2014. február 16., vasárnap

Alex terve

Hétfőn Alex azt mondta, hogy van egy terve, hogy mit fognak csinálni velem. Tényleg volt neki. Azóta a hétfő óta 3 hét telt el. Az alatt a 3 hét alatt Adam egyszer se szólt hozzám. :(
Alex és Sophie kezelésbe vették a szegény kis összetört lelkemet. :D Rengeteget beszélgettek velem. Rengeteg zenét adtak nekem, hogy hallgassam. Ha nem hallottam 200-szor Kelly Clarkson: Stronger című számát, akkor egyszer se. :D
Hayley is rengeteget segített. Minden este felhívott, és a saját stílusában megkérdezte,hogy vagyok.
- Na, szerencsétlen kis filmsztárunk, hogy vagy?
- Még egyben. - nevettem bele a telefonba. Hayley persze, ezt akarta elérni. Hogy nevessek.
- Akkor jó. Csak csekkoltam, hogy nem bőgsz-e. Mert ne bőgj. És kapcsold ki a zenét, amit hallgatsz.
- Miért?
- Mert ettől depis leszel. Ez szomorú zene. Kapcsold ki! Most! - mondta ellentmondást nem tűrve Hayley. Én pedig megadóan odamentem a zenelejátszóhoz, és kinyomtam Kelly Clarkson: Listen to your heart-ját. :/
- Most jó?
- Ja. És ne kapcsold vissza! Szia!
- Szia. - mondtam, és kinyomtam a telót. Tényleg nem kapcsoltam vissza, helyette benyomtam egy Green Day számot. Attól egyből jó kedvem lett.
Hirtelen jött egy SMS-em. Sophie volt.
 "Mondd, hogy nem depizel! :) "
Persze, Hayley értesítette.
"Nem. Táncolok és ugrálok. Meg megy a zene."
"Milyen zene? Csak ne Taylor Swift... "
"1, Mi bajod vele? 2, Nem. American Idiot "
Sophie rögtön válaszolt.
"Az vagy te. Egy amerikai idióta. :D Csak ne énekelj annyira, hogy én is halljam! "
"Oké,igyekszem."
"Akkor jó szórakozást."
Ledobtam a telómat. Meglesz. (Csak így zárójelben. Alex e-mail-t írt, hogy ne legyek szomorú... azért, nem kezelésre szoruló idegbajos vagyok. :D Ennyire nem kell rám figyelni... )
Meglepődtem, amikor Beckie és Jessy is segítettek. Mármint, Adam nagyon jó haverjuk, 2 éve ismerik egymást, meg minden. :O
A 2 lány elvitt, és vettünk mindenféle ruhát, ami szerintük majd jó lesz,mert nincs egy normális rongyom se, és Adam-nek is biztos feltűnt már. :)
Nekem aztán mindegy. Én csak azt tudom, hogy Anyáék döbbenten kérdezték este, mikor megmutattam nekik, hogy mit vettem, hogy mióta vagyok rocker... :D
Az 5 lány a fodrászhoz is elvitt, mert szerintük nem nézhetek ki úgy, mint egy répa. :) Sokat vitatkoztak, hogy mi lenne a legjobb nekem, és amíg eldöntötték, én végeztem is. :D
A hajamat egy kicsit sötétebb vörösre festettem. Persze, a fodrász megértette, hogy 16 vagyok, és a szüleim valószínűleg nagyon kiakadnának, ha tartós festék lenne benne, úgyhogy olyat kaptam, ami kb. 3 hajmosással kijön, de utána pótolható meg minden. :)
Szóval, miután eddig alakítgattak, megmutatom, mi lett az eredmény.
A lányok többhetes munkájának eredménye

Nem tudom, hogy mennyire lett jó, vagy rossz, de úgy érzem, ezzel is segítettem egy kicsit, hogy túllépjek Adam-en. :) Néhány dolog nekem is fura, de majd megszokom. És Adam is. Ha nem, akkor nem kell rám nézni. Elmehet. Most én fogom elküldeni őt. :)





