Osztálykirándulás I.

Ez a 1,5 hét gyorsan eltelt. Csütörtök reggel izgatottan ébredtem. Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, és felkaptam (volna, ha nem szakadt volna le a karom a súlyától) a táskát, amibe már előző nap bepakoltam mindent. Pénzt is tettem el.
Mikor felvettem a cipőmet, és kinéztem a kertbe, nem hittem a szememnek.
- Esik? - kérdeztem hitetlenkedve. - A kirándulás napján?
- Hát, édesem. Ez van. - tárta szét a karját Apa. - Ernyőd van?
- Igen, az van. - mutattam fel a fehér, fekete pöttyös darabot. Valamiért szeretem a pöttyöket! :)
- Esőkabát?
- Nincs, de nem vagyok hajlandó elvinni. Úgy nézek ki benne, mint egy 4 éves.
- Akkor legalább ezt vedd fel! - nyomta a kezembe Anya a pulcsiját, amit ő szokott felvenni. Ezzel nem lett volna baj, de a pulcsi RÓZSASZÍNŰ volt! :O
- Kösz, de....
- Ezzel mi bajod van? - forgatta a szemét Matt.
- Rózsaszín. És vörös a hajam. Tudod... nem igazán nyerő párosítás.
- Hát ez nem igaz! - csapott a fejére Anya. - Ez van, vagy az esőkabát. Választhatsz.
- Inkább ez. - sóhajtottam lemondóan. - Na, indulok!
Azzal felvettem a pulcsit, és a fejemre húztam a kapucnit.

Így néztem ki

- Sziasztok! - mondtam, azzal elköszöntem. Sam megölelgetett, és meg kellett ígérnem, hogy hozok neki valamit. :)
Mikor kiléptem a kertkapun beleütköztem Sophie-ba, aki szintén súlyos bőröndöt cipelt. Mindketten megállapítottuk, hogy ez az eső nem is jöhetne rosszabbkor, aztán elindultunk a sulihoz. A suli előtt már ott volt Hayley, aki olyan 'kit érdekel az eső' stílusban pulcsi, kabát és ernyő nélkül ácsorgott, úgyhogy a haja már jó vizes volt. Alex természetesen elegáns kabátban és ernyővel várakozott, majd nyomatékosan megkért minket, hogy ne ugorjunk a nyakába, mert vizesek vagyunk.
Leraktuk a cuccunkat egy vízmentes helyre, majd elszaladtunk Sophie-val a közeli boltba. Vettünk 1-1 kakaós csigát, reggelinek. :)

Reggeli <3

Mire visszaértünk már mindenki ott volt, kivéve Riry-t. Az ofő nyugtalanul nézett körbe.
- Hol van a barátnőtök? Megígérte, hogy pontos lesz.
- Tudja Tanár úr, ő a külvárosból jön. Messze van. És esik.
- Értem, persze. - bólogatott, de ebben a percben befutott Riry. Farmerban, edzőcipőben, fehér pulcsiban és hatalmas színes ernyővel. A haját összefogta egy copfba.
- Riry! - üdvözöltük boldogan a lányokkal. (Oké, Alex mérsékelt örömmel...)
- Jó reggelt! - köszönt Riry mosolyogva az ofőnek.
- Szervusz Audrey! Örülök, hogy megismerhetlek.
- Én köszönöm, hogy eljöhettem. :)
A többiek is kezdtek ránk figyelni. Riry lazán szembefordult velük, aztán mosolyogva beszélni kezdett.
- Helló! Audrey Johnson vagyok, röviden csak Riry. Marhára örülök, hogy eljöhetek veletek! Remélem jól fogunk szórakozni, és... ennyi. - csapta össze a kezét. A többiek rögtön odagyűltek köré, és kérdezgették és beszélgettek. A busz is megérkezett közben, úgyhogy felszálltunk és elindultunk.
A buszon jót beszélgettünk, ettünk (pszt, ezt nem szabad), meg zenét hallgattunk, szóval elvoltunk. Adam hirtelen leült a Riry melletti üres ülésre. Riry felvont szemöldökkel nézett rá.
- Te....
- Adam Sacks. - fogott kezet Adam Riry-vel. - A fiú, akit leszóltál.
- Ó... - mosolyodott el Riry. - Nem szereted az igazságot hallgatni?
- Az, hogy fura vagyok, nem sértés. De az, hogy Amandát bántom... túlzás.
- Nana! Meséltek a lányok pár dolgot.
- Oké, néha kicsit keményebben szóltam oda. Lehet. de amit ő művelt... az se semmi.
- Ugyan már! Mit művelt?
- Ezt persze nem mesélték el, mi? - mondta halkan Adam. Aztán tovább suttogott Riry fülébe. Riry arca elvörösödött, de a végére kifejezetten fehér színt öltött...
Kb. 1 óra múlva odaértünk. Itt már nem esett, de még nem volt annyira strandidő sem. :)
Az ofő beterelt minket a hotelbe. Hatalmas hotel volt, de nagyon kedves volt a "beengedő néni" meg mindenki, akivel találkoztunk, úgyhogy biztos jó hely. (Honnan volt ennyi pénzünk?)

