- Szia! - álltam mellé.
- Szia. - vetette oda, és folytatta a folyosó bámulását.
- Jobban vagy?
- Fogjuk rá. Ha idedugja a képét, szerintem megint lehányom.
- Értem. De nem hiszem, hogy idejönne. Elég volt neki a múltkori.
- Nem hiszem, hogy Cody az a fajta srác, aki hagyja, hogy egy lány megalázza. - harapdálta a száját Sophie. - Nem is emlékszem rá nagyon, de tudom, hogy irtó dühös rám.
- Jól mondod... - hallottuk Cornelia hangját.
- Szia. - mondta Sophie halkan. - Köszi, hogy segítettél. Rendes tőled, hiszen nem is ismersz.
- Hagyd már. Rosszul voltál, és kellett a segítség. Amúgy is, Cody nagyon undorító ember. Nem hagyhattam, hogy kihasználjon. Meg amúgy is. Tudom, hogy te vagy Sophie Sobrado, a művészlány. Hallottam ám rólad. A rajztanár mindig rólad beszél. Úgyhogy ne mondd, hogy ismeretlen vagy számomra! - nevetett Corny.
- Ez komoly? - kerekedett el Sophie szeme. - Hallottál rólam? De király!
Ebben a pillanatban érkezett meg Alex. Azonnal szemügyre vette Sophie-t.
- Még egyben vagy. Kicsik sápadt, de amúgy rendben.
- Igenis doktornő. - mondta Sophie fásultan. Alex felkapta a vizet.
- Nem viccelünk! Komoly bajod is lehetett volna.
- Ha te mondod.
- Alex, ő az a lány, aki segített nekem hazavinni Sophie-t.- mutattam Corny-ra, aki szemlátomást feszengett. Alex kedvesen rámosolygott.
- Alex Green, Sophie egyik legjobb barátnője. Köszi, hogy segítettél. Nekem kellett volna itt lennem, és akkor nem kerül bajba.
- Semmi vész. Nem voltál ott, én meg igen. Ilyen egyszerű. - mosolygott Corny is. - Cornelia White, de szólíts Corny-nak.
- Hú, rólad sok jót hallottam. - mondta Alex. - Az énektanár mindig azt mondja, hogy istenien gitározol. Meg tavaly tervezte, hogy felléptet kettőnket, de én sajnos visszamondtam, mert aznap volt a táncbemutató. :/
- Emlékszem, dühös voltam arra az 'idióta Alexandra-ra', hogy kihúzta magát az előadásból. - nevetett Corny. - Sose láttalak azelőtt, mindig csak hallgattam, hogy így meg úgy fuvolázol.
- Tök jó, mindig csak hallottatok a másikról, de sose vettétek a fáradtságot, hogy megismerjétek? - kérdezte Sophie döbbenten.
- Hát, igen. - mondta Alex. - De hála neked, a probléma megoldva.
Ezen mindannyian nagyot nevettünk. Egészen addig, amíg meg nem érkezett Hayley. Morcos kedvében volt.
Elénk állt, és csak mondta-mondta.
- Te! - mutatott Sophie-ra. - Kis alkoholfüggő barátnőm, remélem megtanultad a leckét. Nem iszunk sokat, sőt szinte semmit, ha azelőtt nem ettünk valamit. Plusz, nem vagy hozzászokva, tehát nagyon hamar kidőlsz.
- De én... - kezdte Sophie, de Hayley nem hagyta.
- Te! - mutatott rám. - Jegyezd meg jól. Nem telefonálunk egy buliban, ahol ott van a barátnőnk is. Figyelünk egymásra! Ellenkező esetben, neked is rosszul esne.
- Hiszen csak... - nyitottam a számat, de Hayley leintett.
- És te! - fordult Alex-hez. - Nem húzhatod ki magadat a felelősség alól! Ők ketten a csapat legbizonytalanabb és életképtelenebb tagjai, és te hagyod őket egyedül elmenni? Legalább megkérnél valakit, hogy figyeljen rájuk, ha már TE nem vagy ott.
- És te hol voltál? - érdeklődött Alex. - Te is elmehettél volna.
- Anyukám szülinapja volt. Nem hagyom ott a családomat egy farsangért. Akkor már inkább rúgjanak be!
- Jó, hagyjátok abba. - lépett közbe Sophie. - Túléltem. Cody nem keresett meg...
- Még... - szólt közbe Corny.
- Corny, ő Hayley, Hayley, ő Corny. - daráltam unottan, mikor láttam, hogy Hayley furán néz a végzős lányra.
Miután Hayley és Alex megbeszélték, hogy mindketten hibásak egy picit, de főleg a mi hibánk (hát persze... :P ), bementünk a terembe, mert kezdődött az óra.
*
(Ebédnél)
Ebédnél Jessy és Beckie is mellénk ültek, és aggódva kérdezték, hogy minden rendben van-e. Persze, ők is hallották a pletykákat, meg nyilván vannak végzős haverjaik.
Minden jól ment, ameddig Cody és 4 haverja be nem lépett a menzára. Sophie kezében megállt a kanál. Az asztalunkra dermedt csend telepedett. Még Hayley is csendben ült, és feszengett. Akármilyen bátor, 5 végzős sráccal nem veheti fel a versenyt.
