Újabb események

Másnap azzal az elhatározással ébredtem, hogy elmegyek Hayley-hez és elmondok neki mindent. Délután meg is valósítottam a tervemet. Ahogy csöngettem, egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy helyes-e, amit cselekszem, mert tutira kiakad, és meg kell hallgatnom, hogy nem vagyok normális, mert Adam el fog hagyni, és az egész kamu... :P
- Szia! - nyitott ajtót Hayley, egy hosszú ujjú pulcsiban, és hosszú gatyában.
- Szia! Mi történt tegnap? Hová tűntél? Miért van rajtad ilyen cucc? - támadtam le a kérdéseimmel, miközben bementünk a kertbe.
- Mondja ezt az, aki lelépett, több, mint 45 percre... Amúgy rosszul lettem. Megártott a nap. Mondjuk, tudtam, hogy ez lesz, életemben nem napoztam többet 10 percnél. Nem bírja a bőröm. Tegnap napoztam és tessék.
- Szegényem! - mondtam, miközben leültünk a fűbe, természetesen árnyékba. - Ezért van rajtad hosszú ujjú?
- Igen, nem kockáztatok többet. Egyszer elég volt. De térjünk át rád. Hol voltál?
- A szikláknál, ahol sírtam a kiránduláson.
- Mi a bánatot csináltál ott több, mint 45 percig? - kérdezte Hayley a szemét forgatva.
- Beszélgettem.
- Kivel? Kit sikerült összeszedned?
- Hogy érted ezt? - néztem rá csodálkozva.
- Bárhová megyünk, te találsz valakit, aki jaj, de cuki és aranyos és feltétlen meg kell vele osztanod életed történetét!
- Nem is igaz. Jó, lehet, hogy van benne valami.
- Mit mondtam? - grimaszolt Hayley. - Szóval, ki volt az, akire tegnap ráakaszkodtál?
- Hát, először is, ne akadj ki. - sütöttem le a szemem.
- Tudod, ha így kezded, garantáltan kiakadok! - nevetett fel.
- Jó, akkor nem mondtam semmi, oké? Tegnap a strandon, számomra is meglepő és érthetetlen módon, találkoztam Adam-mel és Cecilia-val.
- Ki az a Cecilia?
- Adam 15 éves húga. Nagyon szép és kedves.
- Aha, nem is lényeges. Hogy kerültek oda?
- Hát, mint később megtudtam, Riry hívta oda őket, és ő szervezte az egészet, hogy találkozzak vele. És beszélgessek. És sikerült a terve, mert 1 órán át dumáltunk...
- Ugyan miről?
- Hát, minden eddig beszélgetésünkről meg minden közös élményünkről. Hogy ki hogyan élte meg, mindenki elmondta a saját szemszögét...
- Istenem, mint egy giccses film! Mondtam, hogy ne! Ne legyél filmsztár!
- Nem volt olyan.
- Jó, utána, miután kitárgyaltátok unalmas életetek minden közös mozzanatát, megint leoltott? Elküldött? Vagy mi?
- Nem, utána bocsánatot kért.
- Mi az fene... - motyogta Hayley. - Végén egész normális lett.
- ÉS, utána... - suttogtam. - Megkért, hogy legyek a barátnője és megcsókolt.
Hayley erre olyan arcot vágott, hogy majdnem elnevettem magam. Szegény barátnőm arcára olyan döbbenet ült ki, amit még nem tapasztaltam korábban.