A hotel

- Tanár úr! - kiáltottam oda az ofőnek.
- Igen Amanda? - kérdezte fáradtan az ofő, mert a 64 gyerek egyszerre akart 70 felé menni... (Sajnos a másik osztály is jött velünk, úgyhogy megkaptuk Bia-t és Clau-t... :( )
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy honnan volt pénzünk erre a hotelre.
- Hát... tudod. - mosolyodott el az ofő. - Ez nem a te dolgod. De ha nagyon tudni szeretnéd, éppen akció van, mert még tavasz van, másrészt kaptunk támogatást az iskolai alapítványtól.
- Ó, értem. Köszönöm.
- Semmiség. Menj csak föl a szobátokba!
Elindultam felfelé. Mivel csak a másodikra kellett mennem, felmentem gyalog. A szobában már a lányok elég jól berendezkedtek. Cuccok szétdobálva, mindenki az ágyán ült. Mikor beléptem Alex éppen elordította magát.
- Gyerekek, ez egy disznóól! Hayley, könyörgök, ne dobálózz a cuccaiddal!
- Mert miért ne?
- Mert öten fogunk itt aludni, és én nem vagyok hajlandó arra ébredni, hogy egy vizes törölköző van az arcomon...
- Jól van na... összepakolok. - motyogta Hayley, aztán a többiek is felszedték, amit szétdobáltak. Mikor kész voltak, én is letettem a cuccom.
- Ha eldobsz valamit, leütlek! - fenyegetőzött Alex.
- Nem fogok, nyugi. - nevettem, és kiraktam a cuccaimat egy polcra. Mikor mindenki rendet rakott, egész normális lett a szoba.

A szobánk egy része

- Kisütött a nap! - kiáltott fel Sophie boldogan. - Jöttök fürdeni?
- Persze!  - vágta rá Riry. - De ha valamelyik fiú megfogdos, leütöm.
- Azért ennyire nem lököttek....
- Én lemegyek, de nem biztos, hogy fogok fürdeni. - mondta Hayley. - Semmi kedvem megfázni.
- Én megyek. Nem jövünk ide többször, az tuti. Ki kell használni. - mondta Alex. - Ami?
- Én... nem is tudom. Lemegyek, de így, ahogy vagyok.
- Ne csináld már, nem fürdesz? Meleg van.
- Az oké...
- Ahh..... meleg van, jó idő, mindenki boldog. - sorolta unottan Alex, miközben hátradőlt az ágyán. - Mindenki pihenhetne, de nem, mert Amandának most jött elő a kisebbségi komplexusa, és most kell pátyolgatni a kis lelkét, hogy ne féljen.... nem hiszem el.
- Szedd össze magad! - szólt rám Hayley. - Öltözz át, és menjünk! Egy-kettő...
Sóhajtottam, felkaptam a fürdőruhám és bevonultam a fürdőszobába. Átöltöztem, aztán vetettem egy fintort a tükörképemre.
- Mehetünk! - mondtam lemondóan.
Elindultunk, és a strandon belebotlottunk a többiekbe. A fiúk persze rögtön kiszúrták Riry-t, és köré gyűltek, de Riry ügyesen és magabiztosan küldte el őket. Alex és Sophie berohantak a vízbe, Hayley pedig leült az árnyékba.
- Nem napozol? - érdeklődtem.
- Láttál már barna bőrű ázsiait? - érdeklődött.
- Nem.
- Nem is fogsz. - mondta, azzal olvasni kezdett. Akkor ezt megbeszéltük!
Én leültem a napra, és körülnéztem. Körülöttem mindenki futott, sétált, beszélgetett vagy a vízben ugrált.
Hirtelen kiáltást hallottam.
- Adam! Nem jössz fürdeni?
A hang irányába néztem, és megláttam Bia-t, aki a víz és part találkozásánál ücsörgött. Fehér bikini volt rajta, és egy bazi nagy napszemüveg. Szőke haja kiengedve hullott a vállára. Úgy nézett ki, mint egy eleven Barbie baba. :P

Ehhez inkább nem fűznék kommentet...