2014. február 13., csütörtök

Anyám,ez mekkora bunkó! :P

Ez teljesen kész! Illetve, én voltam teljesen az. Miután Adam kedvesen és aranyosan elküldött a fenébe, én ácsorogtam még pár percet a teremben, majd ökölbe szorítottam a kezem, és beletúrtam a hajamba.
- Bocs, jól vagy? - hallottam egy vékony hangot. Felnéztem. Egy kislány nézett rám.
- Persze, miért?
- Mert 2 perc múlva csöngetnek, és itt ácsorogsz, és nem tűnt fel, hogy bejött egy egész osztály.
Körbenéztem. Úgy tűnik, sikerült figyelmen kívül hagynom egy kilencedikes osztály bevonulását a terembe. Hoppá... :P
- Bocsi... - mondtam, és kirohantam a teremből. A következő óra fizika. Na, arra tuti, hogy ebben az idegállapotban nem ülök be! Lógok, és kész. Őrült tempóban rohanni kezdtem a mosdó felé. Berohantam, és bevágtam magam mögött az egyik fülke ajtaját. Akkor is itt fogok ácsorogni, és kész.
Kb. 10 perc múlva már nagyon untam. Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, és berohant rajta 2 ember. Kővé dermedtem a rémülettől. Ha egy tanár megtalál, végem van.
Valaki ököllel rávágott a fülke ajtajára. Én összerezzentem, és elfojtottam egy sikítást. Végül, valaki fogta magát, és feltépte a fülke ajtaját. Én behunytam a szemem, felkészülve a legrosszabbra. (Khm... enyhe célzás Ms. Smith-re... ) Egy másik valaki kirántott a fülkéből, a cuccommal együtt, és nekilökött a szemben lévő falnak.
- Mondd csak, te teljesen megőrültél? - hallottam a jól ismert hangot. Felnéztem.
- Alex... mit kerestek itt? - kérdeztem, miközben Sophie a táskámat szedte össze.
- Téged. Az idegroncs barátnőnket.
- Idegroncs?
- Aha. - mondta Sophie. - Adam idegbajosan jött órára. Te egyáltalán nem jöttél órára. Nem volt nehéz kitalálni, hogy veszekedtetek. Te pedig nyilván kiborultál.
- Honnan tudtátok, hogy itt vagyok?
- Amanda, könyörgöm! Néha komoly kétségeim vannak az értelmi képességeidet illetően. - csattant fel Alex. - Ha lógsz, akkor nyilván nem a folyosón sétálsz, vagy egy üres teremben. Hanem a mosdóban vagy. Mert ha itt megtalálnak, mondhatod, hogy a szünet óta rosszul vagy. :P Gondolkozz már egy kicsit!
- Oké, értem. De miért vagytok itt? Igazolatlant kapunk mind a hárman.
- Mind a négyen. - hallatszott egy újabb jól ismert hang.
- Hayley? - kérdeztem döbbentem.
- Nem, majd a dalai láma. :P Naná, hogy én. Azt hiszed hagyom, hogy vörösre bőgd a szépséges szemedet amiatt a barom miatt? :P
- Ez most komoly? Mind azért vagytok itt, hogy ne omoljak össze? :O Ez... marha rendes tőletek.
- Persze, marha rendesek, meg cukik vagyunk, de most rólad van szó. Mi történt? - kérdezte Hayley.
- Hayley, te még Alex-nál is szigorúbb vagy. - nevetett Sophie. Alex bólintott, majd elvigyorodott.
- Azt kötve hiszem...
- Mindegy. Mi történt közted és szíved szerelme között? :P
- Hát... kezdtem. - Bocsánatot kértem, aztán közölte, hogy menjek a fenébe, mert elege van abból, hogy furán viselkedem, és szerinte lenézem őket, mert menők, és maradjak nyomi, mert oda tartozom. :/
- Aha.... én szóltam, hogy meg fogja unni. - sóhajtott Hayley.
- Anyám, ez mekkora bunkó! :P - közölte Sophie felháborodva.
- Köszönöm Sophie. - mondta Alex. - Pont ezt akartam mondani. Ami, értem, hogy mi a gond. Majd megoldjuk. Most menjünk vissza!
- Én is? - kérdeztem döbbenten.
- Nem. Először Sophie és Hayley.
- Mert miért? - kérdezték egyszerre.
- Mert gondolom, te csak a mosdóba kérezkedtél ki. Sophie meg állítólag rosszul lett. Sophie, te mondd meg, hogy már jól vagy, de Ami itt volt a mosdóban, és éppen hányt.
- Hogy mi? - kérdeztem.
- Neked csitt, és majd szépen jössz velem, kb 10 perc múlva. Ti menjetek.
Sophie és Hayley elmentek. Alex várt vagy 7 percet és elindultunk mi is. A terembe lépve a fizika tanár aggódva nézett rám.
- Amanda, minden rendben?
- Persze, köszönöm. - mondtam, és próbáltam a szenvedőt játszani. - Szerintem keveset ettem ma, és így jelentkezik.
- Értem. Ha bármi probléma van, akkor szólj, vagy csak simán menj ki!
- Rendben. - mondtam, és leültem a helyemre. A tanár még egy utolsót szólt utánam.
- És feltétlenül egyél valamit, most!
- Feltétlenül. - bólogattam. A fizika tanár azt az egyet nem bírta, ha valaki eszik az óráján.... :D
Elkezdtem jegyzetelni. Leírtam 2 szót, aztán meguntam. Nem mondhatom, hogy nagyon leköt a téma. :) Csak tipp, de úgy rémlik, hogy a gravitációról magyaráztak.
- Ettől tényleg rosszul leszek. - súgtam oda Alex-nek és Sophie-nak. Alex a szemét forgatta, Sophie aludt. :) Hayley azonban felröhögött.
- Azt elhiszem. :)
- Valami baj van? - érdeklődött a tanár. Nem jöttem zavarba, ma már minden mindegy.
- Nem, csak véletlenül belerúgtam a székébe.
- Mögötted ül. - mutatott ránk Jessy. Ja, tényleg!
- Ügyes vagyok. - mondtam. :) Hayley megint nevetett egyet.
Ezután már kibírtuk csendben azt a 2 percet, ami az órából maradt... :D
Hát, így telt a mai napom..... elvesztettem egy fiút, aki fontos nekem, de cserébe rájöttem, hogy szerencsére van pár ember, akik bármit megtennének értem. És, együtt lógunk óráról... :D <3














