2014. január 22., szerda

Hétvége

A hétvégét a "kedvenc" programommal töltöttem. Ültem, mászkáltam, gondolkoztam, lefeküdtem, és fetrengtem az ágyamon. :P El voltam. Azon agyaltam, hogy miért szúrok el mindent, és miért mindig Adam-mel? :O
Az ilyen napokon/időszakokban az a legrosszabb, hogy elvesztem az érdeklődésemet a világ iránt... nem tévézek, nem gépezek, még olvasni se szoktam! Az pedig a legvégső. Általában, ha nem lehet könyv a kezemben, megőrülök. Most az se érdekel, hogy lassan 2 napja nem csinálok semmit.
Tanulni se tanultam semmit. Pedig, elég kockázatos, mert Ms. Smith utalt rá (értsd: ordítva közölte), hogy feleltet a következő órán.
A gépet csak egyszer kapcsoltam be, bár inkább nem kellett volna. Jött 16(!) üzenetem. Ebből 12-t olyan emberektől kaptam, akik ott voltak a bulin, de azt se tudom, hogy kik azok. Ezek szerint bevették Beckie és Jessy dumáját, hogy tudok énekelni meg szórakoztatni fogom őket. Mindenki azt írta, hogy miért léptem le? :)
A többi 4 a srácoktól jött.
Robert:"Nyuszikám, te aztán fura egy csajszi vagy... :P Jól alakultak a dolgok,(ne kérdezd mire célzok, mert TUDOD TE AZT...)erre te... nem tudom mit csináltál és miért, de tény, hogy Adam az este további részében olyan volt, mint egy zombi. ÉS MIATTAD. Mi történt? Oké, igazad van, ez magánügy. Nem érdekel mi történt köztetek, csak annyi, hogyha nem érdekel Adam (he?), akkor ezt mondd is meg neki! Ne húzd szerencsétlent! Ha viszont ő a hibás, netán mindketten, akkor felejtsd el az eddigi mondatokat. Akkor kérjetek bocsánatot egymástól, vagy ő tőled! Nem tudom. De béküljetek ki, mert rossz rátok nézni. Oké? Ne csináljátok ki egymást, mikor tudjuk, hogy bírjátok egymást... Rob és Nick"
Erre egyszerűen nem tudtam mit mondani. Vagyis még a fiúk is elismerik, hogy amelyik csaj nem szerelmes Adam-be, azzal valami nagy gáz van. :/ Béküljünk ki! Jó vicc.
Amanda Parker:"Fiúk! Nagyon drágák vagytok, de.... szerintem ez nem olyan, amit egy sima bocsival meg lehet oldani. :( Sajnálom. Igen, mindkettőnk hibája, de ő kezdte... tudom, hogy ez nagyon gyerekes indok, de akkor is, ez az igazság. Különben is, Adam annyira nem nagy szám. Nem ájul el tőle mindenki. Én sem. Többé már nem... :/ "
Ettől tuti kiborulnak! Az se érdekel, ha Adam-nek is elküldik.....
Jessy Hoodson:"Drágám! Hová tűntél, és mi volt az a hatalmas taknyolás az utcán? A buli nagyon nagy durranás volt, és MIATTAD szerveztük az egészet, hogy léphettél le? Mindenki téged keresett. Ja! Mi van Adam-mel? Sikeres volt az 'akciónk'? Tetszettél neki? Jártok? Mi van már? Válaszolj minél előbb, mert megőrülök a kíváncsiságtól! Pussz: Jess
Juj! Most írjam meg, hogy semmi sincs rendben? Ajjj... :P
Amanda Parker: "Drága Jess! Jó volt a buli, és sajnálom,hogy leléptem, de muszáj volt. Rájöttem valamire, és úgy éreztem, hogy azonnal el kell tűnnöm. Ne haragudj! Adam furcsállta a kinézetemet, mert szerinte nem én voltam. Majd legközelebb jobban sikerül... :) De... Adam.... szóval, összevesztünk. Ne, ne ijedj meg, ez már nagyon régóta lógott a levegőben! Furán viselkedett/viselkedik,ami nekem nem tetszett. Mindegy. JA, és NE HIDD, hogy a ti hibátok,mert egyáltalán nem az! Ez a saját butaságunk. Majd megoldjuk. Vagy nem."
Remélem elég kielégítő.... :P Még Beckie írt, bár ő nem eresztette bő lére a mondandóját.
Beckie:"Csajszikám, MI A FENÉT MŰVELSZ????? NEM VAGY TE NORMÁLIS...."
Hát....ja. Röviden és tömören.
Amanda Parker:"Teljesen igazad van. Nem vagyok komplett. De Adam se.... igazából csak a véleményemet mondtam el. Ha neki ez nem tetszik, akkor keressen egy olyan csajt, aki áhítattal csüng minden szaván. Vagy bálványozza.... az övé a döntés joga...."