- Te jó ég! - dünnyögte Hayley, mikor meglátta a csajt. - Ugye tudja, hogy osztálykiránduláson vagyunk, nem pedig társkeresőprogramon?
- Tudja, de nem érdekli. - sóhajtottam.
Ebben a pillanatban Adam vágott át mellettünk. Mikor elhaladt mellettem, egy nagy adag homokot söpört rám.
- Hé! - pattantam fel. Adam visszafordult.
- Igen? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Légyszí, ne homokozz össze!
Adam erre megragadta a karomat, és elvonszolt a vízig. Ott a karjába kapott, (ez komoly, más körülmények között örültem volna...) bevitt a vízbe, és mikor már a víz derékig ért, egyszerűen elengedett. Én persze hanyatt bezuhantam a vízbe. :/
- Ezt most miért csináltad? - kérdeztem, mikor végre talpra álltam, és kiszedtem a hajam az arcomból. - Most már nem vagy homokos. - vigyorgott Adam.
- De vizes igen. Úgy nézek ki, mint egy vízi szörny. - háborogtam. Adam széttárta a karját.
- Bocs, arról nem volt szó, ne legyél vizes!
- Adam, elegem van belőled! - mondtam halkan, és elkezdtek csorogni a könnyeim. Adam egy pillanatig döbbenten ácsorgott.
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam! - kezdte. - Nem akartalak bántani.
- Mégis sikerült. - zokogtam. Adam erre magához ölelt.
- Ne sírj, kérlek! Bocsáss meg, tényleg. Hagyjuk abba ezt a vitatkozást. Nekem sem túl kellemes...
Ellöktem magamtól. Hónapok óta nem szól hozzám, bedob a vízbe, és elintézi egy "bocs, hagyjuk abbá"-val?
- Azt hiszed, hogy ezt ilyen egyszerűen el lehet intézni? - sziszegtem. Szerintem tényleg kezdtem egy szörnyhöz hasonlítani... - Ez nem olyan, amit letudsz azzal, hogy bocsi!
- De... én tényleg sajnálom.
- Nem hinném. Menj, Bia mindjárt idejön, és vízbe fojt... remélem, végre egymásra találtok, és akkor közösen lehettek velem bunkók! - mondtam, és elindultam a part felé. Útközben Bia elment mellettem, és 'véletlenül' rám fröcskölt egy adag vizet.
Mikor kiértem a partra, elkezdtem futni, felkaptam a törülközőmet, és felrohantam a szobánkba. Bezárkóztam a fürdőszobába, felöltöztem, és leültem a földre. Idegesen túrogattam a hajam, és közben szidtam az egész életemet...

Fergeteges-fantasztikus jó hír

Hú, nagy újság! :) Az egyik lány az osztályból nem tud jönni kirándulni, mert esküvőre mennek! Szegény Messy, én sajnálom, hogy nem jön. :( De, örülök, hogy helyette jó programja lesz. Amúgy a teljes neve Melissa, de Messy-nek becézzük. Szerintem állati aranyos csaj, és az egyik legszebb az osztályban.