Hayley arckifejezése

- Hogy... MICSODA? - kérdezte. - Ez lehetetlen! Nem lehet, te jó ég!
- Hayley, nyugi! - nevettem el magam, és visszahúztam a földre, mivel időközben felpattant.
- De hát... ez teljesen új! Én ilyen nem néztem volna ki belőle!
- Én sem.
- Biztosan kamu az egész. Csak szívat. - mondta Hayley. Mit mondtam? Tudtam, hogy ez lesz! :D
- Nem hinném. Ismerem már annyira. Amúgy egy ekkora hazugságba nem vonná be a húgiját, Riry-t... és nem tettetne Alex előtt.
- Ugyan! A húga a tesója, ergo bármit csinál, összetart vele. Riry pedig... nem ismerjük olyan régóta. Ki tudja mit rejteget a múltja?
- Riry és Cecy régóta ismerik egymást. Együtt táncolnak évek óta.
- Tessék! - csapott a térdére. - Itt a bizonyíték! Összefogtak ellened.
- Hayley, istenem! Én bízom bennük. Te is bízhatnál.
- A-a... akkor oda lenne a bizalmatlan ázsiai csaj imidzsem.
- Azt mondtad, ne éljek úgy, mint egy filmben! - támadtam rá. - Erre te...?
- Jó, az más. Én csak bizalmatlan vagyok, te meg naiv. A tiéd rosszabb. És rosszul alakítod.
- Hé! Azért szenvedni nagyon jól tudok, ismerd el!
- Azt tudsz. Ebben igazad van. - mondta Hayley, aztán mindkettőnkből kitört a nevetés. Nem igaz, hogy ILYENEKRŐL beszélgetünk. :D Utána elmeséltem Hayley-nek mindent,ami tegnap történt.
Otthon sóhajtottam egyet, és lehívtam a szüleimet a konyhába.
- Anya, Apa! Valamit el kell mondanom!
- Igen kicsim? - néztek rám kérdőn.
- Tehát... tudom, hogy fura lesz, és fiatal vagyok, de... barátom van. - mondtam ki fülig pirulva.
- Jól van, édesem! - legyintett Apa, és visszament dolgozni. Anya azonban csak bámult maga elé.
- Anya, mi a baj? - ültem mellé.
- Istenem kicsikém... - ölelt át. - Gratulálok! Csak tudod, 16 éves vagy. Már vártam ezt a pillanatot, de ugyanakkor féltem tőle...
- Miért?
- Tudod, milyenek a mai gyerekek... csak arra kérlek, ha ARRA kerülne sor... akkor...
- Anya! Stop! - kiáltottam. - Semmi ilyesmi nem szerepel a közeli terveimben. Még gyerek vagyok, ahogy Apa mondaná. Kösz, hogy aggódsz, de... nem vagyok hülye.
- Rendben édesem, persze, hogy nem. Majd megérted az aggódásomat, ha gyereked lesz.
Istenem, hányszor hallottam ezt a mondatot!
Mikor már majdnem visszaértem a szobámba, beleütköztem Matt-be.
- Tényleg 'pasid' van? - vigyorgott, miközben nyávogva beszélt.
- Igen, tényleg. - nyávogtam neki vissza.  -És nem beszélek így, úgyhogy fejezd be. Ja, és ne kajtass a dolgaim után. Legyen elég ennyi infó!
- Felőlem. - mondta, és elment. Sam nem mondott semmit, de a vacsoránál lelkesen kiáltozott.
- Aminak pasija van! Az mit jelent?

Végül is, szerencsésen túl vagyunk a családon. Már csak az osztálynak és Bia-nak kell megtudnia...

És most mi lesz?

