Végre!!!

Péntek délután Hayley-vel sétáltam hazafelé a suliból. Nem volt nagyon jó a kedvem, mert a kémiatanár természetesen megint engem feleltetett, én pedig nem készültem. :/ Persze, bevágta az egyest, majd nevetve közölte, hogy úgyis megbuktat.
Az ebédlőben Nick hozzám szólt. Igaz, annyit mondott, hogy: 'Állj arrébb, útban vagy!", de legalább észrevett. :P Szánalmas vagyok, ha már ennek is örülök...
Hayley egy pillanat alatt felvidított, mert elkezdett hülye hangon beszélni, és ilyenkor mindig elfog a röhögőgörcs! :D
Szóval: együtt indultunk hazafelé, és nevettünk meg beszélgettünk, szóval tök jól elvoltunk. Hirtelen Alex és Sophie álltak meg előttünk. Alex sóhajtott egyet.
- Amanda, beszélnünk kell! Sophie mondani akar valamit. - mondta, mire Sophie felnyögött.
- Tényleg?
- Igen, tényleg. - kiáltott rá Alex. - Elegem van belőletek! Itt hisztiztek, és nem hagyjátok, hogy az ember nyugodtan menjen suliba... :P Nem hagytok tanulni!! Béküljetek ki! Most!
Alex-szel egyikünk sem mert ellenkezni. Sophie végül belekezdett.
- Bocs. Túlreagáltam. Ne haragudj! - mondta.
- Az én hibám. Nem akartok barátkozni, ti dolgotok. Kész. Bocsáss meg! - mondtam, és már majdnem elbőgtem magam. Sophie a nyakamba ugrott.
- Soha többet ne vesszünk össze! Megértetted? - szipogott ő is. Hayley mosolyogva nézett minket. Alex egyszer csak hozzám fordult, majd Hayley-re mutatva megkérdezte.
- Amúgy, ő kicsoda?
Először azt hittem, hogy rosszul hallok. :D Végül, elnevettem magam.
- Ő az új osztálytársunk. Kb. 2 hete ide jár. Csak éppen haragudtatok, ezért őt sem vettétek észre.
- Bocsánat. Egyébként, szia, Alex Green vagyok. - mosolygott Alex Hayley-re.
- Sophie Sobrado. És, tényleg bocsi.
- Semmi baj. A nevem Hayley. - csavargatta a haját Hayley. - Koreai vagyok.
- Gondolom, nem teljesen. - szólt közbe Alex. - A szemed, és a hajszíned. Kell lennie valami európainak vagy amerikainak a családodban.
Hayley hálásan elmosolyodott. Én pedig elmagyaráztam a lányoknak, hogy mi a helyzet Hayley családjával.
- Tesód van? - érdeklődött Sophie.
- Nincs. Még csak az kéne. Problémás vagyok egyedül is. - nevetett Hayley. - És, köszönöm, hogy nem hittétek, hogy festem a hajam. Aranyosak vagytok. De, most mennem kell. Késő van. Sziasztok!
Ezzel hazament. Alex és Sophie még beszélgettek velem egy darabig, majd ők is elindultak.
- Amúgy, jófej az új haverod! - mondta Alex, Nick stílusát utánozva. - Nagyon cool arc! :D
- Hát... köszi! - mondtam, mire Sophie megfogta a karom.
- Nem jó! A fiúk nem így beszélnek! Lazábban! - mondta, majd elismételtette velem a mondatot, csak fiúsan. :D Ezzel elszórakoztunk egy darabig.
- Na, menjünk,mert idefagyunk! Sziasztok! - mondta Alex, és hazament.
Sophie és én együtt mentünk hazáig, és folyamatosan nevettünk és beszélgettünk.
- Este legyél a gépnél! - mondta Sophie. - Mondok valamit.
- Oké. Szia!
- Szia!
A szobámban gyorsan megírtam a leckét, aztán eldobtam a tancuccot, és olvastam. Vacsora után, leültem a gép elé, és bekapcsoltam. Sophie azonnal írt.
