2013. december 6., péntek

Másnap

Másnap 10-kor Adam állt az ajtónkban.
- Szia! - köszönt egy laza vigyor kíséretében.
- Helló...
- Akkor gyere, induljunk!
- Oké. Sziasztok! - kiabáltam be a házba. - Majd jövök!
Ezzel elindultunk. Végigbuszoztunk a városon, és a város másik végén szálltunk le. Még pár percet sétáltunk, aztán Adam befordult egy mellékutcába, és megállt egy hatalmas ház előtt. Bementünk, és felvezetett az emeletre, és bementünk a szobájába.
Adam szobája
- De szép! - mondtam. A szoba tök egyszerű volt, olyan,mint Adam. Nincs benne semmi extra, hanem önmagáért imádjuk.
- Kösz.
- Akkor lássuk a fizikát. - mondtam. Leültünk az ágyra, és kb. 1 órát fizikáztunk. Adam megszólalt.
-Hú, végre megértettem. Mivel mindjárt dél van, szerintem ebédeljünk! A szüleim nincsenek itthon. De van mirelit pizza.
- Oké, együnk mirelitet! - nevettem. A pizza hamar elkészült, és megettük.
Adam ezután azt mondta, hogy igaz, hogy már végeztünk,de még ne menjek el, hanem nézzünk valamit a neten. Vagy hallgassunk zenét.
- Oké! Mit hallgassunk?
- Mit szeretnél? - kérdezett vissza,miközben felment a Youtube-ra.
- Ööö... legyen Taylor Swift: You belong with me! - mondtam azonnal,mire hátrafordult.
- Hogy mi? Azt nem. Azt nagyon nem. Green Day?
- Mehet. - mondtam.
Nagyban zenét hallgattunk, amikor egy lány lépett a szobába. Kb. 2-3 évvel volt fiatalabb,mint mi.
- Öööö.... szia! - mondtam.
- Szia, biztos te vagy Amanda. - mosolygott kedvesen. - Adam mesélt rólad, hogy van egy nagyon kedves,okos,jófej és szép új lány.
Erre Adam oldalba bökte.
- Bocsáss meg neki, nem tudja mit beszél! - mondta nekem. - Egyébként ő a húgom,Cecilia.

Cecilia


Cecilia egyébként nagyon szép lány volt. Biztos népszerű, és imádják a fiúk.
- Beszélhetnék veled egy kicsit? - kérdezte tőlem a lány.
- Persze. Adam, nem baj, ha 5 percre itt hagylak?
- Dehogy, menj csak.
Cecilia kivitt a kertbe. Aztán leültünk a kőkerítésre, és nevetni kezdett.
- Szóval. - tette a kezét a vállamra. - Sikerült.
- Mit? - néztem rá értetlenül. - Ha a fizikára célzol, akkor az sikerült. De, nem volt nehéz, Adam okos.
- Na ne! Fizika korrep? Ennél átlátszóbb indokot még nem hallottam.
- Merthogy?
- Jajj Ami! - nézett rám kedvesen. - Adam fizikazseni. Tavaly országos 2. lett. Rém okos. Ez csak ürügy volt, hogy átjöjj...
- De hát... miért?
- Mert szeret téged. - mondta halkan a lány. - Illetve, gondolom. Csillog a szeme, ha rólad beszél, és a mai napra nagyon készült. Mindenkit elküldött itthonról. Szerintem fontos vagy neki. Te vagy az első, aki itt jársz nálunk.
- Ez biztos valami tévedés... - motyogtam zavartan. - Adam nem szerethet engem. Ő túl népszerű. Neki Bia kell.
- Ja, Bia az a tyúk, aki mindenáron rá akar mászni?
- Aha.
- Oké, had kérdezzek valamit. Ha nem hiszed el, hogy szeret téged, akkor erre válaszolj. TE SZERETED őt?
Elvörösödtem, Cecilia pedig bólintott.
- Nem fogom elmondani neki. Majd rájön magától is. Csak rád kell nézni, de nem veszi észre. Fiúból van.... Na, hagylak! Nézd, már jön is! Hú, hozza a gitárját! Most énekelni fog neked... megmondtam.
Azzal elszaladt. Adam tényleg egy gitárral a kezében ült le mellém.
- Kinevettem a Taylor swiftes zenédet. Had tegyem jóvá. Gitározok neked.
- Oké... - suttogtam. Adam elkezdett gitározni.
- Ismered? - kérdezte.
- Persze. - bólintottam. - Oasis: Wonderwall.
- Aha. Szöveg megy?
- Nagyjából. - pirultam el. Oké, az egészet tudom.
- Akkor kezdjed. Hallgatom. Illetve,én játszom, te énekled.
- Nem.... nem tudok.
- Dehogynem. Kérlek!
- Na jó. Ha megsüketülsz, én szóltam. - mondtam,és énekelni kezdtem. Végigénekeltem, de közben szorosan csukva volt a szemem.