Sokáig álltunk úgy. Én abszolút belefeledkeztem a csókba, de közben azért ott motoszkált bennem, hogy mi lesz. Miért csinálja, miért így, egyszerűen, mi lesz ezután, mit mondunk a többieknek, a szüleimnek, Bia-nak (!!!) ... azaz, hoztam a szokásos formám.
Adam hátrább lépett, és én is kinyitottam a szemem. Adam elmosolyodott, aztán újra magához ölelt.
- Ami... ne haragudj, ha most megijesztettelek, de nem bírtam tovább. - kezdte óvatosan.
- Nem, semmi baj, tényleg. - mondtam, és bólogattam.
- Akkor... szeretnél a barátnőm lenni? - jegyezte meg Adam, mintha csak úgy mellékesen mondaná. Én már tudtam, hogy valójában nem ilyen laza és nemtörődöm, csak megjátssza.
- Igen... szeretnék. - tettem hozzá. Adam erre elvigyorodott, sóhajtott egyet, aztán megpuszilt.
- Ezt megbeszéltük. - mondta, és megint megcsókolt.
- Te jó ég! - kaptam a fejemhez pár perc múlva. - A lányok.
- Mi van velük? - érdeklődött Adam.
- Azt mondtam, hogy 15 perc. Legalább egy órája vagyok itt. Biztos keresnek és aggódnak.
- Ha keresnének már megtaláltak volna. Itt állunk a parton, mindenki előtt. - mutatott körbe Adam, és igaza volt. Nem láttam korunkbeli lányokat. Azaz...
- Nem néznének meg alaposabban egy csókolózó párt. Nem szoktak más szájába bámulni, ráadásul nem hinnék,hogy én vagyok. Nem?
- Jogos. - bólintott a fiú. - Akkor mi lesz? Megkeressük őket?
- Mit fognak szólni, ha együtt megyünk oda? - kérdeztem rossz érzéssel a gyomromban.
- Szerintem annyira nem fogja őket meglepni a dolog. - hallottam egy hangot a hátam mögül. Elengedtem Adam-et, és megfordultam. Teljesen lefagytam. Szembetaláltam magam a lányokkal. Riry vigyorogva bólogatott, Alex csípőre tett kézzel, és kicsit mérgesen nézett minket, Sophie pedig mosolygott. Hayley... hol van Hayley?
- Jesszus! - suttogtam, és kifutott az arcomból a vér. - Adam, engedj el egy kicsit!
Azzal odébb léptem és odafutottam a lányokhoz. Lesütöttem a szemem.
- Ne haragudjatok, kérlek! Nem tudtam, hogy itt vannak. Nem tudtam, hogy beszélni fogok vele.
- Ti most akkor jártok? - kérdezte Alex gorombán.
- Igen, úgy tűnik. - bólintottam, félve a reakciótól.
- Istenem! Gratulálok! - ugrott a nyakamba visítva Alex. - Azt hittem, hogy megbeszéltétek, hogy itt találkoztok, és minket be se avattál... csak úgy álltál ott a karjaiban, mintha már megszoktad volna és nem lenne ebben semmi különös.
- Jaj, csak ez volt a baj? - sírtam el magam. - Sose hagynálak ki titeket semmiből!
Erre Sophie is átölelt.
- Gratula' szomszéd! - nevetett.
- Mit mondtam? - mondta Riry is. Olyan sejtelmesen mosolygott, hogy az már gyanús volt.
- Álljon meg a menet! - kiáltottam. - TE hívtad őket ide! Mondtad nekik, hogy jövünk, és idejöttek! Igen, látom, hogy igazam van, ne tagadd! - nevettem és ugráltam egyszerre. Riry elvörösödött.
- Fejlődsz nyuszikám... lehet, hogy megemlítettem Cecy-nek.
- Cecy? - értetlenkedtem. - Ő tudott róla?
- Persze, hogy tudott. Ő volt az egyik főszervező. - hallottam a lány hangját. Odanéztem. Cecilia vidáman integetett nekem Adam mellől. Elengedtem a lányokat, és odafutottam hozzá, és őt is megöleltem.
- Köszönöm... - suttogtam a hajába.
- Semmiség. Megtörtént volna a segítségem nélkül is, mi csak rásegítettünk Riry-vel.
- Aha... - bólogatott Riry. - Beszéltük is edzésen, hogy tuti ez lesz.