Sophia Sobrado:"Na hallod! Tudod miről maradtál le?"
Amanda Parker:"??????????"
Sophie Sobrado:" Adam és Bia összevesztek... :D"
Amanda Parker:"Min?"
Sophia Sobrado:"Bia és Clau újabban azt próbálgatják, hogy fiús témákról beszélgetnek, mert így a fiúk biztosan menőbbnek látják őket, mert képben vannak a fiús témákkal. :D Nick és Rob mikor meghallották őket, egyszerűen ELRÖHÖGTÉK magukat! :)"
Amanda Parker:"DE EHHEZ HOGYAN JÖN ADAM?"
Sophia Sobrado:Nyugalom hősszerelmes! :D ;) Bia azonnal Adam-hez rohant, hogy megkérdezze, hogy ciki-e, ha fiús témákról beszélnek Clau-val? Erre Adam elkerekedett szemmel azt mondta, hogy nem igazán érti,hogy ennek mi értelme, de ha ez teszi boldoggá, akkor hajrá, neki mindegy. Bia akkor próbált VELE beszélgetni a fiús dolgokról, de Adam azt mondta, hogy nem akar vele beszélgetni, mert bőven elég, ha a lányos dolgokról hallgatja őt, a fiús dolgokat hagyja meg a fiúknak. :D Mert kell neki valami, amibe ő nem folyik bele, mert Bia mindenhol ott van, ahol ő. :P Bia persze nagyon megsértődött, és Adam fejéhez vágta, hogy bunkó!!! :O "
Amanda Parker:"Azta!!! Ez.... szóval....."
Sophia Sobrado:"NA? :D Érdemes volt velem kibékülni?"
Amanda Parker:"Igen, de nem csak azért. Hiányoztatok. De ez nagyon kemény! Bia most jól elásta magát."
Sophia Sobrado:"Az ilyen csajok olyanok, mint a kertészek. Mindig van náluk csomó ásó... amivel újra kiássák magukat. :P"
Amanda Parker:"MI????? Sophie, honnan szeded ezeket? :D"
Sophia Sobrado:Passz.... csak úgy jönnek. :D Na, viruljál, meg örüljél, hogy nőttek az esélyeid! :) Én megyek. Chris itt ordít mellettem, hogy vacsora van."
Amanda Parker:"Mondd meg neki, hogy ne ordítozzon veled, mert a fejéhez vágok valamit!"
Sophia Sobrado:" Üzeni, hogy azt próbáld meg! :D"
Amanda Parker:" MI??? Te megmondtad neki? Csak vicc volt! :P"
Sophia Sobrado:"Hupssz... bocsi. :) Na megyek. Szia."
Amanda Parker:"Szia."
Huhh.... végre! Végre kibékültünk! Ebben a pillanatban megszólalt a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Ami, Adam vagyok. - mondta a hang, én pedig majdnem eldobtam a telót. :D
- Szia... honnan tudod a számom?
- Öööö... azt hiszem, Nick adta meg. Vagy Beckie. Nem tudom. De mindegy. Csak azt akartam, hogy... szóval... érted a fizikát?
- Aha.Miért?
- Csak arra gondoltam, hogy... holnap ráérnél-e?
- Igen, persze. - mondtam gyorsan.
- És... hajlandó lennél korrepetálni fizikából?
- Aha.
- Holnap átjönnél hozzánk? - kérdezte, én pedig majdnem felsikítottam.
- Igen. Csak éppen, nem tudom, hogy hol laksz.
- Jogos. Átmegyek érted. Mondjuk, 10 óra?
- Oké.
- A szüleid ne lepődjenek meg, ha este érsz haza!
- Mi tart a fizika tanulásban ennyi ideig? - értetlenkedtem.
- Nagyon sötét vagyok. :D - nevetett fel. - Mindegy. Érted megyek tízre, szia.
- Szia. - suttogtam, de csak magamnak,mert már le is tette.
Ledobtam a telót az ágyamra, majd leültem a földre, és hanyatt dőltem... Húhaaaaa!!!