Oké, én végeztem. Kikapcsoltam a gépet, és elraktam. Utána mászkáltam egy kicsit a kertben. Sophie is a saját kertjükben volt, és meglátott. Odaálltunk a kerítéshez.
- Mi van? - kérdezte csendesen Sophie, miközben átnyúlt, és megsimította a vállam.
- Szokásos. - vontam meg a vállamat.
- Vagyis szenvedsz...
- JA...
- Büntit kaptál? Vagy valamit? - érdeklődött.
- Nem.
- Én igen. Mert Alex anyukája nagyon kiakadt, mikor meglátta a ruhát, ezért felhívta Anyut. Utána meghallgattam, hogy vigyázhattam volna rá jobban is. :/ Úgyhogy most nincs TV egy hétig.
- Az nem gáz.
- Nem gáz? Tudod mennyi jó film megy?  - sopánkodott Sophie.
- Gondolom mindegyik véres.
- Dehogyis. Csak kicsit. - legyintett Sophie.
- Vagyis mindegyik horror....
- Az. De nem félek tőlük!
- Te.... - mosolyodtam el egy picit. Ekkor kiáltás hallatszott a szomszéd házból.
- SOPHIE, MIT MONDTAM NEKED? GYERE BE!!!
- Jujj....
- Jujj, bizony. - szólalt meg egy hang Sophie háta mögött. Chris volt.
- Helló Chris! - üdvözöltem vigyorogva. Sophie kisöccse nagyon jópofa, úgyhogy ha látom, mindig nevetni van kedvem.
- Helló...
- Gyere be Sophie, mert komoly kiabálásra számíthatsz... - mondta Chris.
- Oké, csak elköszönök. - mondta Sophie, azzal valahogy átnyúlt a kerítésen és próbált megölelni. - Szia!
- Szia! - mondtam én is. Chris felröhögött, aztán nyávogva kezdett beszélni.
- Én is megöleljelek vagy az olyan lányos? :P :D
- Igen, lányos. Úgyhogy szia! - mondtam és intettem nekik, majd bementem a házba. Levettem a cipőmet és a kabátomat. Bementem a konyhába és csináltam magamnak egy kakaót. <3
Éppen inni kezdem, mikor megcsörrent a mobilom. Szerencsére éppen a konyhában töltöttem, így nem kellett felrohannom érte az emeletre. Kihúztam a töltőt, és megnéztem ki hív. Alex volt. :)
- Helló! - kaptam föl a telót.
- Hogy vagy? - kérdezte Alex halkan. A hangjából érezhető volt, hogy ő is kapott otthon.
- Megvagyok, nem vészes. - feleltem. - Te?
- Hát... életem első igazi ordibálásán vagyok túl. - sóhajtotta. - De nem az én hibám. Csak ezt itthon nem értik meg.
- Gondolom...
- Anyu majdnem elájult,amikor meglátta a ruhát. Mondjuk, tényleg nem volt egy szép látvány.
- De a ketchup már kijött belőle,nem?
- De, de a vizes folt még ott volt. Persze, rájött, hogy történt valami, én hiába mondtam, hogy semmi, meg kamuztam mindent, nem hitte el.
- Jujj... bünti?
- Hát... ez nehéz ügy. Jól tanulok, versenyszerűen társas táncolok és nem járkálok bulizni, nem gépezek, csak olvasok, ezért most próbálják kitalálni, hogy mi legyen. :D
- TV-elvonást kapsz, de csak tipp. - mondtam.
- Ne már! Tényleg. Ez simán lehet.... - ijedt meg Alex. - Pedig, most kezdtem egy kórházas sorozatot nézni, annyira izgi, és...
- Nyugi, csak megérzés. Sophie is azt kapott.
- Szegény! Pedig ő nem csinált semmit.
- Nem vigyázott rád eléggé. - mondtam nevetve.
- Értem. Majd felhívom. Jaj, jönnek a szüleim, le kell tennem! Szia!
- Szia! - mondtam, és Alex gyorsan letette.
Pár perc múlva jött egy SMS.
"Hallod, tényleg nem nézhetek TV-t. Jók a megérzéseid, ez tetszik. Üzenem Sophie-nek, hogy sajnálom és puszilom! <3"
Visszaírtam neki, hogy átadom. Leraktam a telefont, és a háttérképet kezdtem bámulni.
Háttérkép a telefonomon



Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy nem számít Adam véleménye. Nem számít a kémiatanár sem. Csak az, hogy Alex és Sophie mindig mellettem lesznek. És Hayley is. Aki a hétvégén üzenetekkel bombázott, mert valahonnan megtudott mindent. :) Csak ők a fontosak, mert nem fogjuk cserben hagyni egymást. <3 Adam pedig... majd talán máskor. Egy másik életben..... :P




2014. január 10., péntek

A buli

Elérkezett a buli napja. A szüleim eleinte nem akartak elengedni.