- Hé! Milyen edzés? - kapkodtam a fejem. Láttam, hogy Alex és Sophie se érti.
- Jaj, édeseim... - nevetett fel Riry. - Nemcsak veletek járok táncolni, hanem máshová is. Azaz, ugyanoda, de én heti hatszor. Ebből négyszer a versenytáncosokhoz vagy haladókhoz, ha így jobban tetszik. Na, és onnan ismerem Cecy-t. Több, mint 4 éve. 10 éves kora óta ismerem.
- Cecy pontosan hány éves vagy? - kérdeztem.
- 14, de már nem sokáig. Mindjárt betöltöm a 15-öt. - mosolygott.
- Aha. Bocsi, csak sose tudtam eldönteni. Idősebbnek néztél ki.
- Köszi, mondták már.
- Apropó,- miután így megtudtam, hogy ilyen jól elrendeztetek mindent, -hol van Hayley?
- Hazament, mert rosszul lett. - mondta Sophie grimaszolva.
- Ú, szegény! Nekünk mikor megy a vonatunk?
- Még 1,5 óra.
- Oké, akkor még van időnk! Tehát. - ültem le a földre, mire mindenki követte a példámat. - Riry, tudtad, hogy Cecy Adam húga vagy ez hogy derült ki?
- Ó, ez hosszú sztori. Cecy-t ugye 4 éve ismerem, és elég jól összebarátkoztunk ezalatt. Miután megismertelek titeket, nem tudtam, hogy van közös pont köztetek. A kirándulás után, mikor ugye beszéltem Adam-mel, akkor utána 3 napig tiszta ideges voltam, hogy hogyan segítsek nektek. Cecy látta, hogy valami nem oké...
- És megkérdeztem, hogy mi baja van. - vette át a szót Cecy. - Elmesélte, hogy a barátnői közül az egyiknek tetszik egy srác, de a srác nem tudja, és fordítva is így van, és nem tudja, mit csináljon. Ekkor elmeséltem, hogy a bátyámmal és az egyik osztálytársával is ez van. Itt még nem sejtettünk semmit...
- Anyám! - nyögött fel Alex. - Ennél bonyolultabban nem jöhetett volna ki.
- Van bármi, ami egyszerű, ha a mi kis filmsztárunkról van szó? - nevetett Sophie.
- Filmsztár? - kérdezte Adam. - Édesem, ha tényleg filmsztár vagy, lehet, hogy át kell gondolnom ezt az együtt járást.
- Ugyan már! - nevettem. - Csak húzzák az agyam, hogy olyan vagyok, mint a filmekben a hercegnők, akik várnak a szőke hercegre, azaz rád. És, hogy ez nem egy film, hanem az élet.
- Értem már.
- Szóval, Riry?
- Hát, tudod, meséltem, hogy a sulinkban van előadás, azaz ilyen vizsga. Erre elhívtam Cecy-t, aki megkérdezte, hogy hozhatja a bátyját, mert a bátyja búskomor a csaj miatt, akit szeret. Mondtam, hogy persze. Mikor a színpadról megláttam Adam-et Cecy mellett ülni, azt hittem, hogy leesem a színpadról. Rontottam is pár lépést... utána beszéltem Cecy-vel, hogy mire jöttem rá, és ő is eléggé megdöbbent. Elkezdtünk ötletelni, hogy hogyan segítsünk. Ugye, te ekkor voltál Phoenix-ben, Adam meg táborban...
- Te javasoltad, hogy jöjjünk el Long Beach-re! - jutott hirtelen az eszembe.
- Igen, ezt beszéltük meg, mert ez kivitelezhetőnek tűnt. Cecy azt mondta Adam-nek, hogy szeretne vele tölteni egy tesós napot a tengernél, és Adam elhitte. :D
- Nem vicces, ha valaki hiszékeny! - szólt rájuk Adam.
- Egy kicsit az. - mosolygott Alex és Sophie.
- Már értem, hogy Ami miért bír titeket... van humorotok... - nevetett Adam.
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán elindultunk haza. Cecy és Adam különmentek. A lányokkal a vonaton egymás szavába vágva beszéltük meg a mai napot. Mindannyian fel voltunk dobva, de az én örömöm nem volt felhőtlen. Tudtam, hogy még hátra van néhány kör. A szülők, az osztály és a legrosszabb: Bianca... :P