New Friend

Hayley-vel vagyok újabban.... :) Kedves és vidám lány, és nem nagyon érdekli a külvilág véleménye. Amikor összefutott a Clau-Bia párossal, a 2 lány egyszerűen kiröhögte... :O
- Nézd már, egy japán csajszi!! - mutogatott feltűnően Clau.
- Nézd már a haját... festett. - nevetett Bia.
- Nézd már a ruháit... béna! - nyávogott Clau.
- Nézd már, a nyomi stréberrel haverkodik!
Hayley ekkor rájuk nézett, majd kedvesen mosolygott. Ebből ők azt hitték,hogy nem érti,amit mondanak.
- Úristen,nem érti a nyelvünket... - nevetett a két liba. - Nagyon gáz a csaj.
- Miért, ti talán annyira menők vagytok? - kérdeztem tőlük reflexből. - Csak azért tartanak titeket,hú de cool-nak,mert mindenkit leszóltok, és ettől vagytok 'viccesek'.
A 2 csaj rögtön elhallgatott. Lesajnálóan néztek rám.
- Édesem, már csak te hiányoztál! - lépett mellém Bia. Clau nem csinált semmit, csak mélységesen gyűlölködve nézett rám.
- Bia, egyszerűen bunkó vagy! - mondtam neki. - Undok vagy, és mindenkit megalázol! Egyszerűen undorítóan viselkedsz!
Bia erre fogta magát, belemarkolt a hajamba, és erőből tépni kezdte!!!! Én persze sikítottam,mint állat... :P
Hayley odalépett Bia-hoz,és lefogta a kezét, a másik kezével pedig rántott egy hatalmasat a szőkeség tincsein. :D
- Aú! - visította Bia, és elengedett. - Tegnap délután végig ezzel szórakoztam,te meg egy mozdulattal tönkre teszed? Mit képzelsz magadról? Hiszen azt se érted,hogy mit mondok! Így akarsz rendbe tenni?
Hayley erre felnevetett, majd sóhajtott egyet, unottan a szőke lányra nézett, és elkezdte.
- Oké. Először is, koreai vagyok. Másodszor, nem festett a hajam, hanem apukámtól örököltem, aki amerikai. A szemem sincsen plasztikázva, mert nem vagyok olyan, mint te! A ruháim olyanok, amilyenek, és inkább járok szakadt és mocskos ruhában, ha ezzel elkerülöm,hogy olyan legyek, mint te. Ja, igen. Amanda nem stréber. Mellesleg, értem, amit mondtok.
Bia és Clau egyszerűen lesápadtak,majd nagyon gyorsan elhúztak... :D
- Köszi... folyton izélnek. - sóhajtottam. Hayley megveregette a vállam.
- Rá se ránts! Tipikus cicababák! Koreában nincsenek ilyenek. Illetve, aki ilyen lenne, azt nagyon hamar megnevelik. Nyugi, megvédelek!
- Kösz, de téged is el fognak kapni. - motyogtam.
- Ami, könyörgök. Tudod, Ázsia= harcművészet. Nem kell engem félteni. Letöröm a kezüket,ha még egyszer hozzád érnek!
- Hát... köszi. - nevetett el magam. - De én nem tudok neked adni semmi... tudod, cserébe.
- Te már adtál...  - nézett rám komolyan Hayley. - Befogadtál.
Erre egymás nyakába ugrottunk. Sophie és Alex ebben a pillanatban jöttek ki a teremből, és a fejüket rázva mentek el mellettünk. :/
Nem értem,hogy mi bajuk. Igenis, lehetnek más barátaim. :) De... ugyanakkor, ők is nagyon hiányoznak! <3 :( Miért nem képesek megbocsátani? Miért?
Ugyanakkor örülök Hayley-nek. Új barát, aki teljesen jól megért, és megvéd. :D
Jajj, Sophie, Alex! Béküljünk ki!! <3