2014. február 12., szerda

A hétfői találkozás

Hétfő reggel nem akartam felkelni. Mondjuk, amúgy se szeretem a hétfőket, de a mai különösen rossz volt. Most menjek be a suliba, mintha mi sem történt volna? Hallgassam végig mindenki nyavalygását, hogy mit szúrtam el? Hallgassam a sajnálkozást? Nézzem 8 órán keresztül Adam lenéző tekintetét??? :P :O
Nagy nehezen kivakartam magam az ágyból, felöltöztem, fésülködtem. Csak a szokásos. A konyhába érve megláttam a szüleimet.
- Jó reggelt kicsim! - mondta Anya. - Mit kérsz?
- Kitalálom. Nincs olyan lehetőség, hogy semmit. - fintorogtam. Apa mérgesen nézett rám.
- Nem, nincs. Ha nem eszel, rosszul leszel. Enni kell.
- Értettem. - sóhajtottam, és leültem. Ettem egy joghurtot. Meg egy szendvicset. Meg ittam. Szóval, most, hogy kitárgyaltam a reggeli táplálkozásomat, folytatnám az értelmesebb dolgok lejegyzését. :D
Tehát:
Elindultam a suliba. ( persze, szó sincs róla, hogy lógok :) ) Az előszobában még dumáltam egyet Matt-tel, adtam egy puszit Sam-nek, majd elindultam. Sophie-t nem láttam sehol, ezért mentem egyedül. Zenével a fülemben. Mármint, értelemszerűen, zenelejátszóval. :D
A suli előtt összefutottam Hayley-vel. Nagyon komolyan rám nézett, aztán berángatott a suliba. Ledobtuk a cuccainkat a teremben, aztán beráncigált a mosdóba. Nekidőltem a falnak, ő pedig összefonta a kezét maga előtt.
- Hát... - kezdte, de én közbe vágtam.
- Hát, ezt elcsesztem.
- Igen, de én is ki tudom fejezni magam. Kösz. - grimaszolt. - Sétálsz, beszélgetsz, nevetsz. Minden cool. Erre te, bedobod a 'sértett szent' vagyok dolgot, megbántod, elrohansz, és hülyét csinálsz magadból. Normális vagy?
- Hú! - mondtam. - Te aztán nem kímélsz.
- Kéne? TE is hibás vagy. Ő is. Persze, leginkább EGYÜTT vagytok hibásak.
- De hát.... ő kezdte.
- Istenem, mint egy óvodás! Hallanád magad! - forgatta a szemeit Hayley. - Igen, ő nem meri elmondani, amit el kellene, mert VALAKI mindig infantilis kisgyerekként viselkedik. Mert nincs önbizalma. Mert nem teljesen normális, sőt egyáltalán nem, és nem fogja fel, amit fel kellene. Érted?
- Öhm... - motyogtam, mire Hayley sóhajtott egyet.
- Akkor válaszolok helyetted. Érted és tudod, hogy miről beszélek, mindent tudsz, csak nem akarod elfogadni. :P Nem, mert marha jól áll és nagyon filmszerű ez a 'naiv, aranyos, ártatlan kislány' szerep, de nőj fel végre! Nem játszhatod egész életedben ezt a jópofa dolgot! Egyszer le kell szoknod erről. Ha rajtad múlik, te még 35 évesen is ezt fogod előadni, hogy semmit nem tudsz, és várod a szőke herceged, fehér lóval. :P Nem, nem! Ha rajtam múlik-és egy része rajtam múlik-, akkor meggyorsítjuk ezt a folyamatot, és TALÁN, már csak 21 éves korodig fogsz szórakozni. Ha pedig végre ráébrednél, hogy ez a szerepjáték mindenkinek uncsi, giccses, és kényelmetlen-persze, leginkább neked-, akkor MOST AZONNAL leszoksz róla. Mondjuk, 1 hónap alatt.... :)