- Azt se tudjuk ki az a Beckie. - mondta Anya. Apa pedig bólogatott. - Nem bízom a 'menő' gyerekekben. Mindig valami őrültséget csinálnak, mondjuk, még csak gyerekek.
- Anya, 16 vagyok! Nem vagyok gyerek. - fakadtam ki. - Légyszí, had menjek el. Ott lesz Sophie és Alex is.
- Oké,akkor mehetsz. - mondták. Sophie és Alex úgy tűnik, elég biztosíték nekik, hogy rendben lesz minden.
Átmentem Beckie-hez. Ott volt Jessy is. Felvittek Beckie szobájába. Rózsaszín volt, de nem olyan baba, meg kislányos, meg cuki, hanem visszafogott rózsaszín.
Beckie szobája
A lányok leültettek a székre, ők pedig az ágyra ültek.
- Tehát... - kezdte Beckie. - Van 2 óránk, hogy megcsináljunk, és megtanítsunk ügyesen, szépen, és magabiztosan viselkedni.
- Mi? Viselkedni? Erről nem volt szó. - mondtam.
- Lehet. De muszáj. - mondta Jessy. - Kezdjük!
Először megmosták a hajamat. (Komolyan, ők MOSTÁK. Meg bekenték valami furi samponnal, és most olyan illatom van, mint egy olasz vendéglőnek... :D )
Feladtak rám egy halvány színű ruhát... szerintem ilyen szín nincs. :D Utána a szememet nem bántották, de a számat kifestették egy rózsaszín rúzzsal. Hoppá! Most látom, hogy a hajam más színű lett...
Így néztem ki

Ezután elmagyarázták, hogy hogyan kéne viselkednem. Ne nevessek nagyon hangosan, ne igyak és beszélgessek egyszerre, mert abból gáz lesz. (Jessy egyszer így öntötte magára az innivalót... annyira figyelt a fiúra, hogy magára borította... :P :D ) Aztán: ne beszéljek órákig, ne mondjam el rögtön mindenkinek minden személyes dolgomat, és ne legyek részeg, és ne cigizzek, mert az nem menő, hanem nagyon gáz. Ja, és ne kezdjek vitatkozni, ne másszak rá senkire, és ne mondjam, hogy bénán táncolok, mert többet nem fognak felkérni.
Oké, szerintem megjegyeztem.
Ötkor kezdődött a buli, addigra mindenki odaért. Kivéve, a nekem fontos személyeket. :/
Miután mindenki végignézett rajtam, mindenki megállapította, hogy fogalmuk nincs, hogy ki vagyok. :D Senki se beszélt velem. Beckie és Jessy erre megfogták a kezem, és középre húztak.
- Emberek! Ő itt Amanda. A buli sztárja. Fergetegesen táncol, és énekelni is tud. - ordította Jessy.
- Hogy mi? - suttogtam nekik. - Álljatok le! Beckie, légyszí!
- Intézkedem. - súgta vissza Beckie, majd fennhangon folytatta. - Amanda azt mondja, hogy nagyon szívesen szórakoztat titeket, de később. Előbb induljon be a buli! Egyetek, igyatok! A konyha arra van!
Én gyorsan kimenekültem a kertbe. ( A hó szerencsére elolvadt, és a nap is sütött, így nem volt túl hideg, de azért egy vastag pulcsit vittem magammal... ) Sétálgattam pár percig, mikor valaki megszólalt mellettem.
- Hát te, szépségem? Miért álldogálsz itt magányosan? Várod a szőke herceget? - mondta a hang. Felé fordultam. Nick volt az.
- Nick! - kiáltottam. - Nem ismersz meg?
- Amanda? - döbbent meg. - Te vagy? Bocs, csak más a hajad, a ruháid, a SZÁD... - mondta, az utolsó szót hangsúlyozva, miközben az arcomba bámult. Meglöktem.
- Te olyan őrült vagy! A barátnőd, és az ő barátnője csinálták. Nagyon gáz?
- Nem, nem az. Csak tudod... valahogy nem te vagy. - mentegetőzött. - Illetve, meg tudnám szokni, de lesz, akinek nem fog tetszeni.
- KI? - kérdeztem félve.
- A szőke herceged. Aki a te esetedben barna. És, mindjárt jön, csak még utoljára ellenőrzi otthon, hogy elég helyes-e ahhoz, hogy meghódítsa a kedves, szelíd, cuki kislányt... erre találni fog egy bombázót... - mosolygott, bennem meg megállt az ütő.
- Kire célzol? - nyeltem nagyot. Nick rám nézett.
- Ugyan édesem... nem vagyok olyan bolond, mint látszom. Látok mindent. Adam nem szokott ilyen vidám lenni...
Elpirultam rendesen. Nick pedig felnevetett.