Hayley

Hétfőn vidáman ébredtem... ezt Sam-nek köszönhetem, aki reggel 7-kor egy bögre forró csokival a kezében jött be a szobámba.
- Tessék, neked hoztam. Hátha tudsz suliba menni.  - mondta. Én kivettem a kezéből a bögrét, letettem a gépem mellé, és szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm. És, megyek suliba, ne aggódj!!
- Akkor jó. Mesélsz a suliról? - kérdezte, miközben leült a takarómra.
- Persze, de csak egy kicsit... - mosolyogtam rá. - Nem szeretnék elkésni.
Kb. 20 percig meséltem neki. Elmeséltem a kémiatanárt, meg azt,hogy miket tanulunk... (Sam utána egész reggel azt mondogatta,hogy ion :D ), meséltem az épületről, a portásról, a fiúkról, és Alex-ről,mert őt nem ismeri.
Ezután gyorsan összekészültem, és elindultam. Mikor a suli elé értem, sóhajtottam egy hatalmasat. Bementem, és gyorsan berohantam az osztályterembe. Szóval...
Alex és Sophie még nem voltak bent, Nick és Rob Clau-val dumáltak, Beckie és Jessie pedig Beckie telefonján néztek valamit. Adam nem volt sehol. Mivel senki nem vett rólam tudomást, elindultam a helyemre. Mikor elmentem a fiúk mellett, megálltam,és köszöntem.
- Sziasztok! - mondtam,mire rám néztek. Nick rám vigyorgott, úgyhogy tudtam, hogy részéről nincs harag, Rob viszont közömbösen rám pillantott, aztán köszönés nélkül visszafordult Clau-hoz. Clau rám nézett, aztán elvigyorodott, és kicsit kinyújtotta a nyelvét.
- Örülök, hogy visszatértél oda, ahová tartozol! - mondta. Egy kívülálló azt gondolhatta volna, hogy örül,mert megint jöttem suliba... De nem... Ó, nem... Ugyan! Én átláttam rajta. Örült, hogy nem beszélnek velem a fiúk. Örült, hogy megint nyomi lettem. :P
- Majd meglátjuk! - tátogtam neki vissza, és elindultam a helyemre. Leültem, és aztán csöndben nézelődtem.
Mikor Sophie és Alex megérkeztek, Alex rám mosolygott, én meg rá. Sophie azonban egyszerűen nem vett rólam tudomást. Hátraült, Alex mellé.
Én már éppen kétségbe készültem esni, amikor belépett a terembe egy ismeretlen lány. Kinézete alapján ázsiai volt. Rövid barna haja volt, és nagy szeme, ami szokatlan, hiszen kínai vagy japán vagy valami ilyesmi.

Az ismeretlen lány

A lány félénken nézett körbe. Ebben a pillanatban Adam lépett a terembe. Mikor látta, hogy Alex mellett most Sophie ül, tanácstalanul nézett körbe, hogy hova ülhetne. Meglátta a mellettem levő üres helyet. A másik üres hely az első padban volt, ráadásul nem ült ott senki.
Adam elindult felém, mikor mellém ért, én vettem egy nagy levegőt, és ezt mondtam.
- Bocs Adam. De... ne ülj mellém kérlek. Ott az az új lány, és had üljön mellém. Nem kellene első nap kiközösíteni.
Adam arcáról lefagyott a mosoly. Bólintott, és leült az első padba. Én fejbe vágtam magam, aztán felálltam és az új lányhoz sétáltam.
- Szia! - mondtam. - Gyere, ülj mellém!
A lány hitetlenkedve nézett rám, majd gyorsan utánam jött, mintha attól félt volna, hogy meggondolom magam. Mikor leült mellém, kedvesen rám nézett, és félénken mosolygott egyet.
- Köszönöm. - mondta.
- Ez alap. - mosolyogtam rá. - Új vagy. Tudom, milyen érzés. Nem kellemes. Kell valaki,aki segít neked. Én segítek.
- Köszi. Egyébként, hogy hívnak? - kérdezte.
- Amanda. De hívhatsz Aminak!
- Oké. Az én nevem Hayley. - mondta,mire kicsit furcsán néztem rá. - Ja, igen. Gondolom, látod, hogy...
- Japán vagy. - mondtam, mire elröhögte magát.
- Tudtam... annyira tudtam... mindenki ezt mondja. Majdnem egyébként. Koreai vagyok. Illetve félig.
- Akkor a szemed azért ilyen nagy.... - szúrtam közbe,mire újra elfogta a röhögőgörcs.
- Jaj... mindenki ezt mondja. Nem, nincs plasztikázva a szemem. Tudom, hogy először ezt gondoltad. Ne tagadd! Mindenki ilyen, de már megszoktam. Egyszerűen arról van szó, hogy anyukám koreai, apukám amerikai. A kinézetem egyébként tiszta olyan, mint anyukámé. Apukámtól csak a szememet, és a hajszínemet örököltem.
- Annyira aranyos frizurád van! - mondtam. - Nem nézel ki többnek 7 évesnél. Mint egy kislány.
- Köszi. Mindenki azt mondja, hogy 'jaaaaajjjj, de cukiiiii....". Egy idő után elég idegesítő.
Egész nap ilyesmikről beszélgettünk. Hayley nagyon jófej, és kedves. A vezetékneve valami nagyon bonyolult koreai izé, úgyhogy azt nem jegyeztem meg. A többiek nem nagyon vettek tudomást róla. :/
Otthon végiggondoltam a napot, és rájöttem, hogy ha Hayley mellettem lesz, akkor nem fog annyira bántani, hogy Sophie nem beszél velem. :P Persze, ez rossz, de kibírom. Egyszer majd megbékél....