Az a bizonyos beszélgetés

- Megváltoztál... - kezdtem halkan, miközben a vizet bámultam. Még nem mertem Adam szemébe nézni, még nem.
- Milyen értelemben? - vonta föl a szemöldökét.
- Hát... leginkább minden értelemben.
- Ezt kifejtenéd kérlek? - vigyorodott el.
- Oké. Először is, a külsőd. Eltűntek a kisfiús arcvonásaid, a hajad fekete lett, és lebarnultál. Meg izmosabb lettél, ahogy így nézem.
- És ha úgy nézed? - nevetett Adam.
- Nagyon vicces. - mosolyodtam el. - Ha úgy nézem, akkor is izmosabb vagy, mint nyár elején. Másodszor, a viselkedésed. Itt vagy a tesóddal, aztán ideküld, te meglátsz engem, nem szaladsz el, nem ordítasz, hanem nyugodtan akarod megbeszélni a dolgokat.
- Igen, mert sokat gondolkoztam a nyáron. Kettőnkön. - mondta és elcsuklott a hangja.
- Pontosan miről gondolkodtál, ha ez nem indiszkrét kérdés?
- Nem, nem az. Vagy ha az, akkor is jogod van tudni.
- Ez így egy paradoxon! - szóltam közbe. - Ha indiszkrét, akkor nincs jogom tudni. Ha tudhatom, akkor nem indiszkrét.
- Ne szólj már bele mindenbe! Így van és kész. - mosolyodott el. - Elhiszem, hogy okos vagy, de.... akarod tudni vagy nem?
- Akarom hát...
- Tehát... végiggondoltam minden közös pillanatunkat. Attól kezdve, hogy fellöktél.
- Van egy ötletem!
- Hallgatlak...
- Beszéljük meg minden ilyen közös pillanatunkat most együtt, oké?
- Oké. Szóval. Az első találkozásunk. Az én verzióm szerint. Bemegyek a suliba, miután nyaraltam egy marha jót, és sorra kaptam az üzeneteket a fiúktól, hogy mikor megyek már. Végre hazaérek, másnap megyek a suliba. Békésen, lassan sétálgatok, megállapítom, hogy semmi nem változott, ez az év is uncsi lesz. Erre, egyszer csak, hirtelen...
- Ne húzd már az időt!
- Oké, oké... váratlanul, valaki nekem rohan, és a következő pillanatban a földön találom magam. Mikor nagy nehezen felállok, megnézem ki ütközött nekem, és mit látok? Egy vörös hajú, számomra ismeretlen, kb. velem egyidős, és teljesen feldúlt csajt, aki folyamatosan bocsánatot kér. Kiderül, hogy osztálytársak vagyunk. Itt nagyon örülök, mert nagyon tetszik nekem a csajszi, függetlenül attól, hogy 5 perce se ismerem. Ne, kérlek ne szólj közbe! Inkább elmondok mindent, aztán majd te is, jó?
- Jó.
- Másnap belefutok Bia-ba, akit 1 éve igyekszem elkerülni. Persze, újra rákezd a nyavalygásra, és idegesítőbb, mint valaha. Nemsokára hallom, hogy Rob és Amanda, a lökdösős csajszi összevesztek Sophie miatt. Amanda napok óta nem volt suliban. Én egyre többet gondolok rá, és egyik pillanatról a másikra csap belém a felismerés, hogy én beleszerettem ebbe a lányba, akit pár hete ismertem meg! Úgy döntök, hogy elmegyek hozzá. Nagy nehezen kinyomozom a címét, és meglátogatom. Látszik rajta, hogy szomorú, és komoly önuralom kellett hozzá, hogy ne kezdjem el ölelgetni, mint az őrült! Furán nézett volna, és talán nem lett volna nála esélyem. Kiáll az erkélyére. Én próbálok neki valami poénosat mondani, hogy Rómeó és Júlia, és pont úgy nézhetünk ki, de ő megijed és elrohan. Ekkor sikerült megértenem, hogy nagyon félénk, és vigyáznom kell, hogy mit mondok.
- Bocs, de muszáj közbeszólnom. Nekem első nap megtetszettél. Amikor a szemembe néztél. - pirultam el megint. Adam erre a szemembe nézett, de én elfordítottam a fejem. - Ne tereld a figyelmemet! Tehát, akkor azért ijedtem meg, mert én már akkor szerettelek, amikor eljöttél hozzám, és féltem, hogyha megtudod, kinevetsz. Ezért tagadtam minden alkalommal.
- Tényleg? Akkor ezért voltál mindig annyira zavarban.
- Igen.
- Aztán mikor áthívtalak hozzánk a kamu fizika korrepre...
- A tesód mondta, hogy kamu, de nem hittem el.
- Mert túl jókat feltételezel az emberekről. Ha eléd álltam volna, és elmondtam volna, hogy azért hívtalak át, mert szeretnék összejönni veled, akkor se hitted volna el! Na mindegy. Aztán jött Beckie és Jessy bulija.
- Azt azért szervezték, hogy összejöjjek veled. - motyogtam lesütött szemmel.
- Hogy MIT? - kerekedett el a szeme. - Ezt nem hiszem el.
- Pedig de.
- Erről nem tudtam...
- Ez volt a cél.
- Mikor elém álltál abban a lehetetlen színű ruhában, és közölted, hogy te vagy az, abban a pillanatban teljesen sikerült megrendítened. Az elég váratlan volt.
- Igen, az nekem is meredek volt egy kicsit.
- Utána... utána jött a rossz rész. Pontosan, mit értettél azon, hogy játszom veled?
- Mikor ketten voltunk, akkor tök normális voltál meg kedves. Mikor megjelent még valaki, akkor hirtelen a valaki mindig fontosabb lett neked, mint én. Ezen buktam ki.
- Öhm... az azért volt, mert nem akartam, hogy más megtudja, mennyire fontos vagy nekem. Mármint, mielőtt bevallhattam volna neked.
