Az ilyen napokon/időszakokban az a legrosszabb, hogy elvesztem az érdeklődésemet a világ iránt... nem tévézek, nem gépezek, még olvasni se szoktam! Az pedig a legvégső. Általában, ha nem lehet könyv a kezemben, megőrülök. Most az se érdekel, hogy lassan 2 napja nem csinálok semmit.
Tanulni se tanultam semmit. Pedig, elég kockázatos, mert Ms. Smith utalt rá (értsd: ordítva közölte), hogy feleltet a következő órán.
A gépet csak egyszer kapcsoltam be, bár inkább nem kellett volna. Jött 16(!) üzenetem. Ebből 12-t olyan emberektől kaptam, akik ott voltak a bulin, de azt se tudom, hogy kik azok. Ezek szerint bevették Beckie és Jessy dumáját, hogy tudok énekelni meg szórakoztatni fogom őket. Mindenki azt írta, hogy miért léptem le? :)
A többi 4 a srácoktól jött.
Robert:"Nyuszikám, te aztán fura egy csajszi vagy... :P Jól alakultak a dolgok,(ne kérdezd mire célzok, mert TUDOD TE AZT...)erre te... nem tudom mit csináltál és miért, de tény, hogy Adam az este további részében olyan volt, mint egy zombi. ÉS MIATTAD. Mi történt? Oké, igazad van, ez magánügy. Nem érdekel mi történt köztetek, csak annyi, hogyha nem érdekel Adam (he?), akkor ezt mondd is meg neki! Ne húzd szerencsétlent! Ha viszont ő a hibás, netán mindketten, akkor felejtsd el az eddigi mondatokat. Akkor kérjetek bocsánatot egymástól, vagy ő tőled! Nem tudom. De béküljetek ki, mert rossz rátok nézni. Oké? Ne csináljátok ki egymást, mikor tudjuk, hogy bírjátok egymást... Rob és Nick"
Erre egyszerűen nem tudtam mit mondani. Vagyis még a fiúk is elismerik, hogy amelyik csaj nem szerelmes Adam-be, azzal valami nagy gáz van. :/ Béküljünk ki! Jó vicc.
Amanda Parker:"Fiúk! Nagyon drágák vagytok, de.... szerintem ez nem olyan, amit egy sima bocsival meg lehet oldani. :( Sajnálom. Igen, mindkettőnk hibája, de ő kezdte... tudom, hogy ez nagyon gyerekes indok, de akkor is, ez az igazság. Különben is, Adam annyira nem nagy szám. Nem ájul el tőle mindenki. Én sem. Többé már nem... :/ "
Ettől tuti kiborulnak! Az se érdekel, ha Adam-nek is elküldik.....
Jessy Hoodson:"Drágám! Hová tűntél, és mi volt az a hatalmas taknyolás az utcán? A buli nagyon nagy durranás volt, és MIATTAD szerveztük az egészet, hogy léphettél le? Mindenki téged keresett. Ja! Mi van Adam-mel? Sikeres volt az 'akciónk'? Tetszettél neki? Jártok? Mi van már? Válaszolj minél előbb, mert megőrülök a kíváncsiságtól! Pussz: Jess
Juj! Most írjam meg, hogy semmi sincs rendben? Ajjj... :P
Amanda Parker: "Drága Jess! Jó volt a buli, és sajnálom,hogy leléptem, de muszáj volt. Rájöttem valamire, és úgy éreztem, hogy azonnal el kell tűnnöm. Ne haragudj! Adam furcsállta a kinézetemet, mert szerinte nem én voltam. Majd legközelebb jobban sikerül... :) De... Adam.... szóval, összevesztünk. Ne, ne ijedj meg, ez már nagyon régóta lógott a levegőben! Furán viselkedett/viselkedik,ami nekem nem tetszett. Mindegy. JA, és NE HIDD, hogy a ti hibátok,mert egyáltalán nem az! Ez a saját butaságunk. Majd megoldjuk. Vagy nem."
Remélem elég kielégítő.... :P Még Beckie írt, bár ő nem eresztette bő lére a mondandóját.
Beckie:"Csajszikám, MI A FENÉT MŰVELSZ????? NEM VAGY TE NORMÁLIS...."
Hát....ja. Röviden és tömören.
Amanda Parker:"Teljesen igazad van. Nem vagyok komplett. De Adam se.... igazából csak a véleményemet mondtam el. Ha neki ez nem tetszik, akkor keressen egy olyan csajt, aki áhítattal csüng minden szaván. Vagy bálványozza.... az övé a döntés joga...."
Oké, én végeztem. Kikapcsoltam a gépet, és elraktam. Utána mászkáltam egy kicsit a kertben. Sophie is a saját kertjükben volt, és meglátott. Odaálltunk a kerítéshez.