Cody lustán körbenézett, és hamar megakadt a szeme Sophie-n, aki minél kisebbre próbálta összehúzni magát. Elvigyorodott, és lazán hozzánk sétált. A haverjaitól körülvéve megállt az asztalunk előtt, pont úgy, hogy szemben legyen Sophie-val.
- Kit látnak szemeim? - mondta gúnyosan. - Csak nem a suli legnagyobb ribancát?
Erre azért senki sem számított, ezért még Sophie is felkapta a fejét.
- Mi? - kérdezte suttogva.
- Jól hallottad drágám. - folytatta Cody. - Mikor már félreérthetetlenül kimutattad, hogy vonzódsz hozzám, és szeretnél 'közelebbről megismerni', hirtelen elfutsz... nyilván egy másik sráchoz.
- Mi van? - néztünk össze Sophie-val. A srác tudja, hogy nem ez történt. Akkor meg mit magyaráz?
- Ugyan lányok, ne is tagadjátok. Tudjuk, hogy Sophie egy hatalmas lotyó. De semmi gáz. Csak a fél suli beszél erről.
- De nem is történt semmi olyan, amit mondasz. - mondta könnyes szemmel Sophie. Cody suttogóra fogta a hangját.
- Ugyan szívecském, kit érdekel? - mondta gonosz mosollyal. - Szerinted kinek fognak hinni? Nekem, a menő, megnyerő és helyes végzősnek, vagy egy névtelen kis senkinek, akit mindenki kurvának tart?
- Hogy tehetted? - kérdeztem ingerülten.
- Egyszerűen. Kinyitottam a számat, és beszéltem. - mondta Cody röhögve.
- Mindezt azért, mert nem feküdtem le veled részegen? Mert Amanda megakadályozta? - mondta Sophie, és sírva fakadt.
Cody elégedetten nevetett.
- Igazad van, a drága barátnődet kihagytam a sztoriból. Kösz, hogy emlékeztetsz. Majd pótolom.
- Azt nem úsznád meg! - közölte Jessy.
- Ugyan miért nem? Talán megver? Vagy belém szúrja a dobócsillagát? - gúnyolódott a srác.
- A pasija Adam Sacks. Az egyik legmenőbb srác a suliban. - tájékoztatta Beckie. - Megvédené a barátnőjét, hidd el. Nem kezdenék ki vele a helyedben!
- Hú, Adam Sacks... - nyávogott Cody Beckie hangját utánozva. - De félek!
Sophie eközben csak csendesen sírt magában. Alex átölelte, de nem lehetett megvigasztalni.
- Semmi baj nem lesz. Megoldjuk.
- Igaza van Sophie életem, hallgass rá! - mondta Cody. - Minden rendben lesz. Mindenki ribancnak tart, mindenki utál és csomón akarnak megverni, de megoldjuk. Minden rendben lesz.
- Tűnj el! - mondta Hayley.
- Ugyan már kiscicám...
- Azt mondtam, tűnés! - pattant fel Hayley. Cody haverjaihoz fordult. - Nem szégyellitek magatokat, hogy ezzel a szemét döggel mutatkoztok nyilvánosan? Istenem, legszívesebben mindegyikőtöket tökön rúgnám.
- Ugyan bébi, amelyik cica fúj, az nem karmol... - röhögött Cody, és belecsípett Hayley fenekébe. Egy pillanatra halálos csönd telepedett az asztalunkra. A következő pillanatban Hayley megfordult, és visszakézből akkora pofont kevert le Cody-nak, hogy a srácnak vérezni kezdett az orra.
- A kis dög... - sziszegte a srác, aztán jobbnak látta, ha eltűnik.
- Kösz Hayley. - mondta Sophie.
- Szívesen. Erre szükségem volt. - mondta Hayley, miközben leült, mintha mi sem történt volna.
Az ebéd végénél Corny lépett oda hozzánk.
- Hallottam mindent. - mondta komoly képpel. - Ezzel csinálni kell valamit.
- Miért nem voltál itt? - kérdezte Jessy.
- Nem vagyok menzás.
- Értem.
- Szóval, Cody-t alaposan meg kellene leckéztetni. - folytatta Cornelia.
- Már felpofoztam. - mondta Hayley.
- Tudom, de az nem elég. Valami olyan kell, amiről otthon is tudomást szereznek. Hivatalos 'eljárás' kell ellene.
- Hogy akarod ezt véghez vinni? Nem állíthatunk be hozzájuk, hogy elmondjuk a szüleinek. - mondta Sophie.
- Te csak ne aggódj! Van egy tervem. - húzta ki magát Corny.
Őszintén sajnálom, de most nem tudok Must-ot hozni. Elég sok leckém van (naná, hogy mindenből ugyanazon a 2 héten kell TZ-t írnunk...) . Plusz, kaptam egy olyan kémia hf-t, amit nem tudok megoldani, mert NEM TANULTUK. De azért feladja. Köszi...
Haha, na persze... |
Na, addig is pápá...