Dupla randi

 Sziasztok!
Mivel az volt a kérés, hogy itt is legyen monológ, mostantól lesz. (Múltkor kiment a fejemből...)
Adam és Pete elég keveset szerepel, ezért igyekszem őket nagyobb szerephez juttatni. :)



 A hétvégén találkoztam Adam-mel, mert már elég régen voltunk valahol csak ketten. Plusz, meg kellett beszélnünk a farsangot, meg Cody-t. Adam látásból ismerte a srácot, meg  2 évvel ezelőtt együtt kosaraztak, ezért gondoltam, biztos tud valamit. A parkban találkoztunk, hiszen nem volt annyira hideg. Bár mára havat ígértek, úgyhogy még érhetnek meglepetések. Mint nyáron, a viharral... :)
- Szia! - ugrottam Adam nyakába.
- Én is örülök neked, de ne nyomj agyon! - nevetett. Mikor leszálltam róla, elindultunk.
- Hallottam pár dolgot a farsangi buliról. - kezdte Adam. Természetesen elmeséltem neki elég sok mindent, de a zavaros és ideges hadarásomból nem tudom, mennyit értett.
- Miket? És kitől?
- Bia osztályából, a végzősöktől, a mi osztályunkból. Rengetegen beszélnek erről. Cody-t kirúgták. Ő volt az egyik legmenőbb végzős. Kosaras, helyes, lányok álma...
- És életük megnyomorítója... - tettem hozzá.
- Ezt hogy érted?
Elmeséltem neki a sztorit Corny barátnőjéről. Adam nem győzött sajnálkozni.
- Ezt ma hallom először. Nem hittem, hogy ilyen szörnyűségre képes. Szegény lány...
- Ja. De azok után, amit Sophie-val csinált... nem tudok nagyon csodálkozni.
- Mi van Sophie-val? - torpant meg Adam, amitől én majdnem orra buktam, mivel ugye a kezét fogtam. - Azt tudom, hogy levetkőzött, de történt valami durvább dolog? Terhes, vagy mi?
- Jaj, nem dehogy. Csak utána ribancnak nevezte meg ilyesmik, és Sophie nagyon megbántódott, és azóta is elég érzékeny.
- Nem csodálom. Cody egy szemét állat, csak nem értem, hogy miért nem vettem eddig észre. Mikor kosaraztunk, jó fejnek tűnt.
- Persze, mert kicsi voltál, és imponált, hogy idősebb, és mégis beszél veled.  - mosolyogtam rá.
- Lehet. - értett egyet.
- Beszéljünk másról! Tele van a hócipőm a sráccal.
- Lassan nekem is. De oké. Miről beszéljünk?
- Mi van Cecy-vel?
- Jól van, köszi. Még elég új neki a suli, de mivel ott van neki Riry, ezért nem fél annyira... már.
Cecy odament gimibe, ahová Riry is jár. Mivel a lányok évek óta ismerik egymást, Cecy nem parázott annyira a sulitól.
- Miért, régebben félt?
- Hát... az elején ugye félt, azt mondta is neked. Meg volt egy nagy vitája az egyik lánnyal az osztályából, mert a csaj azt mondta neki, hogy csak Riry miatt került be, hiszen nem is ügyes.
- Ú... - húztam el a számat. - Nagyon kedves lány lehet.
- Laura? Laura az egyik legundokabb lány, akit valaha láttam. Olyan, mint Bia, csak piciben, és kétszer gonoszabban.
- Mini Bia...  - próbáltam elképzelni. - És Cecy mit csinált a csajjal?
- Ordítva kikérte magának, aztán lekevert neki egy pofont.
- Hú, de harcias tesód van!
- Ugyan... ráadásul nem kapott érte semmit.
- Hogyhogy?
- Laura nem mert szólni a tanároknak, és mivel ketten voltak csak ott, más nem is tudott róla. De kihívta Cecy-t egy táncversenyre.