- Mi van? - kérdezte csendesen Sophie, miközben átnyúlt, és megsimította a vállam.
- Szokásos. - vontam meg a vállamat.
- Vagyis szenvedsz...
- JA...
- Büntit kaptál? Vagy valamit? - érdeklődött.
- Nem.
- Én igen. Mert Alex anyukája nagyon kiakadt, mikor meglátta a ruhát, ezért felhívta Anyut. Utána meghallgattam, hogy vigyázhattam volna rá jobban is. :/ Úgyhogy most nincs TV egy hétig.
- Az nem gáz.
- Nem gáz? Tudod mennyi jó film megy? - sopánkodott Sophie.
- Gondolom mindegyik véres.
- Dehogyis. Csak kicsit. - legyintett Sophie.
- Vagyis mindegyik horror....
- Az. De nem félek tőlük!
- Te.... - mosolyodtam el egy picit. Ekkor kiáltás hallatszott a szomszéd házból.
- SOPHIE, MIT MONDTAM NEKED? GYERE BE!!!
- Jujj....
- Jujj, bizony. - szólalt meg egy hang Sophie háta mögött. Chris volt.
- Helló Chris! - üdvözöltem vigyorogva. Sophie kisöccse nagyon jópofa, úgyhogy ha látom, mindig nevetni van kedvem.
- Helló...
- Gyere be Sophie, mert komoly kiabálásra számíthatsz... - mondta Chris.
- Oké, csak elköszönök. - mondta Sophie, azzal valahogy átnyúlt a kerítésen és próbált megölelni. - Szia!
- Szia! - mondtam én is. Chris felröhögött, aztán nyávogva kezdett beszélni.
- Én is megöleljelek vagy az olyan lányos? :P :D
- Igen, lányos. Úgyhogy szia! - mondtam és intettem nekik, majd bementem a házba. Levettem a cipőmet és a kabátomat. Bementem a konyhába és csináltam magamnak egy kakaót. <3
Éppen inni kezdem, mikor megcsörrent a mobilom. Szerencsére éppen a konyhában töltöttem, így nem kellett felrohannom érte az emeletre. Kihúztam a töltőt, és megnéztem ki hív. Alex volt. :)
- Helló! - kaptam föl a telót.
- Hogy vagy? - kérdezte Alex halkan. A hangjából érezhető volt, hogy ő is kapott otthon.
- Megvagyok, nem vészes. - feleltem. - Te?
- Hát... életem első igazi ordibálásán vagyok túl. - sóhajtotta. - De nem az én hibám. Csak ezt itthon nem értik meg.
- Gondolom...
- Anyu majdnem elájult,amikor meglátta a ruhát. Mondjuk, tényleg nem volt egy szép látvány.
- De a ketchup már kijött belőle,nem?
- De, de a vizes folt még ott volt. Persze, rájött, hogy történt valami, én hiába mondtam, hogy semmi, meg kamuztam mindent, nem hitte el.
- Jujj... bünti?
- Hát... ez nehéz ügy. Jól tanulok, versenyszerűen társas táncolok és nem járkálok bulizni, nem gépezek, csak olvasok, ezért most próbálják kitalálni, hogy mi legyen. :D
- TV-elvonást kapsz, de csak tipp. - mondtam.
- Ne már! Tényleg. Ez simán lehet.... - ijedt meg Alex. - Pedig, most kezdtem egy kórházas sorozatot nézni, annyira izgi, és...
- Nyugi, csak megérzés. Sophie is azt kapott.
- Szegény! Pedig ő nem csinált semmit.
- Nem vigyázott rád eléggé. - mondtam nevetve.
- Értem. Majd felhívom. Jaj, jönnek a szüleim, le kell tennem! Szia!
- Szia! - mondtam, és Alex gyorsan letette.
Pár perc múlva jött egy SMS.
"Hallod, tényleg nem nézhetek TV-t. Jók a megérzéseid, ez tetszik. Üzenem Sophie-nek, hogy sajnálom és puszilom! <3"
Visszaírtam neki, hogy átadom. Leraktam a telefont, és a háttérképet kezdtem bámulni.
 |
| Háttérkép a telefonomon |
Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy nem számít Adam véleménye. Nem számít a kémiatanár sem. Csak az, hogy Alex és Sophie mindig mellettem lesznek. És Hayley is. Aki a hétvégén üzenetekkel bombázott, mert valahonnan megtudott mindent. :) Csak ők a fontosak, mert nem fogjuk cserben hagyni egymást. <3 Adam pedig... majd talán máskor. Egy másik életben..... :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése