. - sóhajtottam. - Pete nincs otthon, jól tudom?
- Nem, nincs. Tegnap elmentek Miranda-val Los Angeles-be lakást nézni, mert Miranda jövőre odamegy egyetemre. Holnap jönnek haza.
- Aha. Találkoztam velük.
- Uhh... na ne! Hogy sikerült?
- Randiztam Adam-mel, és ott voltak a parkban ők is.
- Ja, mert a parkban keresnek lakást. Biztosan csövesek akarnak lenni.
- Jó, azért nincsenek kitiltva onnan. Csak meglepő volt. - keltem a védelmükre. Akármennyire is nem a szívem közepe Pete, nem kell így beszélni róla.
- Képzelem. Ne haragudj, hogy nem szóltam, hogy odamennek, de sejtelmem sem volt róla, hogy a város másik felébe is elmennek majd.
- A város másik felébe? Hogy érted ezt?
- Miranda a külvárosban nézett lakást. Kb. ott, ahol Riry lakik, csak még kijjebb egy kicsivel. Ott nem olyan drága, és az egyetem sincs olyan messze.
- Milyen egyetemre fog menni Miranda?
- Honnan tudjam? Nem kötötték az orromra. Meg amúgy se vagyok nagyon jóban a csajjal. Nekem nem szimpi.
- Miért? Tök szép, és olyan picike.
- Ja, igen. Pontosan. Tudja, hogy szép, és ezt maximálisan kihasználja. Érted mire gondolok, ha hosszú a sor, eljátssza, hogy ő siet, és mivel mindenkinek bejön, mert tényleg szép csaj, röhögve előre megy, mert neki éppen nincs kedve sorban állni.
- Aha. Nem tudom, nem tűnt ilyennek.
- Megismerkedtél vele? Mármint, Pete bemutatott neki?
- Ja. De közben engem ölelgetett, ezért értelemszerűen Miranda annyira nem csíp engem.
- Pete ÖLELGETETT?? - sikított Emma. - Kicsinálom, csak érjen haza!
- Nyugi, túléltem. Csak Adam akarta megverni.
- Te nem?
- Nem, én tökön rúgni akartam. :D
- Helyes, a helyedben megtettem volna.
- Na de a bátyádról van szó!
- És? Jó, oké. Tehát összefutottatok. Nem utalt a csókra?
- Nem, de Adam igen. Pete meg majdnem elájult, mikor megtudta, hogy Adam tudja.
- Nem csoda!  - nevetett Emma. - Nagyon bírták egymást Adam-mel, úgyhogy ez az árulás nagy ballépés volt.
- AZ. Nem bírom elképzelni, hogy bírják majd szeptembertől.
- Miért, mi lesz szeptemberben? - kérdezte Emma.
- Miranda egyetemre megy, és ideköltözik.
- Ja, de ehhez hogy jön Adam és Pete?
Ekkor esett le, hogy Pete nem mondta el otthon, hogy jön Miranda-val. Persze, hiszen Emma tud a csókunkról, ezért azonnal lefújná, és akkor nem mehetne. Micsoda egy hazug disznó!
 - Azt hiszem, Pete nem mondta el otthon.  - kezdtem.
- Mit?
- Ő is jön Miranda-val együtt. Ide, LA-be.- mondtam, és Emma percekig meg sem tudott szólalni, csak nyögött.
- De... az egyeteme.... a 3. évet kezdené... már csak 2 év van hátra és diplomázik... miért... hogyan... erről én miért nem tudok???
- Nyugi, nyugi. Nem a te hibád. Ő nem mond el semmit.
- Ha hazaér, kifaggatom! Belőlem nem csinál hülyét. Ha odamegy, az csak egyvalamit jelenthet. Megint téged akar.
- Vagy Miranda-t. Vele akar lenni. Végül is, egy lakásban fognak lakni.
- Ja, de ezt nem hiszem el. Véletlenül, ezt nem tudja senki, csak te. Véletlenül, összefuttok, és ölelget. Nekem ez gyanús.
- Jó, nekem is, de ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra!
- Ja, mert te nem erre gondoltál először, mi?
- Ööö....de igen.
- Na látod! Szépen kifaggatom. Már csak 17 órát kell kibírnom, és vallathatom.
- De ne túl direkt módon. Intézd úgy, hogy elmondja a titkát. Önként. Kérdezd meg, hogy hogy tervezi a jövőjét vagy mi lesz szeptemberben ha Miranda egyetemre megy? Hogy fogják tartani a kapcsolatot? Ilyesmik. Ja, és ne rögtön akkor, mikor hazaért.
- Hát hanem?
- Várj egy hetet. Vagy kettőt. Ha rögtön letámadod, tudni fogja, hogy beszéltünk.
- Igazad van, de az sok idő. Ne bírom kiiiii.....
- Addig tanuld meg a törit! - nevettem. - Hagylak is. Nehogy miattam kapj egyest!
- Jó, menj. Tényleg... tanulnom kell. Kösz, hogy elmondtad. Szia. Jó éjszakát.
- Nálunk még csak 18:30 van. De azért kösz. Szia!
Letettük, én pedig azt kezdtem el fogalmazni magamban, hogy hogyan tálalom ezt a lányoknak.
*
(Hétfő este)

Naaa... ezen is túl vagyok!  Egészen jól fogadták, már ha annak lehet venni, hogy csak az egyikük dobott le valamit mérgében.
Először a táncversenyt mondtam nekik, annak nagyon örültek. Tutira megyünk, úgyhogy éljen!!!
Persze, látták, hogy nem csak ennyi, úgyhogy kiszedték belőlem a dolgot. Azt is elmondtam. Döbbent csönd, míg végül Alex azt nem mondta, hogy majd megvédenek.
Persze, szóba került, hogy Emma miért nem szólt. Mikor kiderült, hogy Emma se tudta, mindenki Pete-et kezdte szidni. :)
Megállapodtunk abban, hogy ha odajutunk, majd akkor kezeljük a helyzetet, de addig is mindenki gondolkozik azon, hogy mi a teendő, ha Pete megint rám mozdul. Mivel nem lehet ott mindig Adam, fel kell készülni.
Hú, most látom, hogy Sophie írt...
"Ha nem tetszik neked a srác, és nekem bejön, megkaphatom? Mármint, ha szakít a csajával."
Istenem Sophie, de hülye vagy! :D
"Ja, viheted. Csak jó messze tőlem."
"Nem fog menni, szomszédok vagyunk."
"Költözz el! :D Vagy ne járj Pete-tel! "
"Na jó... inkább hagyjuk."
Jót röhögtem ezen, mert Sophie mindig a leglényegesebb dolgokat ragadja meg. :D Jelen esetben azt, hogy megkaphatja-e Pete-et. Őszintén? Viheti. Amilyen messzire csak tudja. Aztán hagyja ott. :D








Hát, ez lett volna az idei első Amanda. Terveim szerint ma még írok a Must-ra is, úgyhogy érdemes arra is rápillantani. ;)
BÚÉK mindenkinek, még jövök a szünetben!