- Mint egy film. - lelkesedtem.
- Kb. csak itt éppen Laura nyert. Ott nem ketten voltak, mert Laura elhívta a barátait is, akik a megfelelő pillanatban elgáncsolták Cecy-t. Meg megvédték Laura-t.
- Cecy nem akar bosszút állni? Mert a csaj megérdemli.
- Dehogynem. Beszélt az osztályfőnökével és Riry-vel, és szerveznek egy sulin belüli táncversenyt. Cecy itt szeretné legyőzni Laura-t.
- Okos. Mikor lesz a verseny?
- Március 2. hétvégéjén. Ott a helyetek a lányokkal. Meg lehet nézni, a család úgyis megy, ti meg biztos kíváncsiak vagytok Riry-re.
- Igazad van, köszi a lehetőséget, elmegyünk! - ujjongtam.
Még sétáltunk egy kicsit, aztán úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza, mert kezdett egyre hidegebb lenni. Adam nevetve mondta, hogy versenyezzünk, addig se fázunk. Így hát futni kezdtünk. Adam sokkal gyorsabb volt, nem volt könnyű utolérni.
Nagy nehezen megelőztem, de csak azért, mert neki ki kellett kerülnie egy kutyát sétáltató hölgyet. Már méterekkel vezettem, és nevetve fordultam hátra.
- Én nyerek! - kiáltottam vissza, azonban a következő pillanatban valami keménynek ütköztem. A kemény valami feldőlt, velem együtt. Adam utolért, és nagyon nevetett. Én szemügyre vettem a valamit, aminek neki mentem. Nem kellett volna.
- Pete? - ugrottam talpra rémülten.
- Amanda? - kérdezte a srác, aki időközben maga is felkelt, és felsegített egy lányt a földről, akit szintén én taroltam le. A lánynak barna haja volt, bájos arca, és hihetetlenül pici volt. Azonban a bájos arca hirtelen haragossá változott.

A lány

-  Mondd, mégis hogy képzelted ezt? - esett nekem. Persze, csak szavakkal. - Éppen csókolózom a pasimmal, erre te nekünk rohansz. Nincs szemed?
Hoppá, úgy tűnik Pete új barátnőjét, Miranda-t sikerült a padlóra -jelen esetben kavicsos útra-küldenem.
- Ne haragudj! Éppen versenyt futottunk a barátommal. - mutattam Adam-re.
- Jó ég, hány évesek vagytok? - forgatta a szemét a csaj. - Öt?
- Miranda... - tette a vállára a kezét Pete. - Véletlen volt.
- Jó, persze... - pufogott a csaj.  - Engem mindenki büntetlenül feldönthet. Igazad van.
- Most miért vagy ilyen bébi? - ölelte át Pete, de a csaj ellökte a kezét.
- Szállj le rólam, oké? Nem vagyok jó kedvemben.
- Szerintem jobb, ha megyünk. - súgta oda Adam. Én bólintottam, és el is indultunk, de Pete megállított.
- Máris mentek?
- Miért, talán csevegjünk egy kicsit? - fordult hozzá Adam. - Jó kedvemben vagyok, ne idegesíts fel. Örülj, hogy még egyben vagy.
- Miről beszélsz?
- Nem kell a tudatlant játszani, elmesélte, hogy mit tettél vele. - bökött felém a fejével Adam. Pete rám nézett, és elkomorult.
- Képes voltál elmesélni neki? - kérdezte tőlem.
- Mit vártál? - förmedtem rá. - Hogy eltitkolok előle egy ilyen dolgot? Ennyire nem lehetsz naiv. Erről tudnia kell.
- Aha... értem. - bólogatott Pete.
- Ami, menjünk, mert még megverem. - suttogta Adam. Elindultunk, de Pete elkapta a karomat.
- Ne menjetek még!
- Látom, tényleg nem érted a szép szót. - dühöngött Adam. - Engedd el vagy tényleg kapsz egyet!
Ekkor Miranda lépett közbe.
- Lemaradtam valamiről? Csak mert úgy tűnik, ti mind ismeritek egymást.
- Úgy is van. - mosolygott Pete.
- Sajnos... - motyogtam, de szerencsére senki sem hallotta.
- Srácok, bemutatom nektek a barátnőmet. - fontoskodott Pete. - Ő itt Miranda, a legszebb csaj a világon.
Miranda egy kedvesnek hangzó 'helló'-val üdvözölt minket.
- Ők pedig... - folytatta Pete. - Adam Sacks, tavaly a húgom párja volt a cserediákprogramban.
- Szia Adam, örülök, hogy megismerhetlek! - bájolgott Miranda, de látszott rajta, hogy teljesen érdektelenek vagyunk számára.
- Ő itt.. - karolt át Pete. - Amanda Parker, a húgom egyik legjobb barátnője, és Adam csaja.
- Izé... szia. - nyögtem ki nagy nehezen, és próbáltam lefejteni magamról Pete karját.
- Örülök, hogy találkoztunk. - mosolygott Miranda, de látszott, hogy nem tetszik neki, ahogy Pete engem ölelget. Hogy őszinte legyek, nekem sem tetszett.
- Hol találkoztatok? - dobtam be egy kérdést. - Az egyetemen?
- Ugyan. - legyintett Pete. - Egy kávézóban találkoztunk. Azonnal kiszúrtam, hiszen annyira cuki.
- Akkor... - gondolkozott Adam, miközben én végre kiszabadultam Pete karjából. - Még nem vagy egyetemista? Vagy igen?
- Nem, még nem. Idén fogok érettségizni. Vagyis 18 vagyok, de tudod, ezt nem illik megkérdezni. - kacsintott Miranda. Na, lehet, hogy mégsem annyira bunkó!
- Nem idős hozzád egy kicsit Pete? - kérdeztem. Persze, ez volt a beugratós kérdés, és Pete be is dőlt.
- Idős? Én? Na ne!! A fiú legyen idősebb. Pár évvel. A lány pedig fiatalabb. 2-3 évvel. - mondta, és a végén egyértelműen intett nekem. Senki nem vette észre rajtam kívül, de én azonnal Adam-hez bújtam.
- Igaza van. - értett egyet a lány. - Egy srác legyen idősebb.
- Oké. - mondta Adam. Majd rám pillantott. - Fázol?
- Aha. - mondtam, ugyanis remegtem. Na, nem a hidegtől, hanem attól, hogy Pete itt van.
- Menjünk. Sziasztok! - köszönt el Adam. Elindultunk, de én még visszafordultam.
- Pete, amúgy hogy kerültök ide?
- Igaz, nem is mondtam a jó hírt! - karolta át Miranda derekát. - Miranda jövőre ide jön egyetemre. Én pedig jövök vele. Most éppen lakást keresünk.
- Mikor költöztök ide?
- 3-4 hónap múlva. Vagy kicsit több. Maximum félév. - mondta Pete, nekem meg kiszaladt az arcomból a vér. Félév, és vége a nyugalmamnak!!! Ne!!
Adam látta, hogy gáz van, és elrángatott onnan. Hazafelé egész végig ezen pörögtem, és Adam-et is szórakoztattam vele.
- Figyelj! - mondta Adam, mikor már hatodszor kezdtem el a "Mi lesz, ha ideköltözik?" kezdetű monológomat. - Nem hagyjuk, hogy szétválasszon, oké? Mert szeretjük egymást.
- Igen. - suttogtam. - De félek.
- Ne félj! Itt vagyok, és megvédelek.
- Ajánlom is. - vigyorogtam.
Elköszöntünk, és hazamentünk. Mikor beléptem a kertkapun, esni kezdett a hó. Felnéztem az égre.