Kb. így néztünk ki



 Mikor vége lett, kinyitottam a szemem, és félve néztem a fiúra.
 - Jaj,nagyon szörnyű volt?
. Dehogyis. - mondta Adam, és hirtelen letette a gitárt. - Szuper voltál!
- Istenien gitározol! - mondtam. - Azaz, úgy értem, jól játszol, nem azt mondom, hogy istenien néz ki,amikor gitározol. Mármint az is. Vagyis, nem azt mondom, hogy te nézel ki istenien, ... mármint nem mondom,hogy nem. Azaz.... - hebegtem össze-vissza.
Adam elnevette magát, és megölelt. Én nem kaptam levegőt.
- Amanda. - nézett rám Adam. - Köszönöm. Nagyon fontos vagy nekem.
- Én... szóval, szívesen. - mosolyogtam. - A húgod is kedves lány.
- Kösz. Tudod, szeretnék valamit mondani neked. Be kell valamit vallanom.
- Igen? - kérdeztem csillogó szemmel.
- Mikor először hallottam rólad, akkor azt hittem, hogy egy stréber jött a suliba. De aztán... találkoztunk...
- És föl löktelek...
- Igen. De nekem tetszett az is. Mert megmutatta, hogy te ilyen vagy.
- Milyen? - sóhajtottam egyet. - Őrült,aki fellök a lépcsőn? Aki nem figyel a lába elé?
- Nem. Hanem ilyen kis bolondos. És okos. :)
- Köszönöm.
- Van még valami. Mióta megismertelek azóta tudom....
Hogy szeret? Hogy a barátnője leszek? Hogy....
- ...hogy jó barátok leszünk...
Mi??? Csak ennyi?? Ja, jogos. Mit vártam? :P
- Aha... Ezt én is tudtam.
- És, Bia-val is jó haverok lesztek.
- Na ezt nem! Utál engem.
- Ugyan már! Miért utálna?
Mondjam,ne mondjam?
- Mert.... szeret téged.
- És? - nézett rám. - Tudom, de eléggé idegesít. Ehhez hogy jössz te?
- Öhm... szóval, nem én találom ki,hanem ő mondta. Azt hiszi, hogy tetszem neked, és ezért utál,mert a vetélytársa vagyok.... :P
- Értem. És, szerinted a vetélytársa vagy?
- Hát.... egy cicababával nem vehetem fel a versenyt. Azaz... nem hiszem. - mondtam, mire Adam arca elkomorult.
- Értem. Mindegy. Beszéljünk másról.
Még órákig beszélgettünk, de ez a téma nem került többé szóba... :P Mi rosszat mondtam? :O
Adam nem szereti Bia-t, ez oké. Engem se valószínű... Bia szereti őt. Én is. <3 Bárcsak rájönne... vagy csak simán mondjam meg neki??? :O