Messy

Na, szóval, ő nem jön. VISZONT... annyi helyet foglaltunk, ahányan vagyunk az osztályban, plusz 2 tanár. Messy nem jön. Azaz, van egy üres helyünk! :) Az ofő megkérdezte, hogy tudunk-e olyan embert, aki velünk egykorú és lány, mert akkor jöhetne velünk.
- Fiú miért nem? - kiabáltak dühösen a fiúk.
- Mert ti is elég vadak vagytok, egy ismeretlen fiút nem vállalok. - mosolygott az ofő. - Lányok, valaki?
Összenéztük a csajokkal. Páratlan lehetőség. Feltettem a kezem.
- Tanár úr!
- Igen?
- Nekünk van egy nagyon aranyos ismerősünk. - mutattam körbe a lányokra és magamra. -Egy évvel idősebb nálunk, táncsuliba jár, de nagyon aranyos. És rendes.
- Értem. Tudnál mutatni esetleg egy képet erről a lányról? - érdeklődött kedvesen az ofő. Előhalásztam a mobilom, és megmutattam azt a képet, amit akkor csináltam, mikor megismerkedtünk.
- Aha. Kedves lánynak tűnik. - bólogatott az ofő. A fiúk persze elcsórták a telómat, és megnézték.
- Azta! Ki ez a jó nő? - érdeklődött kulturáltan az egyikük.
- Ő Riry. - magyaráztam.
- Ilyen név nincs, okoskám. -szólt oda Adam.
- Kapaszkodj meg... - mosolyogtam. - Van. Ez a BECENEVE. A teljes neve Audrey.
Adam lesütötte a szemét. Há, ne kezdj ki velem....
- Amanda, feltudnád hívni Audrey-t? - kérdezte az ofő.
- Most?
- Igen.
- Rendben. - mondtam, és megcsörgettem Audrey-t.
- Szia Ami! Nincs órád? - kapta föl a telefont Riry.
- Szia Riry! De, van. Az osztályfőnököm kérte, hogy hívjalak fel.
- Baj van? - kérdezte aggódva.
- Nem, nincs. De lenne egy kérdésünk számodra. Kihangosíthatlak?
- Persze. Ez volt a nagy kérdés? - nevetett, én pedig közben kihangosítottam.
- Nem. De figyelj. Mennénk a Long Beach-re kirándulni. 1,5 hét múlva. Az egyik lány lemondta, mert esküvőre megy.
- Sok boldogságot neki! - vágott közbe Riry, mire a többiek elnevették magukat.
- Na. Szóval, ki van fizetve, és eljöhetne egy külsős ember.
- És... rám gondoltatok? - kérdezte csendesen Riry.
- Igen. Lenne kedved?
- Lenne-e kedvem a legjobb, legaranyosabb barátaimmal kirándulni? Strandolni? Naná! Ottalszunk?
- Igen.
- Akkor igen.
- Oké. A tanár úrnak megadom az e-mail címed, oké?
- Persze. Tessék csak írni nekem. - kiabált Riry.
- Tényleg jó nő vagy? - érdeklődött az a fiú, aki az előbb megállapította, hogy Riry jó nő. Riry nagy levegőt vett.
- Majd eldöntöd... :)
- Légyszí, ezt ne most! - kértem.
- Amanda, elrontod a közösségi életemet! - háborgott nevetve Riry.
- Majd helyrehozod. Most leteszem, oké?
- Ne, még egy picit várj! Adam ott van?
- Igen. - mondtam rosszat sejtve. - Adam!
- He? - nézett fel a fiú.
- Drága fiam, ennél azért lehetnél egy hangyányival kedvesebb! - szólt rá az ofő.
- Riry mondani akar valamit. - mondtam.
- Mondjad, figyelek! - szólt Adam hangosan, hogy Riry is hallja.
- Oké... Először is, nem ismerlek, de amiket hallok rólad, azok alapján elég fura fiú vagy. Másodszor. MIÉRT BÁNTOD SZERENCSÉTLEN AMANDÁT, MIT ÁRTOTT NEKED, MI BAJOD VELE, ÍGY IS ELÉG SZERENCSÉTLEN, NE IZÉLD MÁR TE IS!!!! :P
Az ordítás miatt el kellett tartanom a telót a fülemtől. Adam tátott szájjal nézett a telómra, aztán rám.
- Örülök, hogy megismerhetlek. - kiáltott oda.
- Riry, én leteszem. - motyogtam. - Szia!
- Ne, ne már... mit mondott? Tudnia kell, hogy te sze.....  - kiáltozott Riry, de én kinyomtam. Nagyon jól tudtam, hogy mi következett volna.
Az ofőnek még leírtam Audrey címét, és telefonszámát, aztán már úgyis kicsöngettek, úgyhogy elindultunk haza. Otthon a kertben ültem, mikor Matt kiordított a házból.
 - Süketkém, zenél a telefonod!
- Jól van na... - mondtam, és bementem a telómért.
2 új üzenet. Az egyik Riry.
"Ugye nem mondtam semmi rosszat? Azaz, tuti nem kellett volna leordítani Adam fejét, de megérdemelte. Nagyon várom, hogy 1,5 hét múlva személyesen is megismerjen. Ja, holnap jön hozzánk az ofőd, hogy megnézzen élőben. Csekkolja, hogy elég normális vagyok-e. :D Jó legyél, és tényleg sorry! "
A másik egy ismeretlen szám.
"Na hallod. Amikor azt hiszem, hogy már nem tudsz újat mutatni, mindig meglepsz valamivel. Most rám uszítottad a kis táncos barátnődet. Mi jön még? Rám küldöd a tanárokat? A szüleidet? Az idegbajos matekos csajt? Maradj már nyugton! :P A. "
Hoppá, ez Adam-től jött! Mi az, hogy ráküldtem Riry-t?
Riry-nek válaszoltam, hogy semmi baj, de majd ezt megbeszéljük a táncon. Adam-nek nem válaszoltam, és az SMS-t is kitöröltem, és A SZÁMÁT SE MENTETTEM EL! Ez marha nagy fejlődés tőlem... :) A kirándulás érdekes lesz. Riry és Adam ismeretlenül is fújnak egymásra. Adam fúj rám. Én meg rá. Imádnivaló 2 nap lesz! :P

A nagy hír

Már 2 hónap telt el azóta, hogy megismertük Riry-t. Azóta táncolunk (több-kevesebb sikerrel), azóta tartozik Riry a csapatunkhoz... és azóta volt egy hatalmas vitám Adam-mel. :/