- Hát igen... - motyogtam. - Minden úgy van, ahogy megígérték. Esik a hó, és újra láttam Pete-et. Mostantól nem hiszek a véletlenben...
Miután ezt ilyen bölcsen megállapítottam, bementem, mert nem akartam, hogy elázzon a cipőm.




Remélem tetszett, szilveszterkor még jövök!! :)

Corny terve

- Gyorsan, gyorsan, gyorsan! - mondta fojtott hangon Corny, miközben megpróbáltunk úgy beállni a mosdó ajtó mögé, hogy ne látszódjunk ki. - Mindjárt itt lesz.
- Nyugi már. - szólt vissza Hayley, aki kicsit ideges volt, mert már vagy negyedszer léptem a lábára.
- Ne felejtsétek el levideózni!  - figyelmeztetett Corny.
- Oké, persze.  - mondtuk, és bekapcsoltuk a videót. Pillanatokon belül mindenki elkáromkodta magát.
- Bakker, ez lemerült! - néztem össze Hayley-vel és Alex-szel.
- A mienk is. - mondta a 2 lány.
- Az enyém nem! - mosolygott Sophie, de a jókedve hamar elszállt. - Ja, de nincs elég memória...
- Mert minden cuki vackot letöltesz. - puffogtam.
- Nehogy már az én hibám legyen, hogy nem töltötted fel a telódat!!
- Lányok, elég! Itt az enyém. - adta be nekünk Corny a telefonját.
- Hogy kell kezelni? - forgatta Sophie.
- Ne legyetek már műszaki analfabéták! - dühöngött Hayley. - Majd én, oké?
- Persze, csak fogjátok be, mert jön! - szólt ingerülten Corny. Hayley elindította a felvételt.
- Szia Corny! - hallottuk Cody hangját.
- Szia Cody! Kösz, hogy eljöttél.
- Ha már ennyire kértél engem.  - mondta a srác olyan hangon, amivel anno Sophie-t is fűzte.
- Persze, hiszen szerettem volna gratulálni neked! - Corny hangja olyan volt, mint egy rajongó kislányé. - Mit képzel magáról az a kiscsaj? Meg akar szerezni magának?
- Tudod, nyuszikám, népszerű vagyok. - mondta Cody, és a hangokból ítélve megpróbálta megölelni a lányt.
- Igen, persze, tudom.  - hadarta Corny, és az ajtó felé hátrált. Ezt éreztük, hiszen a következő pillanatban nekünk nyomódott az ajtó.
- Aú, ez fáj! - sziszegte Alex. - Húzz vissza, és öleld meg!
Corny úgy tűnik hallotta, mert az ajtó már nem nyomott bele minket a falba...Corny helyette az ajtó melletti falhoz állt, így mi pont láttunk mindent. Corny a falat támasztotta, Cody pedig előtte állt.
- Tehát szépségem...  - tért a tárgyra Cody. - Miért is nem akartad, hogy Sophie megszerezzen engem?
- Hát... öööö..... tudod...
- Jól sejtem, hogy azért, mert VALAKI más akart megszerezni magának?
Corny nem válaszolt rögtön, helyette segélykérően nézett felénk. Mivel Hayley állt legkívül, hevesen bólogatott, hogy menjen bele a játékba.
- Jól sejted. - mondta Corny, és hihetetlen színészi tehetségének kellett lennie, mert a hangja tényleg olyan volt, mintha epekedne a srácért. Még a szemei is nagyobbra nyíltak. - Nem viseltem volna el, ha megkap! Évek óta szeretlek. Mikor hallottam, hogy leitattad, és már nem sok van hátra ADDIG... begurultam, és azonnal tudtam, hogy meg kell akadályoznom. Ha az övé lennél, nem viselném el. Miért itattad le?
Ennél a pontnál Corny drámaian megremegtette a hangját és a szempilláit is. Cody persze bevette.