- Okkké..... :/ - mondtam.  - Te aztán tudod, hogy dobj fel.
- Nem annak szántam. Hanem figyelmeztetésnek. Most még csak én szólok. Később már Adam, a barna herceg fog. Az pedig elég kínos lesz. Mindkettőtöknek. te persze megint bőghetsz napokig. :P
- Értettem. Menjünk órára! - mondtam. - Igyekszem.
Elindultunk. A folyosón hirtelen eszembe jutott valami, és Hayley után nyúltam.
- Hé! - mondtam. Hayley kérdőn nézett rám. - Köszi. Igyekszem! :)
- Na, azért! - mosolyodott el barna hajú barátosném. - Lehetett volna kicsit hamarabb. :) De nem baj.
- Azért köszönöm! - motyogtam.
- Ne köszöngess, csináld! :) Ez a baj veled, túl sokat jár a szád, és nem csinálsz semmit...
Az osztályterembe lépve megláttam Alex-et és Sophie-t. Intettem nekik, és leültem Hayley mellé. Még 2 perc volt, és még nem volt itt. Hátha...
Már a tanár is itt van. Még mindig semmi. Hú, megúsztam...
....aha, ahogy azt én képzelem! Becsöngetés után 3 perccel esett be. A tanár szúrós szemmel nézett rá.
- Jó reggelt fiam!
- Jó reggelt! Elnézést, késett a busz. - hadarta Adam, és leült a helyére. Óra után odaálltam elé. Adam kérdőn nézett rám.
- Hm? - kérdezte, miközben ivott.
- Szóval. - próbáltam vigyorogni. - Csak annyi, hogy bocs, amiért kiabáltam veled. Nem úgy gondoltam. Csak... egy rossz pillanat volt az egész.
- Ja. Egy rossz pillanat. - bólintott Adam, aztán felállt.  - Szerintem is.
- Akkor nincs harag?
- Neeeem, ugyan, dehogy. - nézett rám lesajnálóan, majd megrázta a fejét. - Menj a fenébe!
Az arcomra fagyott a vigyor. Ez mi volt?
- Tessék? - kérdeztem gombóccal a torkomban. Adam hitetlenül elröhögte magát.
- Jól hallottad. - mondta halkan. - De, ha kell megismétlem. Menj a fenébe! Nem fogok itt szórakozni veled. Úgyis mindig elküldesz, és értésemre adod, hogy jobb, ha békén hagylak.
- Nem, én nem...  - próbáltam ellenkezni, de közbevágott.
- Dehogynem, bujtatottan mindig ez van. Elegem van belőled, és a kis játékaidból. Lenézed, hogy menő vagyok? Lenézed a haverokat? A menő lányokat? Hát, kapaszkodj meg! Olyan lettél,mint ők. Úgy játszottál velem, mint egy cicababa. Pedig tőled nem ezt vártam. Olyan lettél, akiket annyira lenézel. De ennek vége.
- De én nem.... én egyáltalán nem.
- Ja, gondolom, azért mondtad, hogy gáz menőnek lenni, mert te is az akartál lenni, de még nem sikerült.
- Soha nem akartam menő lenni! - csattantam fel. Ekkor vettem észre,hogy a terem üres. - Jó nekem a saját helyem!
Adam ekkor úgy nézett rám, ahogy még soha. Olyan ellenségesen, hogy beleremegtem.
- Igazad van. Maradj a nyomik közt! Úgyis odatartozol...  - mondta halkan, aztán kiment a teremből. Én meg csak álltam ott, és néztem, ahogy az ajtó becsukódik. :(