- Nick, Rob, Beckie és Jessy tudták, mert mondták nekem is, de nem hittem el.
- Erről beszéltem az előbb. Ezzel a kijelentéseddel, miszerint kihasznállak, eléggé megbántottál, ezért kerültelek. Azt hittem, hogy így adod a tudtomra, hogy tűnjek el a közeledből. Ezért voltam undok, mikor beszélni akartál velem. Hogy ne lásd, hogy rosszul esett, mert különben puhánynak gondolnál...
- Istenem! Pedig nem... én borzasztóan szégyelltem magam, mert egész hétvégén sírtam, hogy most ástam el magam előtted. Utána meg mikor bunkó voltál... azt hittem nem élem túl. - mondtam, és könnyek gyűltek a szemembe.
- Semmi baj. - csitított Adam. - Túl vagyunk rajta, már elmúlt. Most itt ülünk.
- Oké, bocs. Ekkor találták ki Alex-ék, hogy váltsak stílust.
- Ami, ha jól emlékszem, abból állt, hogy rocker csajnak öltözve rángattak a fiúk, miközben két kézzel túrják a hajadat előttem. Mikor engem is megpróbáltatok bevonni, elegem lett. Elküldesz, aztán pár hét múlva bulizni hívsz? Kösz, nem.
- Azt a fiúk mondták, hogy állj be! Amúgy mindenki lefagyott, mikor beléptél.
- Láttam. Huhh, aztán jött a másik olyan mondatod, ami után azt hittem, hogy összeesem.
- Gondolom, az lehetett, hogy semmi közünk egymáshoz. - suttogtam. Adam bólintott, aztán megfogta a kezemet.
- Soha többet ne mondd ezt! - mondta nagyon komolyan. - Nekünk nagyon nagy közünk van egymáshoz, és egyre több lesz.
- Értettem, nem is volt komoly, csak a pillanat hevében mondtam. Bocsáss meg!
- Megbocsátottam. - mondta Adam és egy puszit nyomott az arcomra.
- Még nem beszéltünk meg mindent. Addig hagyjuk az ilyesmit! - mondtam halkan.
- Igazad van, bocs. A következő 'élmény' az, amikor elhívtátok Riry-t a kirándulásra, és ordítva közölte a telefonon keresztül, hogy egy borzalmas alak vagyok.
- Amúgy mit beszéltetek a buszon Riry-vel?
- Elmondtam neki ugyanazt, amit most neked. Ő előbb megértette, hogy fontos vagy nekem, mint te.
- Értem. Aztán jött az a rész, amikor este beszéltél velem.
- Előbb belöktelek a vízbe.
- Dobtál.
- Bocs, dobtalak. Mikor ott álltál előttem csuromvizesen, fürdőruhában...
- Ezt fontos kiemelni, tényleg... - pirultam el.
- Igen, az. Tudod te, milyen jól nézel ki? Mindegy, ezt majd máskor. Ahogy ott álltál, olyan elhagyatottnak látszottál, hogy azt gondoltam, hogy nem érdekel, ha megint elküldesz, de megpróbálok kibékülni veled.
- De én elrohantam.
- Hát igen. Utána jött az esti rész. Bevallom előtte ittam egy picit, így amikor közölted, hogy menjek Bia-hoz, egyszerűen elvesztettem a fejem. Hónapok óta nem beszéltél velem, és megint elküldtél, én meg elfáradtam. Úgyhogy berohantam Bia-hoz, és szó szerint átvonszoltam a mi szobánkba, hogy sajnálom, de csak most jöttem rá, hogy mennyire kedvelem.
- Annyira, hogy utána egész jól elvoltatok az ágyban... - mondtam, és ekkor tört ki belőlem a zokogás. - Mikor reggel Bia elmondta ezt, kiszaladtam a partba, és bőgtem, bőgtem, bőgtem.
- Nekem a buszon tűnt fel, hogy kisírtad a szemed. Ezért mentem el hozzád, hogy megtudjam mi a baj. Mikor közölted, hogy szerettél... azt hittem, hogy meghalok. Szeretek egy lányt, ő is szeret, de nem tudjuk, ezért én ágyba viszem azt a csajt, akitől mindig is próbáltam megszabadulni! Utána, egyik este, mikor nézem a híreket, a csajt látom a tévében, mint az egyetlen szemtanút, aki látta a tüzet a parkban. Annyira megijedtem, hogy bajod esett! De nem. Ráadásul Bia kiteszi Facebook-ra, hogy a szerelmem vagy.
- Gondolom berágott, mert nem kezdtetek járni.
- Lehet. Legalábbis úgy tűnt, mikor ordított a folyosón. Aztán évzáró... egy szót se szóltál hozzám, sőt nyáron se tudtam rólad semmit, egészen a mai napig.
- Igen, azt hiszem, végigvettünk mindent. - mondtam, és nyújtóztam egyet, és felálltam. Adam is felpattant.
- Mindent? Édesem, dehogyis. Most jön a legjobb rész. A jövő...
- A jövő?
- A jövő. - mondta és átölelt. Én megremegtem egy picit, mire ő még erősebben szorított és a szemembe nézett.
- Amanda... szeretlek! - mondta végül.
- Én is! - suttogtam, mire ő... egyszerűen, habozás nélkül, és olyan gyorsan, hogy nem volt időm ellenkezni se... MEGCSÓKOLT!
Nem érdekelt, hogy mindenki minket néz, nem érdekelt a külvilág véleménye sem... Csak arra emlékszem, hogy hirtelen még erősebben magához szorított, én pedig még jobban a nyaka köré fontam a karomat. Enyhén hátra döntött, én pedig ekkor éreztem azt, hogy tényleg szeret. Nem csak megjátssza. Isteni érzés volt, hogy érzem, ahogy szorít, és egyre erősebben csókol.... ez volt az utolsó dolog, amire emlékszem, mielőtt az agyamat elborította a rózsaszín köd... <3