- Bébi, ne sírj! - mondta, és átölelte. Corny-nak valószínűleg elállt a lélegzete is, mert igaz, hogy Cody a derekát ölelte, a keze kissé máshol járt. - Nem gondoltam át. Nem hittem volna, hogy egy ilyen jó csaj, mint te, szerethet engem. Ezért, mikor láttam, hogy Sophie Sobrado ennyire hülye és semmi veszélyérzete nincs, gondoltam, jó móka lesz. Ezért szereztem piát, leitattam, és már majdnem elértük az est fénypontját, amikor megjelentél. Persze, őt védted, ezért pláne nem gondoltam arra, hogy kellek neked. De mikor tegnap este leírtad nekem chat-en, hogy mi a valóság, nagyon boldoggá tettél. Nem is értem, hogy mit foglalkoztam azzal a kis ribanccal... csak az nem tiszta, hogy miért kellett ma idejönnöm, hogy újra elmondd, amit tegnap óta tudok?
- Szerettem volna élőben is elmondani. - mondta Corny. - Nagyon nagy megrázkódtatás volt nekem az a dolog...
- Arra gondolsz, hogy majdnem lefeküdtem Sophie-val?
- Igen. - görbítette le újra a száját Corny. - Már csak egyet szeretnék tudni. Ha nem mentem volna be, meddig mentél volna el?
- Hm... biztosan szereztem volna egy kellemes estét magamnak. - mondta Cody. - Meg a csajnak is. Bár neki csak az este lett volna kellemes, utána tuti bűntudata lett volna...
- Jó, hogy nem tetted meg. Szegény, eléggé nyomorék így is. - mondta Corny, mi pedig majdnem felröhögtünk, annyira nem illett hozzá az ilyen duma...
 Cody azonban elvigyorodott, és szájon csókolta Corny-t. Mi döbbenten álltunk az ajtó mögött! Azért ez már sok. Corny azt mondta, eljátssza, hogy szereti a srácot, de szó se volt arról, hogy a srác smárolhat vele, miközben a fenekét tapizza...
Ideges krákogás szakította félbe Cody-ék csókját. Kilestünk, és az igazgató állt ott.
- Fiatalember, a maga helyében ennyire nem élvezném a helyzetet! - mondta szigorúan. - Hiszen ebben a pillanatban rúgatta ki magát!
- Tessék? - kérdezte Cody.
- Jól hallotta. Miután ilyen büszkén ecsetelte, hogy hogyan itatott le és erőszakolt meg... azaz, arra nem került sor,  ha jól értem... egy tizenegyedikes lányt... ne is álmodjon tovább arról, hogy maradhat!
- De az érettségi... a sportkarrierem....
- Kezdjen magával, amit akar, de ne az én iskolámban! - mondta ellentmondást nem tűrően az igazgató. - A mai naptól kezdve nem tartozik ide. Csomagolhat, menjen! A szüleit még ma értesítem.
Cody felordított, és elrohant.
- Hölgyeim, kijöhetnek az ajtó mögül! - nevetett az igazgató, mi pedig semmit sem értve előléptünk. Honnan tudta, hogy ott vagyunk?
- Lányok, bocs, hogy nem avattalak be titeket. - kezdte Corny. - Az igazgató úr is tudott a dologról. Tegnap megkerestem őt a tervemmel, és nagyon érdekelte, hogy a suli egyik legjobb sportolójáról szóló pletykák igazak-e. Úgyhogy végighallgatta a beszélgetést... telefonon át.
- De nálunk van a telód... - mondta Sophie.
- Ja, igen. De anyukám telefonja, meg nálam van. - kacsintott Corny.
- Hú! - mondtuk kórusban. Erre nem lehet mit mondani. Corny egy zseni.
- Tényleg kirúgta Cody-t? - kérdezte Sophie.