- Most nem tudom eldönteni melyik a vörösebb. Az arcod vagy a hajad. :D
- Nagyon vicces.... - suttogtam. - Rob tudja?
- Mármint mit? -  kérdezte, aztán elkerekedett a szeme. - Aha, a helyzet bonyolódik! A hősszerelmes Adam nem is sejti, hogy a cuki kislány, akit szeret, viszontszereti... ezért elkövet mindent, hogy lenyűgözze... :D EZ nagyon jó. Mint egy nyálas film.
- Nick.... - kezdtem. - Miért tudja ezt mindenki?
- Mert látszik rajta, te pedig folyton elszólod magad.
- Ő nem is szeret engem. Ott van Bia.
- Bia? Ugyan. Ő menő, de közben nagyon buta... egy értelmes mondatot nem bír kimondani, ami nem a buliról, ruhákról, sminkről vagy fiúkról szól. :P Adam-nek TE kellesz.
- Ezt ne olyan hangosan, másrészt nem hiszem el.
- Oké. TE kellesz neki, TÉGED szeret, és igen, TE vagy, akibe tényleg szerelmes, mert látszik rajta... - mondta, aztán a vállamra tette a kezét. - Tessék, megjött a szőke herceg! Menj oda... én hagylak. Helló!
Azzal bement a házba, én pedig odanéztem az utcára. Adam a kapu előtt állt, és éppen csengetni készült. Odaszaladtam, és kinyitottam neki a kaput.
- Gyere, beengedlek! - mondtam, miközben a földet néztem. Adam bejött a kertbe.
- Kösz... ööö... ne haragudj, nem tudom a neved. - mondta kedvesen,mire én rá néztem.
- Nem?
- Nem. Sajnálom. - mondta. Remek, nem ismer fel!
- Adam... én vagyok.
- Hú, ez sokat segített! Én is én vagyok. - nevetett.
- Adam, nem ismersz meg?  - mondtam, aztán mutogatni kezdtem. - Tudod, a vörös hajú lány, akitől hanyatt estél az első napon, mikor suliba jöttél...
- A... te jó ég... de hát...  - hebegett Adam. - Ez TE vagy?
- Igen, én én vagyok. :D
- Amanda? - nézett végig alaposan. - De... hogyhogy? Azaz... nem mondom, hogy nem nézel ki jól, vagyis nem azt mondom, hogy szép vagy, illetve nem mondom,hogy nem, mert az vagy.... hagyjuk.
- Ennyire szörnyű? - kérdeztem aggódva, miközben elindultunk, hogy sétáljunk egyet a kertben.
Beckie-ék kertje
Miközben sétáltunk Adam alaposan végigmért.
- Nem szörnyű, csak szokatlan. - mondta. - Szép vagy, persze, csak valahogy, úgy érzem, ez ne te vagy....
- Tudom, szerintem se. Beckie és Jessy műve...
- Hát, legközelebb, inkább te öltözz fel, vagy szólj, hogy készüljek fel....
- Oké. - mondtam, aztán körbe néztem a kertben. - Ez olyan szép, mint egy filmben.
- Ja... de ha ez egy film lenne, akkor kézen fogva sétálnánk, és olyanokat mondanánk egymásnak, hogy te vagy életem szerelme... - mondta gúnyosan Adam. Elkomorodtam.
- Bocs, többet nem mondok ilyet....
Adam egy darabig csendben maradt. Pár percig teljes csendben sétáltunk. Hirtelen felém nyúlt, és megfogta a kezem! Kérdőn néztem rá.
- Mi a.... ?
- Legyünk filmszerűek... - sóhajtott. - Ha te ezt szereted...
Én inkább nem mondtam semmit, de magamban persze virultam... Hirtelen megláttam, hogy a többiek az ablakból néznek. Elfogott a pánik, mi van ha megint csak szórakozik?
- Miért csinálod ezt? - fordultam Adam-hez. Ő megtorpant és rám nézett.
- Mit?
- Egyszer kedves vagy, máskor nem. Egyszer azt mondod, szép vagyok, meg ilyenek, máskor azt mondod nem. Mindenki azt mondja, fontos vagyok neked. Ezt csak ÉN nem veszem észre... olyan vagyok neked, mint egy játék, akivel elszórakozol a szabadidődben. Nekem ebből elegem van.
- Mi van? - kérdezte döbbenten. - Miről beszélsz?
- Semmi, te ezt úgysem értheted. - mondtam, és elrántottam a kezem. - Én csak a butuska kis nyuszilány vagyok, akivel lehet szórakozni, mert úgyse vág vissza... te meg a menő srác, aki a suliban a nagymenő sztár...
- Nehezen lehet követni. Pontosan mi bajod van?
- Elegem van abból, hogy beszélgetünk, mondok valamit, te elkomorodsz, és másról kezdesz beszélni, én meg utána hetekig gondolkozhatok, hogy mi rosszat mondtam. Gyűlölöm ezt az érzést.