*

Megfogadtam Riry tanácsát, és megpróbáltam beszélni vele. Keddenként hamar végzünk, de Adam még marad, mert megy kosarazni. A többiek már hazamentek, én azonban ott maradtam. Tébláboltam egy kicsit, majd odaléptem Adam-hez.
- Beszélhetnénk? - suttogtam. Adam rám nézett, megint azzal a mérhetetlen megvetéssel a szemében.
- Hogyne... 4 hónapja egy szót sem szóltál hozzám. Sietnék kosarazni. De hogyne.... csevegjünk egyet.
- Hallgass meg, kérlek!
- Jó, mondjad. - mutatott a mellette levő székre. Én leültem.
- Szóval... csak azt akartam mondani, hogy nem én kerüllek téged. Hanem te engem. És, szeretném tudni, hogy miért?
- Ez most komoly? Miért kerüllek? Miután a képembe vágtad, hogy játéknak használlak, meg csak egy nagymenő srác vagyok, aki téged "fűz", hogy legyen még egy csaj, akiről majd elmesélhetem, hogy meghódítottam, pusztán játékból. Csak ezért.
- Óóó...
- Ó, bizony! Nos, te, aranyos kis rocksztár, kis nyuszi-muszika, a csúnya menő fiú egyik áldozata... neked mi a franc bajod van?
- Nekem? Csak annyi, hogy nem értem a viselkedésed.
- Én tán értem a tiédet? - vágott közbe.
- Jogos... de tényleg nem értem. Egyszer kedves vagy velem, aztán hirtelen elkezdesz hátrálni. Kiismerhetetlen vagy! - csattantam fel. - Tudod milyen rossz, amikor megkedvelsz valakit, aztán otthagy? Meg biztosra veszed, hogy kedvel, aztán meg kiderül, hogy nagyon nem. Hogy neki ott van Bia... mert ő úgyis menő, én meg csak egy kis nyomi vagyok. :P
- HAGYJÁL MÁR BIA-VAL, MERT MEGŐRÜLÖK!  - ordított Adam, én pedig felpattantam az ijedségtől.
- Velem te ne ordíts! - mondtam remegő hangon. Adam hozzám hajolt.
- Igen, és miért nem? Tán tilos?
- Nem vagyok a csicskád.... - néztem vele farkasszemed. - Nem vagyok a rajongói klubod tagja, nem ugrok az első pisszenésedre, úgyhogy NYUGODJÁL LE!
- Hogy a fenébe nyugodjak le, amikor mindennek elhordasz? - jött egyre közelebb Adam. Én elkezdtem hátrálni, de a hátam hamarosan a falnak ütközött.
- Fáj az igazság? - kérdeztem vissza, sokkal bátrabban, mint amilyen valójában voltam.
- Ha az igazság lenne, elfogadnám. Csakhogy nem az. Fogalmad sincs semmiről. - vetette oda Adam, majd végül elém lépett. Közvetlenül elém. - Tisztázzunk valamit nyuszikám...
- NEM VAGYOK A NYUSZIKÁD!!! - üvöltöttem rá. Adam a hajába túrt. Látszott, hogy nehezen tudja magát türtőztetni.
- Oké. Szerintem most menj haza. Ne boríts ki még jobban.
- Miért, akkor mi lesz? :P
- Ne akard megtudni. Amúgy is, csak a szád nagy. Na, tűnés haza! - mondta, azzal megragadta a karomat, és szó szerint kirángatott az iskolából.
- Ez már túlzás... - hőzöngtem. Adam utánam hajította a táskámat is. - Nem vagyok szemét, amit a kukába kell dobni...
Adam gúnyosan felnevetett.
- Ebben nem lennék olyan biztos... na, viszlát nyomikám, remélem máskor is akarsz majd beszélgetni... egy élmény volt. - mondta, azzal bement a suliba.
Én köpni-nyelni nem tudtam, de azért hazamentem. Riadóztattam a lányokat. Alex 30 percet ordított velem, hogy hogy lehettem ekkor idióta, Sophie Adam-et szidta, Hayley mindkettőnket, Riry pedig csak annyit mondott: 'rá se ránts... kibékültök ti még'. Csodálom Riry optimizmusát, de szerintem erre igen kevés esély van. :P