- Igen. Hiába van már csak 2 hónap az érettségiig, nem fogja itt nekem rontani a légkört. Már volt egy hasonló esete, nem tűröm, hogy újra megússza. - mondta az igazgató, azzal sarkon fordult. - Elintézem a hivatalos dolgokat a kirúgással kapcsolatban, úgyhogy Sophia ne aggódj, minden rendben lesz!
Örömujjongásban törtünk ki, és nagyon sokáig ölelgettük Corny-t.
Délután elmentünk sütizni egyet, hiszen ezt meg kell ünnepelni. Corny elmesélte, hogy Cody-nak mi volt a másik esete.
- Mikor megismertem, még nem tudtam, hogy ekkora bunkó, úgyhogy egy darabig tényleg tetszett. De hamar elmúlt, mikor a legjobb barátnőmnek, Christina-nak udvarolt. Mindez kilencedikben volt, úgyhogy nem tudhattok róla... akkor nem farsang volt, hanem szilveszter, és persze buli. A sztori a szokásos: Cody udvarol Christi-nek, Christi-nek nagyon bejön a srác, elmennek ketten egy szobába, Cody valami ügyes dumával ráveszi a barátnőmet, hogy igyon, Christi tök részeg lesz...
- Mint én. - suttogta Sophie.
- Ja, csak akkor nem volt senki, aki időben érkezett volna... - sóhajtott Corny. - Cody kb. megerőszakolta a legjobb barátnőmet, mert azért egy idő után Christi-ben is megszólalt valami, hogy ezt nem kéne.... de Cody már akkor is ilyen volt... és az lett, amit ő akart. Christi nem mondta el az igazgatónak az esetet, csak én tudtam róla... de szegény csaj teljesen kikészült, ostorozta magát, végül sulit váltott, és sose láttam többet. Én persze elmondtam mindent az igazgatónak, de akkor már késő volt. Szükség lett volna Christi vallomására is, de Christi nem volt hajlandó beszélni erről. Szó szerint eltűnt....
- Istenem... - mondta Sophie. - Akkor ezért utálod annyira?
- Igen. Tönkretette a legjobb barátnőmet.
- Most megbosszultad, nem? - próbálta menteni a hangulatot Alex.
- Dehogynem. - vigyorodott el Corny. - Most megkapta, amit érdemelt.
- Azt áruld el, hogy miért kellettünk a mai esethez mi is, ha az igazgató tudott róla? - kérdeztem.
- Ha lett volna valami gáz anyukám telójával, akkor jött volna a videó. Meg persze, gondolom, látni és hallani akartátok, hogy mi lesz.
- Király vagy Corny!
- Volt pár rész, amikor elhittem, hogy tényleg belezúgtál. - mondta Hayley.
- Színjátszó. - nevetett Corny. - Nem nagy kunszt, majd megtanítalak titeket pár trükkre.
- Köszi, kedves vagy! - mondtuk mosolyogva.
Azzal vidáman beszélgettük tovább, szót sem ejtve Cody-ról.

Bocsi,bocsi,bocsi!!!!

Szóval. (Te jó ég, hogy lehet így kezdeni egy bejegyzést??? :D )
Múlt héten nem jutottam oda, hogy írjak. Most meg beteg lettem. Éljenek a téli napok.... :P
Ez okból kifolyólag, nem vagyok benne biztos, hogy holnap íróképes állapotban leszek. Tulajdonképpen ezen pár mondatnak is mindössze annyi az értelme, hogy tudassam, hogy még életben vagyok, és nem haltam bele a kémiaórákba... (bár, lehet, hogy ezt megcáfolom a héten...)
Ha holnap tudok írni, írok. Ha nem, akkor nem.
Kérlek, legyetek türelemmel, ez az utolsó sulis hét, utána szüneeeeet.... annyit írok, amennyi belefér.
Egyébként is, gondoljatok erre:

Ne haragudjatok... <3
Igyekszem...