- Nyuszikám, te aztán kemény csaj vagy! - nevetett fel. - Ha ez zavar, akkor bocs.
Engem elöntött a düh... nem is értem mi jött rám.
- NEM VAGYOK A NYUSZIKÁD! Nem vagyok az a csaj, akivel elszórakozol, ha kedved tartja, ha meg nem, akkor mész a menő lányokhoz, és ott is élvezed, ahogy mindenki rajong érted....
- Milyen mindenki? Lehet, hogy menő vagyok, de...
- Ez nem jelent neked semmit. Úgy gondolod, hogy ez jár neked. Most is, elmondom a bajomat, erre közlöd, hogy ja, akkor bocsika... egyébként meg eljátszod ezt a kedves, jófej fiút, aki foglalkozik azokkal is, akik a suli nyomi táborához tartoznak... hogy tudtam ennek bedőlni? Hogy lehettem ennyire hülye?
Adam tátott szájjal nézett rám, én meg nem bírtam tovább, és berohantam a házba. Ledobtam a pulcsimat az előszobában és bementem a nappaliba, hátha találok valakit, akivel beszélhetnék. De csalódnom kellett. A házban mindenki vadul bulizott, csak én álltam ott a szoba közepén, mint egy igazi szerencsétlen....
A buli
Fogtam magam, és felmentem Beckie szobájába. Leroskadtam a földre, és elkezdtem zokogni. Adam kedves volt velem, én meg elmeháborodott módjára ordítottam vele... jaj, basszus! Ezt nem kellett volna...
Felálltam, és körbenéztem a sötét szobában. Villanyt inkább nem kapcsoltam, mert akkor mindenki látta volna, hogy van itt valaki. A szobában rengeteg fénykép volt. Volt egy Beckie-ről és Nick-ről. Nick szokás szerint poénkodik, és grimaszol, Beckie meg forgatja a szemét, de azért látszik, hogy majd megszakad a röhögéstől. Ott állnak egymás mellett, nem ölelik át egymást, mégis látszik, hogy összetartoznak. Erre megint sírni kezdtem. Ők itt vannak egymásnak. De én?
Ekkor hangokat hallottam a szoba előtti folyosóról. Két lány volt az.
- Undorító! Most nézd meg, tiszta ketchup vagyok!  - mondta az egyik, akinek nagyon ismerős volt a hangja.
- Mi történt? - kérdezte a másik, mire én a falnak döntöttem a fejem. Most már biztos, hogy ők azok.
- Éppen ittam, Clau mögöttem állt, és gondolom éppen ketchupot rakott valamire. Mikor hátrafordultam, meglátta, hogy én vagyok. Tátott szájjal végignézett, hogy mit keresek itt. Mondtam, hogy meghívtak. Aztán azt mondta, persze gúnyosan, hogy túl jó a ruhám, egy olyan szerencsétlen strébernek, mint én. És, rám nyomta a ketchupot az üvegből. Rá,a ruhámra... utána hozzátette, hogy most már illik hozzám a ruha.
- Ez de gonosz volt! - mondta a másik lány, azaz Sophie. Ugyanis a két lány nem volt más, mint Alex és Sophie. Sóhajtottam egy hatalmasat. Ha meglátnak így, tuti végighallgatom, hogy ők megmondták. Mindegy, legyen.
Fogtam magam, és kiléptem az ajtón. Majdnem neki ütköztem a két lánynak. Alex még mindig a ruhájával volt elfoglalva. Sophie azonban rám nézett. Hirtelen olyan döbbenet ült ki az arcára, hogy még én is megijedtem. Levegőt nem kapott.
- Mondd, hogy ez nem te vagy. - nyögte ki végül. Alex is felkapta a fejét. Odaállt Sophie mellé, és csak akkor nézett végig rajtam.
- Jézusom!  - sikított. - Hogy nézel ki?
- Gondolom, szörnyen. - mondtam.
- Látom a humorod az megmaradt. - sóhajtott.
- Látom, a ruhád tönkrement. - mondtam szomorúan. Alex nagyon szép lila ruhát viselt, de a derekánál egy hatalmas vörös folt volt. - Clau, ugye? Hallottam.
- Igen. Hol a fürdőszoba? Kimosom, vagy valami... - suttogta Alex. Diszkréten hallgattunk. Mindhárman tudtuk, hogy nem lehet kimosni belőle a foltot. Vagy ha igen, a ruhának már mindegy.
Pár perc múlva, miután Alex nagy nehezen kiszedte a foltot, és egy vizes folttal a derekán esküdözött, hogy megfojtja Clau-t, beültünk Beckie szobájába.
- Veled mi történt? - érdeklődött Sophie.
- Ja... semmi. - vontam vállat. - Mindössze ordibáltam Adam-mel, és totál leégettem magam előtte, és utána rengeteget bőgtem.