*

Az osztályfőnök a múlt ofőórán bejelentette, hogy ottalvós kirándulásra megyünk 3 hét múlva a Long Beach-re. Az osztály ujjongott, mert hát végül is, fiatalok kirándulnak, és egy éjszakát gyakorlatilag egyedül töltünk, mert az ofő közölte, hogy nem fog ránk minden percben figyelni, mert nem 3 évesek vagyunk. :) Juhú!
Állítólag lesz még egy kísérőtanár, de az annyira nem izgat. Az osztálykirándulás tuti jó lesz, ezt egy kísérőtanár se ronthatja el. :D
A lányokkal már nagyban tervezzük, hogy mit fogunk csinálni, milyen ruhát viszünk. A többiek fürdeni akarnak, én annyira nem lelkesedem. Fürdőruha a többiek előtt? Kizárt! :P
Na mindegy, még van 3 hetünk kitalálni. A pénzt már befizettem tegnap. Ja, és valami kis pici szállodában fogunk aludni 4 ágyas szobákban. Hurrá, pont elférünk! Mondjuk, jöhetne Riry is, de ugye ő másik suliba jár, meg nem ismerik a többiek... fura lenne, ha behoznék egy vadidegent a társaságba.

Riry

Adam-mel kb. 2 hónapja nem beszéltem. Nem baj. Azóta kitavaszodott. Hurrá! :)
A lányokkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk valamit mozogni, mert már nem lehet ezt kibírni. Ülünk, suliba megyünk, ülünk, hazamegyünk, ülünk.... :P
Sophie talált egy tánciskoláról szóló plakátot. A plakát szerint 2 hét múlva nyílt nap lesz, és meg lehet nézni mindenféle táncot, meg aznap a beiratkozás féláron van. :)
A lányokkal persze úgy döntöttünk, hogy mindenképpen elmegyünk, és a szüleink is elengedtek.

*

Aznap mind a négyen izgatottan szálltunk fel a buszra. Mikor végre odaértünk a táncstúdióhoz (nem is tudom, hogy így mondják-e... :D ), már elég nagy tömeg volt. Nagy nehezen bejutottunk. Úgy gondoltuk, hogy megnézzük a társas táncos részt. Átverekedtük magunkat a tömegen, akik a hip-hop táncot akarták látni.

Odamentünk a színpadhoz, és foglaltunk 4 helyet. Alex ekkor megszólalt, hogy éhes, úgyhogy gyorsan kimentem vele a büfébe. Vettünk mindenféle kaját, nekem egy forró csokit, és visszaindultunk. A nagy tömegben azonban nehezen haladtunk. Mikor szembejött velem egy lány, véletlenül elbotlottam, és meglöktem a lányt. A lány kezében egy kávé volt, és a lökés következtében magára öntötte.

- Basszus... - mondtam, miközben az egyik kezemet szabaddá téve felsegítettem a lányt. Kivezettem a tömegből, és megálltunk a színpad mellett. - Ne haragudj, teljesen véletlen volt, nagy volt a tömeg, meglöktek hátulról.... és sajnálom.

- Semmi baj.  - mondta sóhajtva. - Csak a fellépés lesz így érdekes.

- Te táncolsz? - döbbentem le. Az is gáz, ha egy random embert lökök fel, de ha az egyik táncost, az már elég kínos...

- Aha, társas táncot.

- Hú, pont azt fogjuk megnézni! De nem fellépő ruhában táncoltok?

- Most nem. - mondta a lány, így nem tudtam magam megnyugtatni,hogy úgyis átöltözik.

- Várj, itt a pulcsim. - mondtam, és lekaptam magamról a pulóvert. - Tessék.

- Köszi! Rendes vagy!

- Ez a legkevesebb. - mosolyogtam. - Amúgy, ha már így fellöktelek, ismerkedjünk meg! Amanda vagyok.  - nyújtottam a kezem.

- Riry és egy tánciskolába járok a külvárosban. :)

- Riry? - kérdeztem vissza. A lány elmosolyodott.

Riry

- Audrey. Röviden és a barátaimnak Riry.

- Értem. - mosolyogtam, majd a többieket is bemutattam, akik időközben körénk gyűltek. - Ők itt a barátaim. Alex, Sophie és Hayley.