Our 1. kiss <3

Long Beach

Ma megyünk Long Beach-re. A lányokkal kb. 10 perc múlva találkozom.

*

(10 perc múlva)

- Ami!  - ugrott a nyakamba Riry. Hayley nevetve biccentett egyet. Alex és Sophie egymást ölelgették.

- Mehetünk? - kérdeztem, mikor mindenki lecsillapodott.

- Persze, menjünk! - visongott Alex. Elindultunk, és felültünk a vonatra.

*

(A vonaton)

- Ajj, dög meleg van! - nyavalygott Sophie, mikor elindultunk.

- Mondja az olasz... - nevetett Hayley. - Hozzászoktál, nem?

- Igaz... mikor érünk oda?

- Most indultunk el! - forgatta a szemét Alex. - Nyugi!

- De unom!

- Beszélgessünk! - indítványozta Riry.

- Jó! - mondta Sophie, azzal kikérdezett mindenkit, hogy mit csinált a nyáron.

*

(2 óra múlva)

Végre, odaértünk! A lányok rögtön célba vették a partot, és meg sem álltak a vízig. Rengeteget hülyültünk és úsztunk. Riry mutatott ilyen "vízi táncot", Alex versenyt úszott Sophie-val, aztán közösen öntöttünk egy vödör vizet Hayley-re, mert ő megint nem akart fürdeni. Hayley visítva kergetett minket a vízig, aztán úgy ahogy volt, vizes ruhában, berohant a tengerbe, és mindannyiunkat a víz alá nyomott.

- Ezt ne merjétek még egyszer megtenni! - fujtatott.

- Bent vagy! - nevettünk rá, mire ő is elmosolyodott.

- Ügyes! - mondta. Maradt még 10 percet, aztán visszament, nehogy lebarnuljon. :D

A csajok végül elfáradtak. Elmentünk a büféig, és oda már jött Hayley is. Ettünk 1-1 hamburgert ebédre, meg ittunk valamit, aztán úgy döntöttünk, hogy sétálunk egy kicsit. Magunkra tekertük a törölközőt, fejünkre nyomtunk 1-1 sapkát, és elindultunk. Jót beszélgettünk, egészen addig, ameddig el nem értük a hotelt, ahol a kirándulás alatt aludtunk. :/

Sophie kedvesen odament a recepciós hölgyhöz. A hölgy emlékezett ránk, és megengedte, hogy felmenjünk a szobába, ahol aludtunk. 

Mikor beléptünk a szobába, sírhatnékom támadt, de legyűrtem. Bevetettem magam a fürdőszobába, és felöltöztem.

- Én nem fürdök ma többet. - mondtam a lányoknak, mikor kijöttem.

- Este se? - érdeklődött Hayley.

- Ajj... - nevettem fel. - Tudod, hogy értem.

Mikor kicsodálkoztuk magunkat a szobán, visszamentünk a partra. A lányok fürödtek egy darabig, én Hayley-vel ücsörögtem az árnyékban.

- Mi lesz szeptembertől? - érdeklődött.

- Hogy érted ezt?

- Hát... újra látod. Új tanév. Érted... - magyarázta.

- Nem érdekel, megoldom valahogy. - sóhajtottam a fagyim fölött.

- Ez a beszéd! Látszik, hogy én neveltelek! :)

- Azonban... - folytattam. - Szeretnék elmenni oda, ahol sírtam. Egyedül.

- Rendben, ezt megértem. De 15 perc, és nem több! Nem akarom megint az idegroncs énedet látni!

Azzal elindultam, és nemsokára megtaláltam a helyet. Leültem és elgondolkoztam.

Pár perc múlva kiabálásra lettem figyelmes.

- Cecy, elegem van ebből! - mondta dühösen egy fiú. - Tudom, hogy elrontottam. Jogosan dühös. De nem bocsát meg. Mit tehetnék még?

A hang ismerősen csengett. Felálltam és körülnéztem. Mikor megláttam őt, a gyomrom görcsbe rándult. Hogy kerül ide? Nem lehet, hogy pont ma vannak ők is itt. Ráadásul Cecilia is, aki előtt nem akarok balhét.

Adam (mivel ő volt ott) leült a homokba, a húga pedig mellé telepedett. Mikor jobban megnéztem őket, láttam, hogy Adam sokat változott a nyáron. A haja feketébb lett és lebarnult. Az arcáról is eltűntek a kisfiús vonások.

Adam a strandon

- Annyira balfék vagy! - közölte egyszerűen Cecilia.

- Tudom. - mondta Adam. Közben nyújtóztam egyet, hogy jobban lássam őket, és Cecilia felfigyelt a hangra. Felém nézett és a döbbenet és az öröm keveréke ült ki az arcára. Én gyorsan hátráltam, és a vizet kezdtem bámulni.