Elmeséltem,hogy pontosan mit vágtam Adam fejéhez. Sophie a fejét rázta. Alex sóhajtozott, aztán kérdőre vont.
- Amúgy, miért nézel ki így? - tudakolta.
- Beckie és Jessy. Amúgy egész normálisan néztem ki,ameddig nem bőgtem szét a fejem. :( - mondtam halkan, de mondat végére elcsuklott a hangom.
- Aha. Nem fontos. Hány óra? - kérdezte Sophie. Megkerestük az órát Beckie szobájában. Még csak 19:30 volt.
- Menjünk haza! - mondtam csendesen, és kivételesen egyikük se ellenkezett. Mindhárman tudtuk, hogy ez a buli nem nekünk való. Ehhez mi nem vagyunk elég jók.
Az előszobában gyorsan felkaptuk a kabátokat, és kimentünk a kertbe. Rajtam már újra a rendes ruhám volt, a számat is letöröltem, meg arcot mostam, hogy ne lássák, hogy éppen szétbőgtem a fejem... A hajammal nem tudtam mit kezdeni, azzal várnom kell a következő hajmosásig.
Jessy jött felénk. Ránk nézett.
- Már mentek? - kérdezte Alex-et és Sophie-t. Engem nem látott, mert mögöttük álltam.
- Aha. - mondta Sophie. Jessy-nek mondjuk tök mindegy, Alex és Sophie csak nekem voltak fontosak. - És visszük magunkkal a parti központját.
Jessy meglátott.
- Nehogy már elmenj! Olyan jól alakulnak a dolgok! Adam és te kézen fogva mászkáltok... miért öltöztél vissza?
- Először is. Mert ez nem én vagyok. Kösz, de legközelebb vagy egyedül öltözöm fel, vagy nem jövök. Kettő. Nem alakulnak jól a dolgok. Ordítottam vele. Elegem van. Elmegyek. Azért köszi, sziasztok! - mondtam, aztán rohanni kezdtem a kertkapu felé. Kiléptem a kapun, és megcsúsztam. Hatalmasat estem, de nem érdekelt. Már nem. Nevettem magamon, mint egy őrült. Alex és Sophie mellém értek, és aggódva nézték egymást. Jessy vállat vont, és bement a házba. Az emeleti ablakból, Beckie szobájából Beckie és Nick néztek rám. Az ajtóban Rob bámult, miközben átölelte a mellé lépő Jessy-t. Egy szem, pedig a ház mellől nézett rám. Kérdőn, mérgesen és lenézően. Adam.......













2014. január 6., hétfő

Alex és Sophie aggodalma

Beckie tényleg megszervezte a bulit. Másnapra már mindenki erről beszélt. Két hét múlva... Beckie házában. 5 órától. Nekem 3-ra ott kell lennem, mert tényleg 'átalakítanak'... Na, erre kíváncsi vagyok! Ja, és kiharcoltam, hogy Sophie és Alex is jöjjön!
Alex elsőre elég furán reagált.
- Minek menjek el? Azt se értem, hogy miért hívtak? Nem vagyok menő! Eddig hozzám se szóltak... Én nem megyek.
- Ez tényleg fura. - mondta Sophie. - Eddig még beszélni se beszéltünk velük nagyon... :/ Most meg bulira hívnak? Minek? Hogy belelökjenek a medencébe, és megfagyjunk?
- Lányok, túl sok filmet néztek! - legyintettem. - Egyszerűen én kértem őket, hogy eljöhessetek.
- Aha... oké.
- És, miért ilyen fontos nekik szerény személyed? Még olyanokat is meghívathatsz,akiket ők nem hívnának. Nem azért mert gonoszak, hanem mert nem vagyunk haverok. Szóval?
- Hát... - próbáltam kamuzni valamit. - Engem kedvelnek, és tudják, hogy nem érezném jól magam egy csapat menővel. Akkor is, ha őket ismerem.
- Aha....
- Ugyan... - nézett rám Sophie. - Ez az egész egy nagy kamu.
- Kamu? - csodálkoztam.
- Pontosan látszik, hogy mikor kamuzol. Most. Tehát?
Ne már, ez nem fair!
- Miattam szervezik az egész bulit... - suttogtam.
- De miért? Nincs szülinapod. - mondta Alex, aztán hirtelen megállt egy pillanatra. - Ugye?
- Nem , tényleg nincs.  Ősszel van.
- Október 15. -  mondta Sophie.
- Aha. De honnan tudod? Sose mondtam.
- Drágám, gondolkozzál... Facebook.
- Ja, persze... - csaptam a fejemre.
- Miért szerveznek neked, miattad, akármi bulit? - folytatta a faggatást Alex.
- Mert... azt akarják, hogy összejöjjek Adam-mel. És, szerintük egy buli erre a jó alkalom.
- Anyám! - csapott a fejére Sophie.