A többi lány is bemutatkozott Riry-nek, majd mennünk kellett, mert kezdődött az előadás.
A táncoscsapat kb. 30 percet táncolt, a legkülönfélébb táncokat mutatták be. Riry baromi ügyes volt, nem csoda, hogy ő állt legelöl. A lányokkal lelkesen tapsoltunk és integettünk neki.
A műsor végén az épület előtt megvártuk Riry-t. Kipirulva és átöltözve érkezett meg, kezében egy üveg vízzel.
- Oké, most akkor távolabb megyek tőled. - mondtam, mielőtt még ezt is magára borítja miattam. Riry elmosolyodott és visszaadta a pulcsimat.
- Ugyan. Előfordul. :) Amúgy merre mentek?
- A belvárosba. - mondtuk kórusban. - Te?
- Én is. Menjünk együtt! - indítványozta vidáman Riry.
- De nem a külvárosba jársz suliba? Azt mondtad. - gondolkozott Alex, miközben elindultunk a buszmegálló felé.
- De. De a belvárosban lakom.
- Akkor... szóval, hogy jársz be suliba?
- Busszal eljövök idáig. Aztán felszállok a metróra. Aztán gyalogolok kb. 15 percet. És ott vagyok.
- Te jó ég! - forgatta a szemét Sophie. - Nem sok ez egy kicsit?
- Lehet, de én már megszoktam. - vont vállat Riry. Ebben a pillanatban megérkezett a busz, és gyorsan felszálltunk rá.
A buszon folytattuk a beszélgetést.
- De, nem érzed úgy, hogy túl sok áldozatot hozol azért, hogy táncsuliba járj? - kérdezte Hayley.
- Nem. - rázta a fejét Riry, és közben a göndör tincsei repkedtek az arca körül. (Micsoda irodalmi mondatok... :D ) - A tánc a mindenem. Tudjátok.... minden álmom, hogy hivatásos táncos legyek. Ehhez pedig kell a suli.
- Aha. Értem. - mondtam. - Hát... akkor sok sikert! ÉS, ne fáraszd ki magad!
- Igyekszem. Amúgy beiratkoztatok valamire? . érdeklődött.
- Hát... úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a társas táncot. - motyogtam elpirulva.
- Most mi baj van? - nézett rám kíváncsian a táncos csajszi. - Miért pirultál el?
- Mert bénán táncolok....
- Na hallod! - szólt közbe Hayley. - Volt alkalmunk megfigyelni, még a rock korszakodban. :D
És kész. Mindenkiből egyszerre tört ki a röhögés. Még Riry is röhögött.
- Amanda a rocker csaj? Ez nem komoly, ugye?
- De. - bólogattak a többiek és elmeséltük neki az egész sztorit. Riry megértően bólogatott. Még Adam-ről is beszéltünk neki, azt is megértette, és megígérte, hogy intézkedik. Ő is sokat mesélt magáról. Megtudtuk, hogy itt született a városban, és, hogy már 17 éves.
Riry nemsokára leszállt a buszról, mi pedig elköszöntünk tőle.
Otthon mikor bekapcsoltam a gépem megdöbbenve láttam, hogy kaptam egy értesítést a  Facebook-ról. Mikor megnéztem, láttam, hogy "Audrey Johnson ismerősnek jelölt." Gyorsan visszajelöltem, és megnéztem a  képeit. Marha jó képek voltak. Voltak táncolós képek, amik a fellépésen készültek. Voltak képek a táncos ruháiról... a profilképe volt a legötletesebb. A felirat is nagyon jól volt megválasztva.

I believe i can fly... I believe i can touch the sky

Nos... igen. Riry humora elég egyedi. :D De nekem szimpi a csaj. Még e-mailt-t is írt.
Audrey Johnson (Riry) : "Helló drágám! Most értem haza, és szerintem ez te vagy. Mármint profil alapján. A haj sokat segít. Gondolkoztam ezen az Adam srácon. Beszélnetek kéne. De komolyan. Lehet, hogy bunkó, de talán tényleg csak félreértés volt. :/ Maybe... Remélem megoldódik. Ja, puszilom a többieket is! Őket is bejelöltem. :) Jó legyél és beszélj Adam-mel! Hope you will get him... :D Na csá... várlak titeket a táncon. Riry "
Gyorsan válaszoltam neki, hogy igen, ez én vagyok. :D Meg hogy majd megyünk táncolni. Meg hogy majd gondolkozom a tanácsán.
Örülök, hogy megismertük Riry-t. Kellett egy ilyen életvidám táncos csaj a csapatba. Mármint a Sophie-Alex-Hayley-Amanda csapatba. :)