- Tulajdonképpen, szereted még? - hallottam a lány hangját.

- Persze.

- Értem. Lennél olyan kedves, és odamennél ahhoz a sziklához? Szeretnék egy fotót csinálni, csak elszaladok a gépért. - mondta kedvesen Cecilia. Adam felállt, és elindult a szikla felé. A szikla mögött meg ugyebár, én álltam...

Adam kb. 20 másodperc múlva odaért. Mikor rám nézett, teljesen ledöbbent.

- Te... itt? De... miért? És hogyan?

- Ugyanezt kérdezhetném én is. - feleltem nyugodtan, miközben legszívesebben ordítottam volna.
- Cecy hívott ide?
- Nem, a lányokkal lejöttünk, hogy legyen egy barátnős napunk suli előtt.
- Akkor miért nem vagy velük? - vonta fel a szemöldökét Adam.
- Kértem 15 perc gondolkodási időt, hogy átgondoljam a dolgokat. - suttogtam, és éreztem, ahogy az emlékek hatására a könnyek a szemembe gyűlnek...  - Tudod, a kirándulás, a tanév, az életem, ez az egész kettőnk között... nem egyszerű.
- Nem, nem az. Mit szólnál, ha társulnék az elmélkedésedhez? Különösen, hogy Cecy nem fog visszajönni.
- Meglátott engem, azért ment el. - motyogtam.
- Értem. Gyere! Beszéljük meg a dolgokat!
- Így? - mutattam rá. Fürdőruhában volt, könyörgöm!
- Zavar a meztelen felsőtestem? - vigyorodott el. Én elpirultam. - Jó, értem. Várj egy percet!
Elrohant és nemsokára felöltözve tért vissza. Mármint, felkapott egy inget.
- Kész vagyok.
- Látom. - mosolyodtam el halványan.

- Beszéljük meg, oké? De tényleg. Sértődés és kiabálás nélkül. Mindenki elmond mindent, és meghallgatja a másikat. A végén lehet kommentelni.
- Oké. - mondtam bizonytalanul, mire Adam leült mellém...

Nyár

A nyaram eléggé uncsi volt. Először is, a lányokkal elmentünk és sétálgattunk mindenfelé. Jó volt. Aztán mindenki elutazott, köztük én is. Voltam Mesa-ban a nagyszüleimnél. Aztán elmentünk a régi házunkhoz is. Ott persze előjött belőlem a "költözzünk vissza, nem érdekel senki és semmi, én szeretem ezt a helyet, nem szakíthattok el ettől a háztól" hisztim. :/ Mindenki türelmesen megvárta, hogy befejezzem. Aztán visszavittek Mesa-ba.
De onnan már hazajöttünk. Most augusztus közepe van, 2 nap múlva megyek Alex-szel és lefoglalom, mert nagyon unja magát. Hogy lehet unatkozni? Én mindig csinálok valamit, akkor is, ha a külvilág szerint lustálkodom. Mindig pörög az agyam valamin. Igen, elég idegesítő lehetek.

*

(2 nap múlva)

Ma találkoztam Alex-szel. Nagyon örült, hogy van programja. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Hollywood-ba, mert nem igaz, hogy 2 csaj Los Angeles-ben él, és még nem járt ott. Úgyhogy fogtuk magunkat, és elmentünk. Milyen volt? Tömeg, meleg, nyomor. Meleg tömegnyomor... :P :D

De amúgy szép volt, láttunk jó dolgokat.

A nap végén fáradtan értünk haza. Alex konkrétan kifordult magából. Ugrált, visítozott, és ki ne hagyjam: az első árusnál vett 2 műanyag koronát. Ráadásul fel kellett vennem.

Egy ilyennel a fejemen mászkáltam egész nap

Na, mindegy. Túléltem, nem néztek rám annyira furcsán. :) Annyira... Alex állatira élvezte, és elég gyerekesen viselkedett. Ha nem ismerném, azt mondanám, nem normális. De mivel ismerem, nem mondom, egyben csodálkozom is, hogy mennyire más, amikor munka van, és mennyire laza, amikor szórakozni kell.
Mikor hazaértem már várt 3 üzenet. Riry, Hayley és Sophie. Mindannyian 3 nap múlva jönnek haza. Azt írták, hogy elmehetnénk a Long Beach-re még egyszer, közösen, hogy kitöröljük a múltkori rossz emlékeket, és rájöjjek, hogy király hely.
1 hét múlva megyünk, és akkor lesz 2 napunk a suliig. :) Várom már, mert hiányoznak a többiek!