- Hogy mi van? - háborodott fel Alex. - Mégis, hogy gondolják? Egy bulin miért lennél szebb, vagy másabb? Adam miért pont egy bulin zúgna beléd?
- Úgy gondolták.. hogy átalakítanak. - motyogtam. Alex elvörösödött, és ordítani kezdett.
- HOGY MICSODA??? Amanda Lily Parker,neked elment az eszed???? Megváltozni egy fiú miatt? Soha, nem!!! Nem szabad! Ha így nem kellesz, akkor máshogy se fogsz. Ha meg igen, akkor nem ér semmit az a fiú. Magadért szeressen!! Átalakítani?? Felejtsd el!!
- Megígértem nekik.
- De... nem leszel az, aki vagy. Mit akarnak átalakítani?
- A frizurámat, a ruháimat, és... smink.
- Magyarul olyan ruha lesz rajtad, ami nem a te stílusod, de Adam-nek nagyon be fog jönni, mert divatos. A hajadból valami olyat csinálnak, amitől összeragad, és másnap nem tudsz majd fésülködni. A smink pedig el fog kenődni, mert sosincs rajtad smink, és folyton viszketni fog a szemed.
- Alex, nyugi! Megígértem nekik, és nem fogok csalódást okozni. Csak egy alkalom.
- Oké. - Alex hangja hirtelen nagyon hűvös lett. - Csinálj, amit akarsz! De ne nekem bőgj, ha hülyén fogsz kinézni, és leégeted magad, vagy ha Adam-nek nem tetszel, és helyetted majd valaki mással jön össze! Én szóltam.
Ezzel elrohant. Sophie aggodalmasan nézett utána.
- Szerintem csináld nyugodtan, de nem lőj túl a célon, oké? - mondta, azzal ő is elment.
- Oké. - suttogtam magam elé, miközben hazamentem. - Menni fog.





2014. január 5., vasárnap

Beckie és Jessy terve

December lett, és az első hó is leesett. Azóta, mióta Adam-nél jártam, teljesen becsavarodtam. Éjjel-nappal gondolkoztam, hogy mit tegyek. Egyszerűen nem tudom. Végül, úgy döntöttem, hogy felkeresem Jessie-t és Beckie-t, mert ilyen ügyekben ők a profik. ;)
Megbeszéltük,hogy a suli melletti parkban találkozunk. Mire odaértem,ők már ott voltak.
- Szóval, végre kibékültél mindenkivel! - sóhajtott Jessie.
- Igen. - bólintottam. - Kösz,hogy eljöttetek.
- Semmiség.  - nevetett Beckie. - Néha kell egy kis program a fiúk nélkül... Nick és Rob mindig ott akarnak lenni,ahol mi...
- Nektek legalább van valakitek. - motyogtam.
- Hát... így alakult. Majd neked is menni fog.
Elindultunk,és sétáltunk. Jessie közben mesélni kezdett valamit.
- Képzeld... - kezdte nevetve. - Hétvégén voltam ilyen önkéntes izén, és alá kellett írni,hogy ott voltál. Én leírtam,hogy Jessie Hoodson. Erre a pasas megkérdezte, hogy miért írom úgy a nevem,mint egy fiú, mert a Jessie az fiúnév. :D
- Ez komoly? - grimaszoltam. - Azon akad fent,hogy hogy írod a neved?
- Aha. Úgyhogy mostantól így fogom írni: Jessy... ez elég lányos.
- Oké... de ezen nem múlik semmi. - mondtam, mire Jessie.... bocs, Jessy, elnevette magát.
- Igaz, de így nem kell végighallgatnom, hogy miért írom úgy a nevem, ahogy egy fiú.
- Hát jó.
Beültünk egy kávézóba. A két lány kávét ivott, én forró csokit.
- Semmi kávé? - csodálkozott Jessy.
- Nem. Sok lenne a koffein, és nem tudnék aludni.
- Fura egy csajszi vagy. - mondták.
- Az biztos...
Csendben ittunk pár percig. Beckie lecsapta a poharát az asztalra.
- Tehát... miért vagyunk itt?
- Öhm... tudjátok, én nemrég voltam Adam-nél.
- Igen? És, milyen volt?
- Hát...jó. Fizikát tanultunk, ettünk, zenét hallgattunk, gitározott nekem, megismertem a tesóját...
- A tesójáról már mesélt. Kisebb, mint ő. És lány.
- Aha, világosbarna haja van, és kék szeme. A neve Cecilia. ÉS, nagyon szép lány. És, nagyon aranyos.
- Eddig oké... de ehhez mit kellünk mi? - érdeklődött Jessy.
- Cecilia azt mondta, hogy Adam-nak fontos vagyok.
- Így is van.
- Oké, de Cecilia szerint tetszem neki.
- Ezt nem tudjuk. - néztek egymásra. - De tényleg sokat beszél rólad.
- És... történt egy furcsa dolog is....