Adam reakciója

A suliba egy kicsit félve léptem be. Oké, hogy most 'új külső-új szellemiség-új élet' van, de azért maradt az eredeti énemből valami. És ez úgy tűnik, hogy a félelem. :) :/
 Az osztály megrökönyödéssel fogadta az új külsőmet... :)A hajamon mindenki csodálkozott, fogdosták (?), nézegették... a ruháimat meg egyszerűen nem értették.
- Most akkor te is folyton részeg leszel meg motorozni fogsz, mint a rocker-lányok? - érdeklődtek. Mi van? :D
Jessy és Beckie csak vigyorogtak, mikor megkérdeztem, hogy miért lelkesednek ennyire a többiek.
- Hát, tudod, megváltoztál. Már nem a félős kis stréber csaj vagy... - kezdte Beckie, de Jessy közbevágott.
- Azaz, biztos továbbra is stréberkedni fogsz-ami nem baj- de a stílusod legalább jobb lett. :)
- Oké... - mondtam, és odamentem Sophie-hoz, Alex-hoz és Hayley-hez, akik most érkeztek meg. -Na?
- Hát, rockerkém... :D - kezdte Hayley, de erre mindenkiből kitört a röhögés. Alex a szemét becsukva és fejét lehajtva nevetett, Sophie pedig visítva röhögött.
- Nem vagyok rocker! - nevettem fel én is.
- Áááá... nem.
Ebben a pillanatban érkezett meg Rob és Nick. A két fiú rám nézett, aztán lefagytak. Csak ácsorogtak és tátott szájjal bámultak.
- Mi az? - kérdeztem, mire ők is röhögni kezdtek. - Ez már igazán túlzás! :D
- Hát bébi.... - kezdte Rob, de nem tudta folytatni, mert tovább nevetett.
- Te mindig olyan kis vicces vagy, de ez a legjobb húzásod eddig. - tette hozzá Nick.
- Oké.... asszem ezzel a rock stílussal mellényúltam. - mondtam a lányoknak.
- Hát... valljuk be, egy kicsit. - mondták. - De nem baj. Ezt a napot bírd ki így. :)
Nick és Rob közben betettek valami rockzenét. Mindenki egyszerre kezdett röhögni, mikor megfogták a kezemet, és ordítva közölték, hogy én vagyok az új rocksztár az osztályban. :D A hajamat is összekócolták, hogy 'rockos legyen!' meg összevissza rángattak, meg forgattak, hogy akkor most buli van. :)
És... amikor mindenki jól érezte magát, amikor mindenki nagyban ugrándozott, mert most buli van, és mindenki nevet rajtam, és jókedv mindenhol... akkor belépett a terembe Adam. Persze, mit látott? Nick éppen körbe-körbe forgat, majd elkap, és a kezével beletúr (az amúgy tiszta kóc) hajamba és még jobban összekócol. Rob Jessy-vel és Beckie-vel ugrál középen. Alex a pad tetején áll, és próbál normálisnak maradni, miközben Sophie és Hayley ugrálva rángatják a kezét.
Mikor a többiek észrevették őt, megálltak. A lányok is abbahagyták és Rob is leállt. Nick a mozdulat közepén megmerevedett. Csak a zene szólt továbbra is. Ellie Golding továbbra is azt ordította, hogy "burn, burn...." (Fogalmam sincs miért, de a fiúk ezt tették be...)
A helyzetet végül Rob oldotta meg.
- Helló! - intett oda Adam-nek. - Jössz bulizni?
- Bulizni? - kérdezett vissza Adam. - Kösz, eddig fogalmam sem volt arról, hogy mi folyik itt. Zene, ugráló emberek, egy kócos hajú rocker ruhába öltözött csaj....
- Az én lennék? - kérdeztem közbe. Adam jobban megnézett magának.
- Ja, az te. A farkasruhába öltöztetett bárányka... a csaj, aki folyton érthetetlenül viselkedik. Aki mindig meglep. Akiről kiderült, hogy egy hisztis liba... hogy semmivel sem jobb a többi lánynál, sőt rosszabb. Akiben hatalmasat csalódtam.
Oké, játszhatunk így is...
- Oké, köszi. Kíváncsi vagy, mit gondolok rólad? - kérdeztem vissza vigyorogva.
- Nem. - vágta rá. - Nem érdekel a véleményed.
- Igazad van. Ne érdekeljen, mert semmi közöd hozzám!
- Semmi? Tényleg? - fordult vissza hozzám. - Ez nagyon érdekes! 'Adam, te annyira megértő és kedves fiú vagy... nagyon sokat jelentesz nekem.' Vagy valahogy így...
- Ó... 'Amanda, te más vagy, mint a több lány. Különleges. Nagyon fontos vagy... Csak elfelejtettem mondani, hogy egy szemét és undok fiú vagyok, aki nem akar tőled semmit, de azért vicces téged fűzni... ' :P
Adam furán nézett rám.
- Fűzni?
- Miért, nem ez történt? - kérdeztem vissza nagy szemekkel. - Kedvesen beszélünk, és hamis reményekkel tápláljuk a butuska kislányt...
- Amanda, ez valami hatalmas félreértés... - sápadt el Adam. - Beszéljük meg, kérlek!
- Ja, egy félreértés. Az biztos. Nekünk semmi közünk egymáshoz. - mondtam, és kimentem a teremből. A lányok jöttek velem.
- Marha jól csináltad!  - mondta Hayley. - Most megkapta.
- Hát... igen. - tártam szét a karom. :)
Akkor így... nem szólunk egymáshoz. Nem bántjuk egymást. Kész, elfelejtjük egymást. :/