- Mi? - kérdezte Beckie izgatottan.
- Ami, ez nem volt valami szép tőled! - mondta Jessy.
- MICSODA? Mi nem volt szép? - kérdeztem döbbenten.
- Hát... tudod. Ha te és Adam...
- Hogy MICSODA??? - mondtam.  - Jaj, istenem, Jessy, dehogy! Semmi ilyesmi nem történt. Csak beszéltem vele arról, amit Cecilia mondott, de azt mondtam, hogy szerintem ez hülyeség. Erre tökre elszomorodott, és utána gyorsan elküldött, mert dolga volt. :O
- Aha. Értem. - bólintott Jessy. Beckie pedig rámkiabált.
 - Amanda, te annyira bolond vagy!
- Merthogy?
- Mert Cecilia-nak igaza volt. Adam úgy tűnik, nem tartotta be, amit tavaly ígért Rob-nak és Nick-nek.
- ÉS, mi volt az? - kérdeztem kíváncsian.
- Tavaly megfogadták, hogy csak menő lányokkal járnak.
- MI VAN?
- Nyugi már, csak vicceltek. És, amúgy is, Adam ezt most megszegte, hogyha tetszel neki.
- Én nem vagyok menő?
Jessy kedvesen megveregette a vállam, Beckie pedig rám mosolygott.
- Ne vedd rossz néven, de.... nem. Nem vagy az a típus. Szóval... okos vagy, meg kedves meg cuki, de ez kevés. Nincs önbizalmad, ami alap egy menő lánynál...
- Akkor ti mitől vagytok ilyenek? - mondtam a könnyeimmel küzdve.
- Mi? Ugyan.... Bia. Ő a menő csaj. Magabiztos, okos, cukiskodik, pedig valójában nagyon jól tudja, hogy mi kell neki. Annyira nem is szép, csak elhiteti mindenkivel, hogy az. Ettől lesz menő.
- Én meg vagyok a reménytelen eset. És, még Adam is kell neki.
- Aha... bonyolódik a helyzet! - pacsiztak össze a csajok. - Te beleestél Adam-be.
Elpirultam.
- Talán párszor elgondolkodtam ezen...
- Vagyis teljesen levett a lábadról, és majdnem összeesel ha köszön neked, és egész nap ő jár a fejedben....
- Igen. Így van. De ne mondjátok el neki, mert akkor.... hú, az ciki lenne!
- Persze, hogy nem. Nyugi. - mondta Jessy. Beckie pedig elkezdett vizsgálgatni.
- Jess, van nálad jegyzetfüzet?
- Miért lenne? - kérdezett vissza.
- Akkor írd a telefonodba, amit mondok, oké?
- Aha. -  mondta Jessy, és elővette a telóját. - Mondhatod.
- Tehát... - fordult vissza hozzám Beckie. - Haj: vörös, göndör, hosszú    Szem: zöldes   Bőr: barna
Magasság: normális, de mehet egy magassarkú   Ruhák: tisztára, mint a szomszédlány... csere   Alak: oké, de nem egy modell Frizura: uncsi, változtatásra szorul   Smink: Állj!! rajtad nincs smink?
- Kéne? - kérdeztem félve. Beckie ekkor közel hajolt hozzám.
- Hm.... mégse kell neki smink. Hülyén nézne ki a szeméhez. Talán a száját néha lehetne, de csak alkalmakra. Okés, végeztünk.
- Mivel?
- Majd meglátod. Bombanőt csinálunk belőled. Adam nem jut majd szóhoz. - mondta magabiztosan Beckie, és fizetett.
- Hogy mi? - kérdeztem, miközben elindultunk. - Belőlem? Reménytelen.
- Ugyan! - mondta Jessy.  - Menni fog. Beckie rém ügyes.
- De azért annyira ne alakítsatok át, oké? Azért... ismerjenek rám, rendben?
- Persze. Elsőre nem lesz drasztikus... Majd másodjára. - nevettek. - Most lesz karácsony előtt egy buli, ahová mindenki meg lesz hívva.
- Ki szervezi?
- Mi.
- Mikor döntöttétek el, hogy bulit szerveztek? - értetlenkedtem.
- Most... hogy megszerezhesd Adam-et. - pacsiztak.
- Aha, inkább nem kérdezek semmit. Kinél lesz?
- Nálam. - mondta Beckie. - De te majd gyere át előbb, és majd megcsinálunk szépre.
- Oké. De csak ha Sophie és Alex is jöhet.
- Felőlem. - mondta Beckie. - Na, szia! Majd beszélünk.
- Oké, sziasztok. - mondtam, és hazamentem. Nagyon édi tőlük, de azért kicsit félek, hogy milyenre akarnak átalakítani! Oké, gondolom, nem átplasztikáztatnak, meg befestik a hajam... de mégis. Én pont ilyen szeretek lenni. :) De... legyen. Csinálják!